Megtenné a kedvemért, 007, hogy most az egyszer egy darabban hozza vissza a kocsit? Új a festés! – mond valami hasonlót minden James Bond-film elején Q, az őfelsége titkosszolgálatának szupermodern felszereléséért felelős mérnök. A héten a magyar mozikban új résszel jelentkező Bond fél évszázados mozikarrierje során a legtöbb kütyü, amely annak idején a sci-fi tárgykörébe tartozott, mára megvalósult.
Mágneses karóra
Az Élni és halni hagyni című 1973-as epizódban tűnt föl az a különleges (és a 007-es ügynökhöz méltón Rolex) karóra, amely olyan erős mágneses teret volt képes gerjeszteni viselője körül, hogy eltérítette a felé tartó golyókat (illetve az ügyeletes Bond-lány levetkőztetésében is hasznosnak bizonyult).
Ez máig nem valósult meg, mégpedig azért, mert ilyen eszközt alkotni több okból is lehetetlen. Egyrészt az az elektromágnes, amely képes lenne eltéríteni a hatalmas mozgási energiával közelítő pisztolygolyót, nemhogy a kém csuklóján, de még egy szobában sem férne el. A mágneses rezonanciával működő képalkotó berendezések (MRI), amelyek lényegében nagy elektromágnesek, több méter átmérőjűek, és bár kisebb, nyugalomban lévő tárgyakat valóban képesek esetenként megmozdítani, nagyon messze vannak a száguldó golyók megállításától. De van egy sokkal prózaibb ok is: a lövedékek legtöbbször nem mágnesezhető fémből készülnek, hanem ólomból, amely bármilyen erős mágneses térre fittyet hány.
Ujjlenyomat-olvasó
Bond szinte minden filmben valaki másnak adja ki magát, hogy a célszemély közelébe férkőzhessen. Eközben természetesen a megtévesztett fél is igyekszik ellenőrizni a kém (hamis) személyazonosságát, például az ujjlenyomatai vizsgálatával. Az 1971-es Gyémántok az örökkévalóságnak című részben a 007-es poharát, rajta az ujjlenyomataival, elcseni az aktuális hölgy. A pipereasztalán lévő fényképezőgéppel felvételt készít az ujjnyomról, majd az azonnal elkészülő papírképet behelyezi egy másik berendezésbe. A felnagyított ujjlenyomat az álnév valódi tulajdonosának eredeti ujjlenyomatával együtt azonnal megjelenik a képernyőn, a hölgy pedig alapos tanulmányozás után megállapíthatja, hogy megegyeznek. Igazából túlságosan is megegyeznek, minthogy a filmben ugyanaz a kép szerepel kétszer egymás mellett (miközben igencsak valószínűtlen, hogy valaki kétszer pontosan ugyanolyan szögben adjon ujjlenyomatot). Csak mi tudjuk, hogy Bond láthatatlan, hártyaszerű álujjlenyomatot visel az ujjbegyein.
E jelenetet érdemes részekre bontva megvizsgálnunk. Az automatizált ujjlenyomat-olvasás az utóbbi években egyre elterjedtebb módja az emberek azonosításának. Használják e technológiát számítógépek, mobiltelefonok, zárak feloldásához. Sőt, a valóság e tekintetben már meg is haladja a filmet, hiszen az ujjlenyomatok azonosítása automatikusan történik, nincs szükség hozzá szakértő szemre. Ezen azonosítási módszer terjedésével természetesen azonnal megjelentek a kijátszására tett próbálkozások is. A hamisított ujjlenyomatok – publikus adatok szerint – még nem működnek megbízhatóan (így ez még ma is fikció), de villámgyorsan eljön ennek is az ideje.
Helymeghatározás
A Goldfingerben feltűnő Aston Martin DB5 meganynyi extra felszerelése közül nem a fegyverek és nem is az olajat, szegeket az útra öntő-szóró védelmi berendezések voltak 1964-ben a legtávolabb a kor valóságától, hanem a navigációs rendszer. A kocsiban középen, a műszerfal alatt kör alakú képernyő volt, rajta térkép, amely a főgonosz főhadiszállásának helyét jelölve segítette a 007-es tájékozódását. Hogy pontosan hogyan működött e rendszer, azt Q nem kötötte Bond – és a nézők – orrára. Talán mondanunk sem kell, hogy napjainkra a komputeres helymeghatározás és az útvonaltervezés szinte minden okostelefon-tulajdonos számára bármikor elérhető szolgáltatássá vált. A hatvanas években nem csak a hordozható számítástechnika nem létezése miatt volt az efféle berendezés puszta fantasztikum. A mai globális helymeghatározó (GPS) rendszer ugyanis nem működhetne a Föld körül keringő műholdak nélkül, amelyekből akkoriban még csak az első kísérleti példányok jutottak el az űrbe.
Mobil kommunikáció
Bond már akkor mobiltelefonált, amikor a legtöbb valóságos kém még csak álmodhatott erről. Persze kezdetben nem a zsebben hordható változattal, hanem az autóba szerelt hagyományos, felcsavarodó dróton lógó kagylóval működő telefonnal. Sőt 1963-ban, az Oroszországból szeretettel című filmben egy még modernebb eszközzel is ellátta az MI6 – személyhívóval. Ezeknek az a különlegességük, hogy bár már a film forgatásakor is léteztek, de csak az emberek töredékének volt alkalma valaha is kipróbálni, hát még rendszeresen használni őket. A személyhívót (amely legfejlettebb formájában is csak SMS-ek fogadására volt alkalmas) már 1956-ban feltalálták, de a kilencvenes években bekövetkezett haláláig sem vált valóban általánosan elterjedt kommunikációs eszközzé. Főként orvosok, menedzserek, politikusok használták. A kocsitelefon is hasonló pályát futott be, még Amerikában is csak a leggazdagabbak limuzinjai szériafelszerelésének volt elengedhetetlen része.
Aztán jöttek a valóban mobil telefonok, és elsöpörtek minden egyéb hordozható eszközt. Az újabb Bond-filmekben természetesen ezek is megjelennek. Például az 1997-es, A holnap markában című epizódban Pierce Brosnan egy kinyitható, mai szemmel téglányi Ericsson okostelefonnal irányítja az Aston Martint váltó BMW-t. Ha nagy gépkocsit nem is, játék autókat, kis távirányítós helikoptereket ma már vezethetünk a telefonunkra általában ingyen letölthető alkalmazás segítségével.
A Daniel Craig-féle, 2006-ban bemutatott Casino Royale-ban a kém Sony Ericsson mobiltelefonja szenzorai segítségével tájékoztatja főnökeit a 007-es életjeleiről (pulzusáról, vérnyomásáról). Az efféle „egészségkövető” kütyük a mobiltechnológia legújabb divattermékei. Igaz, (jelenleg) még nem közvetlenül a mobiltelefonok figyelik szervezetünk állapotát, hanem a bőrrel való érintkezés érdekében karkötőt, okosórát kell e célból hordanunk. Utóbbiak segítségével ma már tudunk a karóránkba beszélve telefonálni, ahogy azt több, évtizedekkel ezelőtt készített epizódban megjövendölték Roger Moore és társai.
Üvegtörő gyűrű
Ez egy olyan kütyü, amely mögött egyértelműen megalapozott tudományos tények állnak, így akár létezhetne is, bár a gyakorlati megvalósíthatósága kérdéses. Alighanem mindenki hallott már arról, hogy az operaénekesek a puszta hangjukkal el tudnak törni egy poharat. Ez valóban lehetséges. Ha megtaláljuk az üveget alkotó molekulák saját rezgésének frekvenciáját, majd kellő hangerővel vibrálásra késztetjük a részecskéket, az a teljes szerkezeti integritás felbomlásához vezethet. Ezt a jelenséget használja ki a 2002-es Halj meg máskor! című részben Q által készített gyűrű (a nagy feltalálót ebben az epizódban a Monty Python-os John Cleese alakította), amely természetesen jóval később, az események csúcspontján annak rendje és módja szerint meg is menti a 007-es életét. Kérdéses azonban, hogy egy gyűrű méretű eszköz valóban képes-e az üvegtöréshez szükséges hangerőt generálni, ahogy az is valószínűtlen, hogy éppen az utunkat álló üvegtábla saját frekvenciáján szólalna meg. A megfelelő hangmagasság hosszas keresgélése pedig olyan luxus, amelyet a szabad világ megmentéséért küzdő ügynök nem engedhet meg magának.
Röntgenszemüveg
Az 1985-ben bemutatott Halálvágta című darabban a Roger Moore megszemélyesítette 007 olyan napszemüveget visel, amelynek segítségével átlát a lesötétített ablaküvegen. Ez a technológia a filmben látható fejlett formájában még napjainkban sem létezik. Az utóbbi években azonban több módszert is kifejlesztettek, amelyekkel „átláthatunk” a szabad szemmel átláthatatlan tárgyakon, még ha nem feltétlenül ez volt is a fejlesztők célja. Alig néhány héttel ezelőtt járta be a világsajtót az a – ingyenreklámnak sem utolsó – hír, hogy a Fujifilm piacra dob egy új fényképezőgépet, az X-T1 IR jelű modellt. Az erre fogékony (férfi) érdeklődők csakhamar rájöttek, hogy a kamera képes átlátni a vékonyabb ruhákon. A dolog nyitja, hogy a gép szenzorai nemcsak a látható fény hullámhossztartományában érzékenyek, hanem az infravörös frekvenciákon is. Sok textil a testről visszaverődő infravörös sugarakat sokkal jobban átengedi, mint a látható fényt, de ez a szabad szemmel leskelődők kivédésében mindeddig nem jelentett problémát. A fényképezőgépet egyébként a japán cég azoknak a szakembereknek fejlesztette ki, akik például bűnügyi helyszínelésekkor keresik az infravörös tartományban jól látható vérmaradványokat, vagy a festmények átvilágításával igyekeznek leleplezni a hamisítókat.
Nemcsak az infravörös fény, hanem az elektromágneses sugárzás más tartományai, például a rádióhullámok is használhatók arra, hogy embereket lássunk a falon keresztül. Már léteznek olyan kísérleti „wifiradarok”, amelyek az emberi test okozta hullámtöréseket képesek érzékelni akár a szomszédos szobából is. Ezek maguk keltik a rádióhullámokat, amelyek áthatolnak a falon, visszaverődnek a célszemély testéről, és – újra áthaladva a falon – visszajutnak a berendezés antennájába. Másik típusuk még elegánsabb: a háztartások hetven százalékában működő, vezeték nélküli internetelérést biztosító wifirouterek sugárzását figyeli, és az emberek okozta interferenciákat szűri ki.
2015. november 7.
