Magyar idő szerint november 9-én 0 óra 28 perckor volt a legközelebb a Földhöz a 2005 YU55 elnevezésű aszteroida, amely biztonságos távolságban húzott el mellettünk. Ekkor közelebb volt bolygónkhoz, mint a Hold, tehát szerencsétlen esetben akár el is találhatta volna kísérőnket. A világűrben elszabadult ágyúgolyó módjára száguldozó kisbolygók az elmúlt évtizedekben a katasztrófafilmek legkedveltebb fő gonoszává váltak. A dinoszauruszok példája mutatja, hogy az elegendően nagy aszteroidák becsapódása valóban képes egész fajokat, életközösségeket, adott esetben civilizációkat is eltörölni a föld színéről. Bár úgy tűnhet, modern űrtávcsöveinkkel az egész eget kémlelni tudjuk, a valóságban csak nagyon kis szegletéről vannak naprakész adataink. Ma még nem egyértelmű, hogy ha felénk tartana egy hasonló kisbolygó, el tudnánk-e hárítani a veszélyt.
0,85
Hold–Föld-távolságra, tehát 324 600 kilométerre közelítette meg a Földet a 2005 YU55 aszteroida, amikor elhaladt mellettünk. Ezután nyolc órával, magyar idő szerint 8 óra 13 perckor 239 000 kilométer távolságban elhaladt a Hold mellett is.
300 000
kilométerre száguldhatott el a Föld mellett a legutóbbi hasonló nagyságú objektum, a 2010 XC15. A 200 méter átmérőjű szikla látogatásáról csak becsléseink lehetnek, hiszen az 1976 karácsonyára tehető elhaladás idején még nem álltak rendelkezésre a megfigyeléshez szükséges technikai eszközök (a neve is mutatja, hogy csak tavaly fedezték föl). Magyarul: ha akkor eltalált volna bennünket, arról alig néhány másodperccel korábban értesültünk volna.
400
méter az átmérője a 2005 YU55-nek, amelyet 2005 decemberében fedeztek föl az Arizonai Egyetem Steward Obszervatóriumában. Hamar kiderült, hogy a pályája meglehetősen közel vezet bolygónkhoz, így a „lehetségesen veszélyes aszteroida” besorolást kapta.
49 320
kilométert tesz meg az aszteroida óránként, amely 23-szor haladja meg a hajdanvolt Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép utazósebességét.
1
Ezt az értéket kapta az aszteroida a Torino-skálán, miután tavaly sikerült eléggé pontosan meghatározni a pályáját ahhoz, hogy a csillagászok kizárhatták a Földdel való ütközését. Az elhaladást követően ezt tovább csökkentették 0-ra. A Torino-skála legmagasabb értéke 10, amelyet a biztosan becsapódó, megsemmisítő erejű aszteroidák kapnának (szerencsére jelenleg nem tudunk ilyenről).
11
volt az aszteroida látszólagos magnitúdója az elhaladás pillanatában. A magnitúdó az égitestek fényerejének mérőszáma: minél alacsonyabb az értéke, az objektum annál fényesebb. A 11-es érték azt jelenti, hogy a legjobb szemű megfigyelők akár kézi távcsővel is láthatták volna, ha az erős holdfény nem homályosította volna el.
6,3
kilométer átmérőjű, 518 méter mély krátert hagyott volna maga után ütközés esetén a 2005 YU55. A becsapódás ereje a számítások szerint a Richter-skálán 7-es erősségű földrengéssel ért volna föl.
1
százalék az esélye annak, hogy a következő 1000 évben a 2005 YU55-hez hasonló aszteroidával találkozzunk.
2011. november 19.
