Génszerkesztéssel küzdöttek a leukémia ellen

A világon először gyógyítottak meg egy leukémiás gyermeket a génszerkesztésnek nevezett, kísérleti állapotban lévő terápia segítségével. Az egyéves baba betegsége minden más kezelésnek ellenállt, ezért nyúltak az orvosok az emberen még soha ki nem próbált genetikai beavatkozáshoz. Még sok időnek kell azonban eltelnie, míg e kezelés a klinikai rutin része lehet.


Nem akartunk lemondani a lányunkról, azt kértük az orvosoktól, hogy próbáljanak ki bármit, ami lehetséges – idézi az egyéves Layla anyukáját, a csak keresztnevével szereplő Lisát a New Scientist. A londoni Great Ormond Utcai Kórház hematológusai találtak is egy, eddig csak egérmodellen kipróbált eljárást, amelyet a viszonylag megengedő angol géntechnológiai szabályozásnak köszönhetően sikerült is engedélyeztetniük a vészhelyzetre való tekintettel. A kislány szervezete ugyanis egyik konvencionális kezelésre sem reagált.
Laylának akut limfoblasztos leukémiája volt (bár a kezelőorvosok is hangsúlyozzák, hogy jelen pillanatban még nem lehetnek biztosak a gyógyulásban). Ez a csontvelőt támadja meg, és hatására tömegével kerülnek a véráramba az éretlen, így hibásan működő immunsejtek. Layla nagyon kicsi, alig három hónapos volt, amikor diagnosztizálták a betegséget, ebben a korban csak 25 százalékos a gyógyulás esélye. A kislány szervezetében a kemoterápia után is maradtak tumorsejtek, de ennek ellenére kapott csontvelőt egy donortól. Az orvosok abban bíztak, hogy az új és egészséges immunsejtek legyőzik a rákos sejteket, ám nem így történt.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs remény, hiszen a világon számos kutatóintézetben folynak olyan klinikai vizsgálatok, amelyek a génterápia alkalmazhatóságát kutatják például leukémiás betegek kezelésére. E beavatkozások általában úgy történnek, hogy a beteg saját T-sejtjeit (az immunsejtek egyik típusa) veszik le, hogy elkerüljék az idegen sejtek okozta kilökődést. Ezután egy gént ültetnek a T-sejtekbe, amelynek alapján az olyan fehérjét fog szintetizálni, amely specifikusan kötődik a leukémiás sejtekhez, és megöli azokat. Layla azonban a kísérleti génterápiát fejlesztő hematológus szerint kicsi volt még, és túlzottan súlyos állapotban, ezért nem lehetett tőle elegendő T-sejtet gyűjteni. Ezt a problémát küszöbölheti ki az új eljárás. Ebben idegen donortól származó, a leukémiás sejteket elpusztítani képes sejteket használnak ugyanerre a célra. Csakhogy itt rögtön két probléma is adódik. A donor T-sejtjei és a recipiens immunrendszere kölcsönösen idegenként ismerik fel és megtámadják egymást. Az átlagos leukémiás betegek saját immunrendszerét rendszerint a csontvelő-átültetés előtt gyógyszerekkel teljesen elpusztítják, de ebben az esetben a gyógyszerek egyike, egy antitest az újonnan bejuttatott T-sejteket is elpusztította volna. Kétszeresen is át kellett tehát alakítani a donor T-sejtjeit, hogy se a gyógyszer ne tegyen kárt bennük, se a sejtek ne károsítsák a beteget.
Megelőzendő az immunválaszt, a génszerkesztésnek nevezett molekuláris biológiai eljárás segítségével kikapcsolták a T-sejtekben egyrészt annak a felszíni fehérjének a génjét, amelyet az előzőleg beadott antitest felismer, másrészt azt a gént is, amely a T-sejtet teszi érzékennyé a beteg egészséges sejtjeivel szemben.
A kezelés gyors és – még az orvosok számára is meglepetést okozóan – teljes sikert hozott, bár még nem merik kijelenteni, hogy a kislány meggyógyult. Ugyanakkor sok etikai kérdést vet föl a kísérleti stádiumban lévő, csak állatkísérletekben vizsgált, emberen soha ki nem próbált eljárások alkalmazása.
– Először is le kell szögezni, mert ezt gyakran félreértik, hogy hiába egereken fejlesztették ki az eljárást, emberekbe emberi sejteket és géneket ültetnek be. De kétségtelen, hogy az efféle eljárások annyira újak, hogy csak különleges esetekben, menthetetlen betegeken, eseti engedéllyel lehet őket alkalmazni – nyilatkozta lapunknak Falus András akadémikus, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének egyetemi tanára. – Tehát ezt az esetet jelen pillanatban több szempontból is egyedinek kell tekintenünk. Az angol szabályozási környezetben az ottani orvosoknak lehetőségük nyílt megpróbálni, mert nem volt már más eszközük. De korántsem várhatjuk azt, hogy a nagyon közeli jövőben akár Magyarországon, akár külföldön tömegessé válna e beavatkozás. Részben a kutatás állapota, részben a törvények miatt.

2015. november 12.