Tudni való a kolibrikről, hogy közéjük tartoznak a világ legkisebb madarai. Ennél azonban még érdekesebb a mozgásuk, amely olyan gyors, hogy részleteiben csak lassított filmfelvételek segítségével vizsgálható. Eddig is ismert volt, hogy villámgyors, legyeket idéző szárnycsapásaikkal helikopter módjára tudnak lebegni a levegőben. A kutatók azonban nem értették, hogyan képesek fönntartani ezt a testhelyzetet esőben is. Egy néhány grammos madárka testsúlyát ugyanis már a tollazatát nedvesítő esőcseppek is jelentősen megnövelik. Így a levegőben maradáshoz szükséges erő könnyen meghaladhatná képességeit. A kaliforniai egyetem berkeleyi részlegén működő állatrepülési laboratórium két munkatársa, Victor Ortega-Jimenez és Robert Dudle töredékére lassította az esőben lebegő kolibrik mozgását. Azt találták, hogy a heves szárnycsapkodás közben a víz lerázására is jut idejük, méghozzá tökéletes szinkronban verdesésükkel – olvasható a New Scientistben.
45
szárnycsapást végeznek átlagosan a kolibrik másodpercenként lebegés közben. A nagyobb fajok 8-10-szer csapdosnak, a legkisebbek udvarlás közben akár százszor is verdeshetnek.
75
százalékát adja a mozgásba testsúlyának a kolibri, amikor lefelé csap a szárnyával, derítették ki szélcsatornában végzett kísérletekkel. Amikor fölfelé emelkedik a szárnya, testsúlyának 25 százalékával segíti a mozgást.
1,6–2
gramm mindössze a méhkolibri testtömege, így ez a világ legkisebb madara. Testhoszsza hat centiméter, nevét pedig a méhekére hasonlító zümmögéséről kapta. Hasonlóan névadójához, az ő hangja is szárnyainak szüntelen mozgásából származik, hiszen másodpercenként 30–80 szárnycsapást végez.
5
kalóriányi energiát kell elfogyasztania naponta az Anna-kolibrinek, a kaliforniai egyetem kísérleti alanyának. Bár ez nem tűnik soknak, a madár mindöszsze négy grammot nyom, így emberi léptékben ez az energiafelvétel 18 ezer kalóriának felelne meg (az ajánlott napi energiabevitel az ember számára 2000 kalória körül mozog). Nem engedheti meg magának, hogy esőben ne szálljon föl, mert éhen halhat.
132
alkalommal forgatnák jobbra és balra a fejüket a vizsgált kolibrik másodpercenként, ha a művelet nem a másodperc törtrészéig tartana. A kutatók a laboratóriumban mesterséges nektárral telt műanyag virágokkal csalogatták a madarakat a kamera elé, és ott öntözték őket az esőt utánzó vízzel.
202
fokban, tehát még a 180 fokos félkört is meghaladó szögben rázták fejüket a madarak, miközben az esőcseppektől próbáltak megszabadulni. Mindez azonban önmagában nem magyarázza meg, ismerik el a kutatók, hogyan képesek esőben is lebegni. A lassított felvételeket olvasóink is megtekinthetik a bcove.me/wjdvegx9 internetcímen.
30
g-vel, tehát a földön érezhető gravitációs erő keltette gyorsulás harmincszorosával kezdik ide-oda forgatni a fejüket a kolibrik, amikor a tollukra hullott esőcseppeket igyekeznek eltávolítani. Ez a gyorsulás a legnagyobbak közé tartozik a gerinces állatok között. Az ember ennek ötödét-hatodát is alig képes elviselni.
2011. november 26.