A mezőgazdaság kialakulása, korai elterjedése
A Homo sapiens megjelenése óta eltelt mintegy 130.000 évből csupán 11.000 éve jelent meg a mezőgazdaság. Az azelőtti 120.000 évben a vadászó-gyűjtögető életmód volt jellemző az emberi csoportokra. A mezőgazdaság megjelenésének és elterjedésének vizsgálatakor célszerű először azokat az okokat és kényszereket (illetve előnyöket) megvizsgálni, amelyek ara késztették a legtöbb emberi csoportot, hogy részben vagy egészben felhagyjon addigi életmódjával, és a földet kezdjen művelni, illetve állatokat tenyészteni.
Természetesen a földművelésre való áttérés egy folyamat eredménye volt. A ma élő vadászó-gyűjtögető népcsoportok közül az ausztrál őslakosok többé-kevésbé letelepedett életmódot folytatnak, mégsem tértek át a mezőgazdaságra, tehát a letelepedés nem jár együtt feltétlenül az élelmiszer-termelés megjelenésével, bár elősegítheti azt. Hasonlóan vannak olyan élelmiszer-termelő kultúrák, amelyek a földművelés mellett sem adták fel a vadászatot és a gyűjtögetést. Új-Guinea egyik népe az esőerdőben vadászik vándorolva, azonban időről-időre kiirtják a fákat egy területen, ahol papayát és banánt ültetnek. A termés beértéig újra vadászatból tartják fenn magukat. A ma élő nomád állattenyésztő és növénytermesztő népek az adott terület földrajzi és ökológiai vonásai miatt kényszerülnek időről-időre elhagyni addigi területüket (Diamond 1997).
Egy másik aspektus, minek mentén hasonlóan nem húzható éles határvonal a gyűjtögető és a földművelő népek közé, az az ehető növények gondozása. A délkelet-ázsiai szigetvilág gyűjtögető népei, bár nem ültetnek növényeket, fő gyűjtögetett növényeiket, a szágópámát és a jamgyökeret gondozzák. Kivágják körülük a kompetitorokat, felégetnek bizonyos területeket, hogy a fiatal egyedek képesek legyenek nőni.
Tekintsük át az okokat, melyek mégis arra sarkallták az embercsoportok többségét, hogy áttérjenek az élelmiszertermelésre. Az első ok a népesség növekedése lehetett. Ahogy nő egy csoport mérete, a tagok élelmezésére is nagyobb mennyiségű táplálékhoz kell a csoportnak hozzájutnia. A mezőgazdaság által adott területen megtermelhető javak mennyisége nagyobb, mint ugyanakkora területről, hasonló erőbefektetéssel begyűjthető, levadászható táplálék mennyisége (Blumler & Byrne 1991). Ennek számos oka van. A vadon élő növények és állatok túlnyomó többsége hasznosíthatatlan az ember szempontjából. Egyrészt azért, mert emészthetetlenek, másrészt azért, mert bár ehetőek lennének, azonban a hozzájuk jutás veszélyes vagy nagyon időigényes folyamat. Hasonlóan az állatökológiában vizsgált költség-haszon egyenletekhez, a vadászó-gyűjtögető embernek is mérlegelnie kellett, hogy egy adott táplálék eléggé értékes-e ahhoz, hogy a megszerzéséhez szükséges időt, erőfeszítést, kockázatot megérje. A vadon élő növények és gombák nagy része méreganyagot termel, így fogyasztásuk megint csak nem lehetséges (Gordon 1987).
A teljes óravázlat letöltése: PDF
Az előadás diáinak letöltése: PDF
A teljes óravázlat letöltése: PDF
Az előadás diáinak letöltése: PDF
