Elképzelhető, hogy a gabonaköröket mégsem a földön landoló repülő csészealjak, hanem tréfás kedvű emberek hozzák létre. E szenzációs fölfedezéssel rukkolt ki egy bizonyára sok szabad idővel rendelkező amerikai fizikus. Arra lett figyelmes, hogy e földön kívüli eredetű jelenség precizitása a földi technológiával párhuzamosan fejlődik.
Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1992-ben valóságos ufóinvázió érte hazánkat. Miután helikopterről egy Székesfehérvár határában lévő búzatáblában gabonakört fedeztek föl, és ez hetekig beszédtémát és megélhetési lehetőséget biztosított az úgynevezett ufókutatók számára, sok más hasonló ábra jelent meg szerte az országban.
Bár a jelenségre hamar ráuntak az emberek, különösen, miután két gimnazista bemutatta a tévében, hogy repülő csészealj híján hosszú spárgával és egy deszkával is lehet gabonakört csinálni, még ma is föl-fölbukkannak az interneten jól értesült, természetesen összeesküvést emlegető emberek.
Azt azért ők is érzik, hogy a búza foltszerű elfektetése nem a legerősebb bizonyíték az idegenek látogatására, ezért a paranormális jelenségek egész spektrumát felvonultatják a körök közvetlen szomszédságában. Az iránytűk megzavarodnak, feltöltött akkumulátorok lemerülnek, és a bioenergetikára (bármit is jelentsen ez) érzékeny emberek mindenféle furcsaságot éreznek magukon, amint belépnek a körbe.
A legkiszolgáltatottabb, beteg embereket becsapó szélhámosok sem tétlenkedtek sokáig, annak idején egészen jutányos áron árulták a gabonakörök területén „energetizált”, gyógyító erejű csodaköveket, karkötőket, talizmánokat.
Hiába tűntek világszenzációnak a kilencvenes évek elején a gabonakörök a magyarok számára, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában akkor már tizenöt éve tömegével találtak ilyeneket a szántóföldeken, sőt az első gabonakörnek nevezhető jelenséget a XVII. századból írták le.
Az 1678-ban Angliában kiadott A kaszáló ördög című pamflet szerint egy búzatábla tulajdonosa átkozódva zavarta el a napszámost, aki túl drágán kaszálta volna le a termést. „Kaszálja le inkább az ördög!” – káromkodott a földesúr. Másnapra valaki tökéletesen, túlságosan is tökéletesen lekaszálta a területet, a kiadvány illusztrációja szerint az ördög, méghozzá kör alakban. Alig kellett nyolc évnek eltelnie az első tudományos igényű magyarázat megszületéséig. 1686-ban Robert Plot oxfordi professzor kavargó légörvényeket sejtett a jelenség hátterében.
A gabonakörök mindig is Angliában voltak a legnépszerűbbek, az ottani körök fele pedig rendszeresen az ezoterikus magyarázatokra fogékony emberek gyűjtőhelyén, Stonehenge közvetlen közelében tűnik föl. A múlt század vége felé az akkor a hatvanas éveikben járó Doug Bower és Dave Chorley a Scientific American magazinban vallották be, hogy az egész őrületet ők indították el azzal, hogy 1978-tól kezdve számos kört vájtak a gabonatáblákba. Bizonyítékul alig egy óra alatt elkészítettek egy kört a legegyszerűbb eszközök, zsinegek, lécek, rudak segítségével.
Mindez 1991-ben, egy évvel a magyarországi divathullám előtt történt. Amikor nálunk még ufológusok tűntek föl komoly tudósként a sajtóban, Angliában már gabonakör-készítő versenyeket rendeztek. Eddig körülbelül tízezer gabonakört írtak le, nyaranta szinte minden éjjel készül egy újabb valahol a világon.
Minthogy ezek után egyszerű köröket már a gyerekek is tudtak csinálni, a gabonatáblákba taposott ábrák egyre bonyolultabbá váltak. Egy részük amolyan mezőgazdasági graffiti lett, és elvesztette földön kívüli jellegét. Ma már reklámügynökségek vállalják céglogók belenyírását a búzatáblákba.
Egy részükről viszont továbbra is azt állítják az ufóhívők, hogy azok az idegenek látogatásának nyomai, és éppen bonyolultságuk teszi lehetetlenné, hogy emberi kéz alkotta őket észrevétlenül, egyetlen éj leple alatt.
Valóban alig elképzelhető, hogy néhány ügyes egyetemista spárgával, deszkákkal, esetleg sílécekkel felszerelkezve és a különálló alakzatok között állítólag gólyalábon közlekedve pár óra alatt végezzen az akár kétezer körből álló, néha százméteres átmérőjű fraktálábrák elkészítésével. Mielőtt azonban földön kívüli magyarázatot kezdünk keresni, ne felejtsük, hogy az első modern gabonakörök megjelenése óta elmúlt harminc év itt a földön sem telt el technikai fejlődés nélkül! Az igazán összetett ábrák alkotói pedig féltékenyen őrzik az általuk alkalmazott módszerek titkát a közvélemény, de még inkább a „konkurens” gabonakör-készítők elől. Erre hívta fel a figyelmet Richard Taylor, az Oregon Egyetem anyagtudományi intézetének fizikaprofesszora a Physics World című fizikai szakfolyóiratban megjelent komoly tanulmányában. A folyóirat szerkesztője elmondta, hogy bár első hallásra furcsának hathat, hogy egy fizikus a gabonaköröket tanulmányozza, alapvetően mégis úgy járt el, mint bármely jó kutató: tudományos magyarázatot keresett a tapasztalt jelenségre anélkül, hogy ufókra, idegenekre és más álhírekre lett volna szüksége.
Taylor szerint a mai gabonakörök azért lehetnek szinte tökéletesek, mert a készítők a globális helymeghatározó rendszer (GPS) által szolgáltatott földrajzi koordinátákat és az akár ezredmilliméter pontosságú lézeres távolságmérőket használják. Már az új ábrák tervezésekor is modern számítógépes algoritmusokra van szükség. Az újabb gabonakörök alkotói ugyanis vélhetően matematikai érdeklődésű fiatalok, akik rajonganak a tavaly elhunyt Benoit Mandelbrot által kutatott fraktálokért. E hópehelyszerűen ismétlődő szerkezetű ábrákat eredményező függvények kiszámolásához gyakran rendkívül erős számítógépek kellenek.
Vannak olyan gabonakörök is, amelyekben az elhajolt búza szárán erős elektromágneses sugárzás nyomaira bukkantak. Itt van hát a bizonyíték, amely kizárja, hogy egy szál deszkával készítették őket, egyáltalán, hogy emberek készítették őket – gondolhatnánk. Richard Taylor azonban erre is talált földi magyarázatot. Szinte mindannyian használunk olyan eszközt, amely olyan erős elektromágneses sugárzást bocsát ki, amely a spektrum mikrohullámú tartományába tartozik. Ebből talán sejthető, hogy a mikrohullámú sütőkről, pontosabban a bennük működő magnetronnak nevezett szerkezetről van szó. Egy tizenkét voltos akkumulátorra kötve a magnetron bárhol működtethető, és a fizikus szerint a mikrohullámok segítségével úgy lehet elfektetni a búzaszárakat, hogy azokon semmilyen fizikai sérülés nyoma nem marad.
Ám ha azt gondolják, hogy a kézi mikrosütők a gabonakörökért felelőssé tehető legfurcsább tettesek, akkor tévednek. Az Ausztráliához tartozó Tasmaniában ugyanis a wallaby nevű kis kengurukat gyanúsítják a termőföldeken megjelenő kör alakú letaposott foltokért. Ausztráliában termelik a világ legális, orvosi célú ópiumszármazékainak felét. A mákültetvényeken lakmározó kenguruk pedig gyakran maguk is bódult állapotba kerülnek, körbe-körbeugrándoznak a termőföldön, és „mákköröket” hoznak létre, hangzott el a tasmaniai főügyész vélhetően rendkívül oldott hangulatú parlamenti meghallgatásán, amelyet a máktermés biztonsági kérdéseiről tartottak.
2011. augusztus 27.
