Az egyre inkább elitellenes tiltakozássá váló európai tüntetéseken a legkülönfélébb indokkal protestáló fiatalok használják előszeretettel a Guy Fawkes-maszkot. Bár az álarc ma ismert grimaszát alig harminc éve alkotta egy képregényrajzoló, Guy Fawkes alakja már másfél évszázada a hatalommal packázó ismeretlen hős archetípusa.
Az utolsó ember, aki őszinte szándékkal lépte át a parlament kapuját – emlékeznek az angolok némi malíciával Guy Fawkesra, az 1605. november 4-én leleplezett lőpor-összeesküvés legismertebb résztvevőjére. A spanyol király által támogatott tizenhárom angol katolikus összeesküvő célja a lordok háza levegőbe röpítése volt a parlament ülésszakának megnyitóján, november 5-én. Aznap I. Jakab király és a teljes protestáns arisztokrácia ott lett volna a parlamentben.
Bár a legtöbb forrás Fawkest mint az összeesküvés vezetőjét említi, valójában Robert Catesby irányította a konspirátorokat. Jakab uralkodásának kezdetén sok katolikus bízott abban, hogy az új király türelmesebb lesz velük. Reményeik azonban csakhamar elillantak. Elkeseredésükben merénylet mellett döntöttek, amelyhez harcedzett és megbízható katolikusok csoportját gyűjtötték maguk köré. A robbantás gyakorlati kivitelezésével Fawkest bízták meg, aki tíz évig harcolt a katolikus spanyolok oldalán Németalföldön a protestáns holland felkelők ellen. A merénylők hosszas toborzása után, 1605 márciusában kibéreltek egy alagsori raktárat a lordok házának westminsteri parlamentben lévő ülésterme alatt. Biztosra akartak menni, így a következő hónapokban elképesztő mennyiségű, összesen harminchat hordónyi (2,5 tonna) lőport halmoztak ott föl. A mennyiségen túl a robbanóanyag elhelyezése is szakértelemről árulkodott, hiszen a modern kori szimulációk tanúsága szerint a robbanás ereje megegyezett volna ugyanekkora tömegű TNT erejével, dacára annak, hogy a lőpor gyengébb robbanóanyag. Ha sikerült volna felrobbantani a lőport, valószínűleg nemcsak a lordok háza terme, de az egész parlament, a kétszáz méterre lévő westminsteri apátság és a környező épületek is romba dőltek volna.
Valaki (személye máig ismeretlen) azonban elárulta az összeesküvőket, és névtelen levélben egy héttel korábban értesítette a hatóságokat. November 4-én éjjel átkutatták az alagsort, és megtalálták Guy Fawkest és a lőport. A többi összeesküvő igyekezett elmenekülni, de néhány napon belül megölték vagy letartóztatták valamennyit. A túlélőket megkínozták, majd a per zárultával végigvonszolták az utcákon, felakasztották őket, de még a haláluk előtt leszedték alig élő testüket a bitóról, majd felnégyelve lelték haláluk.
Talán azért, mert őt érték tetten a lőporral, a nép hamarosan egyedül Guy Fawkest azonosította az összeesküvéssel. Már a lelepleződés másnapján felülről ösztönzött örömünnepeket tartottak London-szerte, hálát adva a király csodálatos megmeneküléséért. Nem sokkal később már törvénybe is iktatták a november 5-i ünnepet, amelyet Guy Fawkes-napnak kezdtek nevezni. Ilyenkor örömtüzeket gyújtottak, és az összeesküvő bábuját rituálisan elégették. A „guy” szó, immáron köznévi alakban, a rosszul öltözött, visszataszító férfi szinonimájává vált.
Később a guy elvesztette pejoratív élét, és ma már a magyar srác vagy fickó megfelelője.
A következő évszázadokban a Guy Fawkes-napok amolyan utcai fesztivállá, őszi farsanggá alakultak, ezzel párhuzamosan a maga korában terroristának tekintett összeesküvőből a hatalmasokkal leszámoló furfangos népi hős lett. Fawkes megítélését az változtatta meg végérvényesen, amikor a kor népszerű történelmiregény-írója, William Ainsworth 1841-ben megjelentette Guy Fawkes, avagy a lőporos felségárulás című romantikus regényét, amelyben Fawkes pozitív hősként lép föl. Innentől kezdve az egykor gyűlölt áruló történelmi kalandhőssé vált, és így élt a britek tudatában a XX. században is.
Nem csoda hát, hogy amikor 1982-ben David Lloyd rajzoló Alan Moore író V mint vérbosszú című képregénysorozatát illusztrálta, Fawkesról mintázta az álarcos hős maszkját. A történet az akkor jövőnek számító kilencvenes években játszódik, amikor az újabb világháború után egy fasiszta párt felszámolja a brit demokráciát, és rendőrállamot hoz létre. Itt tűnik föl a rejtélyes, Guy Fawkes-maszkos V, aki teátrális akciók sorozatával leszámol az elnyomókkal, majd a történet csúcspontján felrobbantja a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki rezidenciát.
Bár a képregény is népszerű volt az irodalom e műfaja iránt rajongók körében, a figura és a maszk széles ismertségét a Mátrix sorozattal befutott Wachowski fivérek által jegyzett, 2006-ban bemutatott filmváltozat hozta meg. Azóta gyakran viselik ezt az álarcot az olyan protestálók, akik úgy érzik, náluk sokkal hatalmasabb ellenség ellen harcolnak, egyúttal hangsúlyozni szeretnék, hogy a saját személyük érdektelen. Legismertebb alkalmazói az interneten szerveződő, formális vezetés nélküli Anonymus csoport tagjai, akik látványos performance-okkal tiltakoznak például a szcientológiai egyház tevékenysége ellen is.
2011. június 25.
