A kutyák vokális kommunikációjának
etológiai vizsgálata
ELTE Etológia Tanszék, 2004
E dolgozatban a kutyaugatás esetleges kommunikációs funkcióit vizsgáló kutatásunkat mutatjuk
be. Alapvető kérdésünk, hogy az ugatás milyen szerepet játszik az ember és a kutya
közötti kommunikációban. Munkánk során két módszert alkalmazunk: egyrészt vizsgáljuk az
ugatás egyes akusztikus jellegzetességeinek kontextusfüggését, másrészt teszteljük, hogy az
emberek a kutyák hangjait hallva képesek-e a véletlennél nagyobb valószínűséggel helyesen
meghatározni a felvétel kontextusát, és hogy egyöntetűen vélekednek-e az ugató kutyák motivációs
állapotáról.
A különböző szituációkban rögzített hangok egyes akusztikai változóinak elemzésekor a
mért változók többségénél szignifikáns kontextusfüggést mutattunk ki. Az egyes helyzetekben
különbözött a kutyák ugatásának frekvenciája, a vakkantásaik hossza, a vakkantásaik között
eltelt időtartam, és vakkantásaik domináns frekvenciamenete.
Második bemutatott kísérletünkben mudi fajtájú kutyák felvett hangjait játszottuk vissza
mudis gazdáknak, egyéb fajtájú kutyák gazdáinak és nem-kutyásoknak (Pongrácz et al, 2005).
Az alanyok, függetlenül kutyás tapasztalataiktól, képesek voltak egyöntetű képet alkotni a
kutyák motivációs állapotáról: a hangok értékeléséhez alkalmazott összes emocionális szempontra
(agresszió, félelem, kétségbeesés, játékosság, vidámság) adott pontszámok különböztek
a hangok kontextusától függően. Összefüggést találtunk a hallott hangok frekvenciája,
tonalitása és a vakkantások közötti intervallum, valamint az alanyok emocionális ítélete között.
A felvétel kontextusát az alanyok mindhárom csoportjában a véletlennél jobb valószínűséggel
találták el, és a csoportok teljesítménye nem különbözött egymástól.
A hallott hang jellegzetességei és a hangot halló emberek döntése közötti összefüggést
tesztelendő, harmadik kísérletünkben frekvenciájukban és tonalitásukban hasonló vakkantásokból
"mesterséges" ugatásmintákat hoztunk létre, amelyeket az alanyok az első kísérletben
alkalmazott módszerrel értékeltek. Kimutattuk, hogy az ugatás frekvenciája és a vakkantásközi
intervallum szinte az összes emocionális szempontra adott pontokra hatással van, a tonalitás
az alanyok játékosság- és vidámságértékelésére volt kimutatható hatással.
Kísérleteink eredményei bizonyítják, hogy az ugatás alkalmas eszköz lehet a kutya és az
ember közötti kommunikációban, hiszen akusztikai jellegzetességei kontextusfüggést mutatnak,
az ember pedig pusztán a hang alapján képes képet alkotni a kutya motivációs állapotáról,
illetve az ugatás kontextusáról.
