Miért ugat a kutyus, mondd meg kisfiam!
Korábbi kísérleteink során kimutattuk, hogy felnőtt emberek képesek rögzített kutyaugatásokat hallgatva kategorizálni azokat felvételük kontextusa szerint, illetve egységes képet alkotnak az ugató kutya motivációs állapotáról. Jelen vizsgálatunkban e képesség egyedfejlődését vizsgáltuk. Három különböző helyzetben (mikor idegen ember jelenik meg a kerítésnél, mikor kikötve magára hagyják a kutyát, illetve játék közben) rögzített ugatásokat játszottunk vissza 6, 8 illetve 10 éves, kutyával egy háztartásban élő illetve nem kutyás gyerekeknek. Feladatuk az volt, hogy csoportosítsák a hangokat azok felvételi helyzete illetve a valószínű motivációs állapot („mérges”, „fél” vagy „vidám”) szerint. Eredményeink szerint a hatéves nem kutyások kivételével minden csoport tagjai a véletlen szintnél nagyobb valószínűséggel sorolták be az ugatásokat a helyes szituációba. Az életkor hatással volt teljesítményükre: az idősebb korcsoportok tagjai egyre több helyes választ adtak. A hangulati osztályzás során minden korcsoport esetében összefüggés volt az ugatás felvételi szituációja és a motivációs állapot-kategória között. Az „idegen” illetve „kikötve” helyzetekben rögzített ugatásokat az alanyok többsége a „mérges” illetve a „fél”-kategóriákba sorolta be, azonban a „játékos” ugatások megítélése már nem volt egyértelmű a gyerek korcsoportokban. Ezzel ellentétben a felnőttek ezeket az ugatásokat többségében „vidámnak” ítélték. Összességében elmondható, hogy a korcsoportok teljesítményei között a szituáció-kategorizálásban találtunk jelentős különbségeket, az emocionális osztályozás hasonló volt minden csoport esetében.Az előadás diáinak letöltése: PDF
