Fölösleges luxusnak tűnhet a városvezetőket segítő számítógépes rendszerek fejlesztése a jelenlegi gazdasági helyzetben, a befektetett források azonban megtérülhetnek. Alapvető szempont, hogy csak okosan szabad városainkat „okosítani”.
John McClane hadnagynak pár éve megint rossz napja volt. Akkor éppen az amerikai infrastruktúrát irányító számítógépes hálózatot támadták meg pénzéhes terroristák, és csak rajta, a Bruce Willis által megformált koszos atlétatrikós New York-i rendőrön múlt, hogy nem süllyedt digitális anarchiába az ország. A rendszert tervező programozó által vezetett rablók néhány internetre kapcsolt laptop segítségével meg tudták zavarni a közszolgáltatásokat a közlekedési lámpáktól az erőművek biztonsági rendszeréig. A Drágán add az életed! filmsorozat negyedik darabja persze csak fikció, de jól mutatja az emberek félelmeit attól, hogy egy – esetleg nem jó – kézben fut össze az életükre ható szolgáltatások komputeres irányítása.
A számítógépes szabályozás növelheti egy város életének hatékonyságát, vallja az IBM, amely, informatikai cég lévén, piaci lehetőséget lát a városvezetést segítő komputerrendszerek fejlesztésében. (A cég leghíresebb terméke, a PC-nek rövidített személyi számítógép az idén harmincéves. Ebből az alkalomból kiállítás nyílt a Közlekedési Múzeumban.) Az informatika jelenlegi beágyazottságát „okosságként” határozzák meg, tehát minél több módon használják az információtechnológiát a városban, annál okosabbnak minősül. A hasonló fejlesztések lehetséges színhelyeit felmérendő tanulmány írására kérték föl a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központját (MTA RKK), az elkészült dolgozat pedig letölthető az ibm.co/okosvaros címről. Persze érthető, hogy az IBM szempontjából az az okos, ha a városok minél többet áldoznak komputeres fejlesztésekre, kérdés azonban, hogy ez ugyanilyen ésszerű-e az ő szemszögükből nézve.
– Nem feltétlenül feltétele az okosságnak, hogy egy város működésének minden részfolyamatát egyetlen szuperközpont fogja össze és irányítsa, ahogy azt az amerikai filmekben látni, bár ez is elképzelhető. Azért nem lenne ésszerű, mert vannak a városirányításnak olyan távoli területei, amelyek nem függenek össze – reagál felvetésünkre Lados Mihály, a MTA RKK intézetvezetője, a tanulmány vezető szerzője. – Sokkal reálisabb példa a burgenlandi Németújvár, ahol egy megújulóenergia-kompetenciaközpont működik, és a város összes házának fűtését megújuló energiával látják el. A fűtés szabályozása pedig egy központból történik. A pillanatnyi fogyasztás mindig nyomon követhető, és szükség esetén az irányítók akár az egyes lakások fűtési rendszerébe is beavatkozhatnak.
Bár az iparági szereplők szeretik intelligensnek nevezni termékeiket, a mesterséges intelligencia kutatásának elmúlt évtizedei nehezen nevezhetők totális sikernek. Ennek fényében egy „okosnak” nevezett számítástechnikai szolgáltatás legalábbis gyanakvással tölt el sokakat.
– Az okos várost egy élőlényhez hasonlóan képzelhetjük el. Rendelkezik érzékelőkkel, például kamerákkal, az utakba épített szenzorokkal, amelyek információt gyűjtenek a környezetből, idegrendszerrel, vezetékes vagy vezeték nélküli adathálózattal, amely az agyba továbbítja az érzékelők adatait, amelynek funkcióját ebben az esetben a számítóközpont látja el – nyilatkozta lapunknak Pongrácz Ferenc, az IBM magyarországi operatív igazgatója. – Mindhárom szinten hatékonyabbá lehet tenni a működést számítástechnikai eszközök alkalmazásával. A közlekedésben pontosabban lehet becsülni az utasforgalmat, az időjárás-előrejelzéssel összekapcsolt közműfenntartó rendszerek pedig megelőzhetik például a csatornahálózat túlterhelését.
Az okosnak nevezett megoldások végső célja az önkormányzatok számára a hatékonyabb, ezáltal olcsóbb, kielégítőbb működés lehet. De vajon nem túl drága-e a beruházás, amely ahhoz kell, hogy később esetleg olcsóbb legyen?
– E fejlesztések között vannak olyanok is, amelyeknek bizonyos elemei már ma is működnek. Így gyorsan kifizetődővé válhat a beruházás. Már most is be lehet jelenteni mobileszközök segítségével az utakon keletkezett kátyúkat. Ezeket ma pontos, kereshető nyilvántartás hiányában általában az önkormányzat saját pénzéből foltozza be – mondja Pongrácz Ferenc. – Egy okos rendszer azonnal megmondaná, hogy azt a kátyút kijavították-e már a múltban, garanciális-e még, és ennek megfelelően kinek kell viselnie a költségeket.
Minthogy minden város körülményei és lehetőségei mások, Lados Mihály szerint nem lehet mindegyiküket azonos irányú informatikai fejlesztésekre késztetni egy uniformizált programmal. Ebben az esetben azonban felmerül a kérdés, hogy össze lehet-e egyáltalán hasonlítani őket, illetve van-e értelme az efféle okossági rangsoroknak.
– A tanulmány alapjául szolgáló felmérés során minden egyes város esetében nyolcvan mutatót vizsgáltunk. Ezek egy része a Központi Statisztikai Hivataltól származik, de felhasználtunk ennél frissebb adatokat a GKI Gazdaságkutató Zrt. adattárából is – mondja az intézetvezető. – Másfél hónap alatt kellett kidolgoznunk a módszertant, ezért kilenc olyan nagyvárost választottunk ki, ahol a számítástechnikai megoldások segítségével még hatékonyabbá lehetne tenni a működést az infrastruktúra fejlettsége miatt.
Az említett mutatók a város életét jellemző, csoportokba sorolt adatokat jelentik. Vizsgálták az emberek életét közvetlenül érintő közösségi szolgáltatásokat, például az egészségügyet és az oktatást, az üzleti szféra kezelését, a kommunikációs csatornák kiépítettségét, a közlekedést, a közművek működését. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgálati szempont erősen befolyásolja, melyik város minősül „okosabbnak” a többinél. Az emberekhez kötődő mutatók szerint az egyetemi központok, Szeged és Pécs végzett az első helyen, míg a közlekedés szempontjából Székesfehérvár volt a kiemelkedő. Ez azonban még nem ok a büszkeségre. A valóban okosnak tekinthető külföldi városok, mint Stockholm vagy Koppenhága, a tízes skálán 7,4 pontot kaptak, a vizsgált magyar városok átlaga viszont mindössze 4,6 volt.
Északnyugat-Angliában Cheshire megye olyan problémával küszködik, amely sok magyar önkormányzat számára sem ismeretlen: öregedik a lakosság, ezáltal egyszerre csökken a termelékenység, a városok bevétele, és növekednek a szociális kiadások, illetve az ezekkel járó adminisztráció. Az egészségügyi szolgáltatások szinten tartása érdekében viszont önállóan működő szükségletértékelő rendszert vezettek be, amely az ellátásra szoruló polgárok profilja alapján túlterhelt hivatalnokok beavatkozása nélkül utalja ki számukra a szükséges szolgáltatást, és ellenőrzi annak végrehajtását. Parmában automatizálták a hivatali ügyintézést. Városszerte önműködő kioszkokat állítottak föl, ahol szinte bármit el lehet intézni, amit egyébként az önkormányzati ügyfélszolgálaton szokás. A sörről híres cseh városban, Plzenben hasonló adminisztrációs rendszert adtak át két éve egy átfogó, a város emberi erőforrásait irányító szoftverrel megfejelve. A városi tömegközlekedési cég járműveit pedig ugyancsak komputerizált rendszer ellenőrzi folyamatosan.
2011. július 9.
