Hétfõn lesz a méhek világnapja. Az ünnep nem felhõtlen, hiszen évek óta rejtélyes kór tizedeli a méhcsaládokat
a világ számos országában, de legfõképpen az Egyesült Államokban. A kutatók mindeddig tehetetlenül figyelték a pusztulást,
most azonban több tanulmány is megerõsítette: a rovarölõ szerek egy csoportja lehet a fõbûnös.
Amerika mezőgazdasági minisztériumának jelentése szerint 2010-ben az ottani méhészetekben nevelt méhcsaládok 34 százaléka eltűnt, és ez az arány nem különbözik jelentősen az előző években tapasztalt veszteségektől. Bár természetes, hogy a mézelő méhek populációinak nagysága évről évre ingadozik, de az utóbbi években tapasztalható eltűnések jelentősen meghaladják a korábban megszokott tizenöt-húsz százalékos hányadot. Először 2006-ban tapasztalták a jelenséget, rá egy évre az Egyesült Államokban tenyésztett két és fél millió méhcsalád negyvenöt százaléka eltűnt. 2008-ra a méhészetek 24 százalékában tapasztalták a kaptárelhagyást, tehát a tartott méhcsaládok legalább felének eltűnését, ez összesen 800 ezer méhkolónia elveszését jelenti. A jelenség Európában is felütötte a fejét: Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország is érintetté vált, bár ezen a földrészen kevésbé súlyos a probléma, mint az Egyesült Államokban.
A helyzetet nem a méztermelés nehézségei teszik igazán súlyossá. A méhek ökológiai szempontból sokkal fontosabb szerepet töltenek be a növények, közöttük számos haszonnövény beporzásánál. Amerikában, ahol az eltűnő méhek miatt már messzi földről utaztatják a méhcsaládokat, hogy vendégmunkásként más ültetvényeket is porozzanak be, a kieső mezőgazdasági termés miatt a kaptárelhagyás évente 15 milliárd dolláros (3360 milliárd forintos) kárt okoz évente, írja a The Economist. A lehetséges tényezők között a méhek környezetében bekövetkezett változásokat és ezek következményeit említik első helyen. Az elégtelen táplálkozás, a paraziták, gombák okozta fertőzések, a mobiltelefonok elektromágneses sugárzása, a rovarellenes vegyszerek és a méhészeti praktikák, különösen az antibiotikumok használata mind felmerült lehetséges okként. Bizonyíték azonban nemigen akadt.
– A kaptárelhagyásnak nevezett jelenség nincs megfelelően körülírva, így a kutatók abban sem egyeznek meg, hogy az Egyesült Államokban és Európában tapasztalt folyamatok azonosak-e vagy sem. Normális körülmények között is előfordul, hogy az áttelelő méhpopuláció tavaszra elpusztul – mondja Sárospataki Miklós, a Szent István Egyetem állattani és ökológiai tanszékének munkatársa. – A jelenség okairól sincs közmegegyezés, de elég valószínűnek tűnik, hogy komplex hátterű problémáról van szó, és a neonikotinoidok szerepet játszanak benne. Ezek azért kerültek a kutatók látóterébe, mert alkalmazásuk viszonylag új a növényvédelemben, és a kaptárelhagyás is csak hat évvel ezelőtt jelent meg. E vegyületek kis adagban megzavarhatják a méhek tájékozódási képességét, szagmemóriájukat.
Ez a hipotézis évek óta kering a tudományos szakirodalomban, de csak az utóbbi hónapokban jelentek meg azoknak a kísérleteknek az eredményei, amelyek bizonyítóerejűek lehetnek. Jeff Pettis és kollégái az amerikai Maryland államban lévő méhkutató intézetben húsz méhcsaládot neonikotinoidot tartalmazó táplálékkal etetett. Később őket, illetve a kontrollcsoportnak tekintett, rovarölőmentes táplálékot kapott családokat gombaspórákkal fertőzték meg. Eredményeik szerint a neonikotinoidos méhekben több mint háromszor több parazita gombaspóra fejlődött ki. Magyarán: érzékenyebbek voltak a betegséggel szemben, immunrendszerük vélhetően legyengült.
Egy másik kísérletben, amely a tekintélyes Science folyóiratban jelent meg, az avignoni nemzeti agrártudományi kutatóintézet francia munkatársai Mickael Henry vezetésével apró rádióadókat erősítettek a méhek testére, miután bizonyos egyedeket neonikotinoiddal kezeltek. Bár figyeltek arra, hogy olyan kis dózist kapjanak, amely közvetlenül nem öli meg őket, mégis azt találták, hogy a kaptárból kirepült, rovarölő szerrel etetett méhek kétszer gyakrabban pusztultak el, feltehetően azért, mert a szer megzavarta tájékozódásukat, és nem találtak haza.
– A kutatók egyetértenek abban, hogy a kaptárelhagyás három fő okra vezethető vissza: a parazitákra, a rovarölő szerekre és a természetes források eltűnésére. Mi azt mutattuk ki, hogy a rovarölő szerek annyira legyengíthetik a méhkolóniákat, hogy érzékennyé válnak a másik két faktorra is – nyilatkozta lapunknak Mickael Henry. – A neonikotinoidok molekulái hozzákötődhetnek a méhek idegsejtjeihez, és azokat „túlingerelve” károsíthatják őket. Ez lehet a navigációs képességüket megzavaró hatás mechanizmusa. E növényvédő szerek betiltását azonban kiterjedt felméréseknek kell megelőzniük, amelyek meghaladják a mi lehetőségeinket.
A Science ugyanazon számában egy másik hasonló vizsgálat eredményeit is közzétették. Ott angol kutatók azt találták, hogy a neonikotinoidok hatására a poszméhek populációi sokkal lassabban gyarapodnak, és a nyár végére 85 százalékkal kevesebb királynő fejlődik ki a kaptárakban, olvasható a The New York Timesban. Ezeknek kellene a következő évben új kolóniákat alapítaniuk. Az ok egyszerűen az, hogy a méhek a vegyszer hatására nem képesek elegendő táplálékot gyűjteni a normális fejlődéshez.
– Szinte biztos, hogy a neonikotinoidok csak közrejátszanak a betegség kialakulásában, amelynek összetett lehet a háttere. A virágok hiánya ugyancsak hatással lehet a kaptárelhagyásra. Kísérleteinket poszméheken végeztük, mert általában ezekkel foglalkozunk. A poszméhek sok haszonnövény beporzói, és mivel viszonylag közeli rokonságban állnak a mézelő méhekkel, eredményeink valószínűleg őrájuk is érvényesek lehetnek – válaszolta kérdésünkre a kutatás vezetője, David Goulson, a stirlingi egyetem biológiaprofesszora. – Kérdés, hogy be kellene-e tiltani a neonikotinoid típusú rovarölő szereket ennek ismeretében. Ott mindenképpen le kellene állítani virágos növényeken történő használatukat, ahol ésszerű alternatíva áll rendelkezésre.
A neonikotinoidokat előállító cégek azonban vitatják, hogy e rovarölő szerek szerepet játszanának a méhek kaptárelhagyásában.
– A cikkekben leírtak valószínűleg igazak, tehát ha a leírt mennyiségű szerrel kezelték a méheket, az nemcsak orientációs problémákat okozhatott náluk, hanem halálozást is. Ez a hatóanyag-mennyiség azonban harmincszor magasabb, mint amennyit maximálisan fel tudnak venni a természetben a nektárból – tartja Pecze Rozália, a neonikotinoid típusú növényvédő szereket is gyártó Syngenta fejlesztési igazgatója. – Mi is folyamatosan vizsgáljuk, hogy milyen dózisban károsítja a szer a különböző rovarokat. A terméket legalább egymillió hektárnyi termőföldön alkalmazzák, és nagyon kevés olyan eset fordult elő eddig, amikor méhek pusztultak el a szer miatt. Ezekben az esetekben viszont nem megfelelően használták a szert.
Pecze Rozália elmondta, hogy a neonikotinoidok idegmérgek, amelyek megakadályozzák az idegsejtek közötti kommunikációt (tudományosan: az ingerület átvitelét). Ez bénulást okoz egyes rovaroknál. A fejlesztési igazgató szerint éppen az a szer előnye, hogy szelektíven alkalmazható a kártevők ellen, miközben a hasznos rovarokat nem károsítja. A korábban használatos szerves foszforsavésztereket váltották ki velük. Ez utóbbiakat mára gyakorlatilag betiltották, mert rendkívül toxikusak voltak az emberre és minden állatra is.
Európában a kaptárelhagyás sokkal kisebb baj, mint az Egyesült Államokban. Ha vannak is esetek, azok a kontinens nyugati részére koncentrálódnak. Megnyugodnunk azonban nem szabad, hiszen Magyarország a lakosság számához viszonyítva talán a legnagyobb méztermelő a világon, így a betegség hatalmas károkat okozhatna hazánkban. A jelenség hátterét azonban vitatják a magyar méhészszervezetek.
– Tény, hogy a méhcsaládok pusztulnak a világban, de ennek hátterében nem valamiféle rejtélyes kór húzódik, hanem a jól ismert kórokozók és a nem megfelelő tartási körülmények okozzák. Amerikában a méhészeti gyakorlat teljesen átalakult az utóbbi húsz évben. Korábban a méztermelés volt a méhészek szinte kizárólagos bevételi forrása, manapság azonban rengetegen áttértek a megporzásra – mondja Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. – Kaliforniában termelik a világ mandulatermésének kilencven százalékát, de a mandulafákat valaminek be kell poroznia. Ezért hívták oda a méhészeket, ma már százötven dollárt fizetnek egy-egy méhcsalád munkájáért. Eközben a méz kilóját nyolcvan-kilencven dollárcentért lehet eladni, így persze mindenki a megporzást választja.
A hirtelen Kaliforniába áramló rengeteg méhkolónia ökológiai környezete eközben Bross szerint drasztikusan átalakult. Alkalmanként több ezer kilométeres távolságra utaztatták a méheket, telelőhelyük is megváltozott. Végeredményben ez a stressz okozhatja a tömeges eltűnéseket és a pusztulást. Az európai kaptárelhagyások hátterében az egyesületi elnök szerint is más okok állnak. Franciaországban például egy ismert méhélősködő, a Varroa atka olyan változatai jelentek meg, amelyek rezisztensek voltak a korábban alkalmazott ellenszerekre. A francia méhcsaládok száma az utóbbi években háromnegyedével csökkent. Az ottani tenyészeteket importált anyákkal, méhkirálynőkkel tartották fenn, amelyeket minden évben Európán kívülről kellett behozniuk. Néhány évvel ezelőtt azonban egy másik parazita, a kis kaptárbogár miatt megtiltották a méhek importját, így a francia kolóniáknak megszűnt az utánpótlásuk, maradt a hazai, gyenge genetikai jellemzőkkel bíró, fertőzésekre fogékony állomány.
– A mézelő méheket ma már mindenütt az ember tartja életben. Annyi parazita támadja őket, hogy emberi tenyésztés nélkül néhány éven belül eltűnnének ezek a rovarok – folytatja Bross Péter. – Hazánkban az utóbbi évtizedekben folyamatosan nőtt a méhcsaládok száma, extrém mértékű elhullást nem tapasztalni. Jelenleg 1,1 millió kolónia él hazánkban, ez 11,2 méhcsaládot jelent négyzetkilométerenként, ami a világon a legnagyobb. Az utóbbi öt évben országos monitoringvizsgálatot végeztünk a méhészek körében. Ahol pusztulást tapasztaltak, mintát vettünk a méhekből, a lépből, a mézből, a növényekből, a talajvízből. Az eredmények szerint legtöbbször nálunk is a Varroa atka a felelős a pusztulásért. A rovarölő szerek csak alkalmanként ölik meg a méheket, de ez mindig a permetezők gondatlansága miatt történik.
2012. április 28.
