Sokan dicsőítették a tavaszi arab forradalmak idején a közösségi médiát mint a szabadságért küzdő fiatalok kommunikációs eszközét. A londoni zavargások után már inkább átkozzák a Twittert és társait. Azonnal fölmerült a korábban elképzelhetetlen kérdés: mikor jogos ezek lekapcsolása?
Gyorsított eljárásban négyévi börtönbüntetésre ítélte az angliai Chester bírósága a húszéves Jordan Blackshaw-t és a huszonkét éves Perry Sutcliffe-Keenant. Nem tettek mást, mint hogy az angliai zavargások idején erőszakra buzdító felhívásokat közöltek a Facebookon. Bár a felhívások tartalmát nem hozták nyilvánosságra, a hatóság közlése szerint e bejegyzések hatására közvetlenül nem követtek el bűncselekményeket. A kritikusok szerint túl szigorú, de a kormányzat által üdvözölt ítélet célja bevallottan az elrettentés, annak nyilvánvalóvá tétele, hogy az internetes kommunikációs csatornákon ugyanúgy tilos a bűncselekményre való felbujtás, mint a való életben. Egy tizennyolc éves lány szeptemberben áll bíróság elé, mert Blackberry okostelefonjáról fosztogatásra hívó üzeneteket küldött barátainak.
A The Guardian című napilap újságírói az elsők között fedezték föl a Blackberrykben működő zárt láncú üzenőrendszer zavargások szervezésében játszott szerepét. Kezdetben lehetővé tették az olvasók által beküldött üzenetek azonnali megjelenését honlapjukon. Ezt gyorsan visszavonták, amikor efféle bejegyzések érkeztek: „Mindenkinek, London minden részén! Találkozzunk London szívében, az Oxford Circusnál. Bezúzzuk az elhagyott üzletek kirakatait, gyertek, vigyetek ti is néhány ingyencuccot! Ha testvért látsz, üdvözöld! Ha rendőrt, lődd le! Többen kell lennünk, mint a rendőrök, tehát mindenki vaduljon, aki csak tud! Puszta terror, rombolás és ingyencuccok. Vegyetek egy bevásárlókocsit, és vigyétek, amit akartok. Tehát este 9 órakor, nem hagyjuk, hogy rendőrök uralkodjanak az utcáinkon, és börtönbe dugják a testvéreinket.”
Facebook-forradalom – e kifejezést a tavaszi tunéziai, egyiptomi, bahreini felkelések idején ismerte meg a világ, pedig Iránban már korábban is az internetet használták a fiatalok, hogy tiltakozást szervezzenek. Amikor Egyiptomban a Mubarak-kormányzat elvágta az országot az internettől, hogy megbénítsa a forradalmárok kommunikációját, a Google és a Twitter összefogott, és a rég elfeledettnek hitt „betárcsázós” telefonvonalakon keresztül látta el internettel Egyiptomot. Az iráni ellenzékiek bújtatásában a fél világ segített. Úgynevezett proxyszervereket állítottak csatasorba, amelyeken keresztül az irániak úgy csatlakozhattak a netre, hogy az általuk küldött adatok keresztül-kasul körbeutazták a világot, megnehezítve eredetük lenyomozását. Az internet tehát a határtalan és ellenőrizhetetlen szólásszabadság médiuma.
Egy ilyen eszköz valóban nagyszerű szolgálatot tehet a jó szándékú emberek kezében. Sajnos azonban nem csak ilyenek élnek a világon, és ők, a maffia, a terroristák vagy legutóbb a Londonban fosztogató bűnbandák is örömmel használják ezt az eszközt.
A kezdeti fölháborodás után sok információtechnológiai szakértő arra hívta föl a figyelmet, hogy a laikus közvélemény összemossa a Facebookot, a Twittert és a Blackberryket. Az első kettő az interneten működik, és az átlagfelhasználók személye könnyen visszakövethető. Bár néhány, különösen csekély értelmi képességekkel bíró bűnöző valóban írt felbujtó bejegyzéseket profiloldalára, a fosztogatások tényleges szervezéséért a Blackberry okostelefonok voltak a felelősök.
A Blackberry hosszú évekig az okostelefon szinonimája volt. A Research in Motion (RIM) nevű kanadai cég fejlesztette ki 1999-ben, és hamar a vállalati vezetők nélkülözhetetlen kelléke lett. Évekkel megelőzte korát, már akkor lehetett e-mailt fogadni és írni a segítségével, amikor még senki sem hallott a mobilnetről. Az angol fiatalok mégsem e funkció miatt, hanem az azonnali üzenetküldő szolgáltatásáért szeretik. A legtöbb előfizetési csomag rendelkezései szerint ugyanis ingyen lehet üzenni vele más Blackberry-tulajdonosoknak (angol szóval chatelni lehet velük). Az üzenetek ráadásul a Blackberryk zárt hálózatán haladnak, így nagyon nehéz lehallgatni őket.
Amint kiderült, hogy ez az üzenetküldő hálózat fontos szerepet játszik a fosztogatások megszervezésében, néhány angol parlamenti képviselő, élükön a zavargások kiindulópontja, Tottenham londoni kerület képviselőjével, David Lammyvel, a Blackberry-hálózat azonnali éjszakai lekapcsolását követelte, amolyan telekommunikációs kijárási tilalomként. A kormányzat akkor nem támogatta az efféle kapkodó, jogkorlátozó lépéseket, de kezdeményezte annak felülvizsgálatát, hogy a rendőrség mikor és milyen mértékben avatkozhat be a kommunikációs hálózatok működésébe.
Semmi konkrétum nem hangzott el, így nem lehet tudni, hogy rendkívüli helyzetben csak a bűnelkövetőket vagy teljes körzeteket lekapcsolnának-e a kommunikációs hálózatról (erre valójában semmi esély), illetve tervezik-e amerikai mintára az üzenetek tartalmi szűrését, sokakban már ennek lehetősége is felháborodást keltett. A korábban a szólásszabadság hiánya miatt kritizált államok sem tétlenkednek, és kihasználják a kiváló alkalmat ellenfeleik hiteltelenítésére. Irán azonnal bejelentette, hogy emberi jogi vizsgálóbizottságot meneszt Angliába, hogy kivizsgálja az ottani jogsértéseket. A közösségi médiumokat és telekommunikációs hálózatokat üzemeltető cégek az angol kormányküldöttséggel folytatott múlt heti megbeszélésen együttműködési készségüket hangoztatták, mondván, hatósági felszólítás nélkül is üldözik az oldalaikon előforduló törvényellenes magatartást.
A Balackberry-gyártó RIM szerepe különösen kényes ebben az ügyben, hiszen kis túlzással szólva: szolgáltatása nélkül nagyságrendekkel kevesebb kárt okoztak volna a zavargások. A cég azonnal felajánlotta együttműködését az angol rendőrségnek, amellyel azonnal tömegeket haragított magára. Pontosabban egy önmagát a tömegek szószólójának kinevező hackercsoportot, amely már-már megszokott módon hamarjában föltörte a RIM honlapját, és megfenyegette a vállalatot, hogy ha segíteni merészel a rendőröknek, összes alkalmazottjának adatait továbbítja a bűnözőknek.
A telekommunikáció korlátozása hallatán legtöbbünknek a diktatórikus berendezkedésű országok jutnak eszünkbe. Pedig erre akad példa már a nyugati demokráciákban is. Éppen a londoni zavargások idején kapcsolták ki a San Franciscó-i metró mobiltelefon-hálózatát három órára (a földalatti alagútjaiban különálló GSM-átjátszóhálózatot kell kiépíteni). Tették ezt azért, mert egy közlekedési rendőr lelőtt egy fegyvertelen férfit, és féltek, hogy emiatt a londonihoz hasonló zavargás kezdődik a metróban. Ezzel azonban sok ezer ártatlan embert vágtak el a külvilágtól, akik segélyhívást sem tudtak kezdeményezni.
Számos weboldal elérését gátolják az internetszolgáltatók hatósági utasításra szerte a világon. Bár az oldalak tulajdonosai gyakran próbálják ezt a gyakorlatot a diktatúra megnyilvánulásaként feltüntetni, betiltott weblapjaik legtöbbször a törvények megsértését segítik elő. Gyermekpornográfiát vagy jogvédett filmeket, zenéket kínálnak, esetleg terroristák szócsövei.
Bár a Twittert a jelek szerint kevéssé használták a bűnözők önmaguk megszervezésére, számos szakértő szerint e szolgáltatás, amelyet egyesek a hírközlés forradalmaként ünnepelnek, megbízható információforrásként megbukott. A Makeuseof.com szakportál riportja szerint bár valóban szinte valós időben záporoztak az SMS-hosszúságú üzenetek a Twitterre a rombolás ijesztőbbnél ijesztőbb részleteiről, a néhány valós hír elveszett a szenzációhajhász álhírek és hazugságok tengerében. A cikkíró bevallása szerint rettegni kezdett, amikor saját lakókörzetére rákeresve azt olvasta, hogy az ismerős üzleteket kifosztották és felgyújtották, a rendőrség gyerekeket fogott el és hasonlók. Csak később derült ki, hogy arrafelé semmi sem történt, mindössze néhány Twitter-felhasználó keltette a pánikot. Ha belegondolunk, ebben semmi meglepő sincs. Bár kommunikálnak e szolgáltatás segítségével ellenőrzött azonosságú médiumok, intézmények, közszereplők is, a Twitter nagy része nem más, mint a pletyka terjesztésének eszköze. Míg azonban a piacon hallott híresztelésekkel szemben egészséges kételkedés alakult ki az emberekben az elmúlt évszázadok során, addig az internet újdonsága elhomályosítja a felhasználók józan belátását, és hajlamosak mindent elhinni, amit ott olvasnak. Ha híreket keresünk, érdemes hát csak olyan forrásokat követni a Twitteren vagy bárhol máshol, amelyek megbízhatósága korábban bebizonyosodott.
2011. szeptember 3.
