Fohász a fényért

Amikor már a sült krumpli közmondásos olcsóságát is veszély fenyegeti, azt kell mondjuk: ami sok, az sok. Hadd fogalmazzuk meg kristálytisztán a véleményünk: nem támogatjuk ezt az időjárást! Az esőnek minél előbb el kell állnia. Ha hosszan tartó napsütést túlzás volna is kérni, a legtöbben már egy kis változékonysággal is beérnék – így lamentál a világ egyik vezető politikai napilapjától meglehetősen szokatlan módon a londoni The Times múlt szombati számában a brit fővárost hosszú ideje sújtó, még angol mérték szerint is pocsék időjáráson. Bár a szerkesztőségi cikk a burgonyatermést veszélyeztető és így a hagyományos angol fish and chips (sült hal krumplival) árát emelő esőt említi, a rossz időjárás a jövő héten kezdődő londoni olimpia miatt érinti rendkívül kellemetlenül a briteket.

Patália

Ha állatkínzásról érkeznek hírek, a szokásos szereplők a nemtörődöm, zsugori, önjelölt sintér és a kutyái vagy a hasonlóan jellemezhető állattartó és lovai, szamarai. Ilyenkor egyértelmű az eset morális megítélése, hiszen már az első pillanatban látszik, hogy a vétkes ember nem megfelelően bánt állataival, magukra hagyta, esetleg bántalmazta is őket. Sokkal nehezebb igazságot tenni olyan esetekben, amikor az állatokat úgymond rendeltetésszerűen használják, de eközben azok olyan állapotba kerülnek – legalábbis látszólag –, amely az érzékenyebb lelkületű, az állatokhoz kevéssé értő megfigyelőkben a kínzás rémképét váltja ki.

Olajöböl

A Mexikói-öbölben történt olajfúrótorony-katasztrófa után 109 nappal végre optimizmusra okot adó hírek érkeznek. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörügyi Hivatal (NOAA) jelentése szerint a kiömlött olaj háromnegyedét már sikerült semlegesíteni. Legnagyobb része természetes úton lebomlott, illetve elpárolgott, kisebb részét összegyűjtötték, elégették vagy a tengerbe szórt vegyszerekkel kötötték meg. A továbbra is az öböl vizében lebegő 26 százaléknyi olaj valószínűleg nem jelent fenyegető veszélyt a környezetre. A fúrótornyot működtető British Petroleum, amely csaknem belerokkant az április óta tartó mentési munkálatok költségeibe, diadalittasan bejelentette, hogy hamarosan végleg sikerül tömíteni a tenger alatti sérült csövet nehéziszap és beton keverékével.

Déja vu

Egy klónozással foglalkozó amerikai biotechnológiai vállalat, a BioArts International pályázatot írt ki azzal az alig leplezett céllal, hogy bekerüljön a hírekbe. A cég a klónozásra legérdemesebb kutyát kereste, amelynek gazdája vissza szeretné kapni kedvencét annak hamarosan bekövetkező halála után. A versenyt Trakr, a német juhász nyerte, amely mentőkutyaként az utolsó túlélőt találta meg 2001. szeptember 12-én a New York-i Világkereskedelmi Központ romjai alatt. Miután Trakr néhány hónappal ezelőtt elpusztult, a korábban levett DNS-minta segítségével klónozták, ami ma már rutineljárásnak számít.

Muszájszatyor

Köszönjük szépen, nem kérünk zacskót, hoztunk otthonról – mondjuk jó előre, de így sem tudjuk megelőzni a pénztáros reflexszerű mozdulatát, amellyel három-négy szatyrot tép le az előtte fekvő kupacból.
– De ingyen van – feleli a pénztáros, miután megállt a szatyrokkal teli keze a levegőben. Mereven nézi maga előtt a pénztárgép lézersugarait visszaverő tükröt, de így is egyértelmű, hogy ebben a pillanatban gyűlöl bennünket.
Mi ellenállunk ennek az érvnek is, és félrelökjük az útból a zacskókat, amelyeket kérésünk ellenére elénk dobott. Leméri a krumplit, amit vettünk, majd a lejtős rámpán felénk gurítja. A tasak elszakad, és a gumók szétgurulnak.
– Még mindig nem kérnek zacskót? – néz ránk most először széles mosollyal a pénztáros.