Évente csak egy kisebb lakás területének megfelelő részt tárnak föl a magyar őslénykutatók a Dunántúli-középhegység egyik bauxitbányájában, a leletek mégis tudományos szenzációk sokaságát szolgáltatják. Ősi Attila, a kutatás vezetője szerint, ha a szerencse is melléjük áll, a bakonyi helyszín még évtizedekig nem hagyja őket unatkozni.
Az iharkúti paleontológiai lelőhely feltárása az utóbbi időben magyar tudományos sikertörténetté kerekedett. Szinte évente kerülnek elő onnan a tudomány számára ismeretlen fajok. Hogy akadtak rá erre a helyre?
– Tizenegy évvel ezelőtt, amikor másodéves egyetemista voltam, Torma András barátommal ellátogattunk a Bakonyban lévő iharkúti bauxitbányába. Akkorra már eldőlt, hogy én a gerinces ősmaradványokat akarom kutatni. Iharkút falut a nyolcvanas években kitelepítették és elbontották, minthogy a kitermelhető bauxitvagyon jelentős része a házak alatt volt. A kitermelés 2006-ig folyt a területen, és a bányászat során olyan kőzetrétegeket is feltártak, amelyek a dinoszauruszok korából származnak, tehát nagyjából nyolcvanötmillió évesek. Korábban nem kerültek elő hazánkból a jól ismert nagy dinoszauruszokhoz hasonló maradványok. Az iharkúti ásatás természetesen nemcsak dinoszauruszokról szól, sok más állat és növények maradványai is előkerültek eddig.
– Milyen geológiai jellegzetességei vannak egy reményteljes dinoszaurusz-lelőhelynek?
– Az iharkúti területet nemcsak a kréta időszakból származó kőzetréteg teszi értékessé őslénytani szempontból, hanem e réteg keletkezésének környezeti háttere is. Folyó és annak ártere lehetett ott a régmúltban, ez pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a szárazföldi állatok, dinoszauruszok, krokodilok, teknősök, repülő hüllők maradványait megőrizze. A fosszilizációhoz ugyanis elengedhetetlen, hogy az elhalt élőlények teste szinte azonnal betemetődjön, például a folyó hordaléka alá. Ezt a kőzetegyüttest leírásának első helyszíne után csehbányai formációnak nevezzük.
– Miért nem kutatott ott más korábban?
– A bányászat megkezdése előtt gyönyörű szép tölgyes, bükkös uralta a területet, feltárást, nyílt sziklafalat nem találhattunk ott. A paleontológusok a kilencvenes évek végéig alig tudtak az iharkúti bányában előkerült kőzetrétegekről. Valójában addig a kutatható maradványok hiányában nem is voltak dinoszauruszokkal foglalkozó őslénykutatók hazánkban. A bányászat és az akadémiai világ közötti kommunikáció sem zökkenőmentes, a cégeknek igazából nem érdekük, hogy kutatók mászkáljanak naphosszat egy működő bányában. Volt azonban néhány szakember, aki ismerte a terület földtani jellemzőit. Jocháné Edelényi Emőke, a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa hívta fel a figyelmünket Iharkútra, minthogy ott volt olyan réteg, amelyet mi kerestünk. Persze ez nem feltétlenül jelentette azt, hogy ott csontokra is bukkanhatunk.
– Az üzemelő bányában kezdték meg a feltárást?
– Igen, rendszeresen robbantottak, így nem lehetett szabadon jönni-menni. A bánya északi részére irányítottak minket, ahol akkor már befejezték a művelést, de délben mindennap el kellett hagynunk a területet a robbantások idejére. Mi sem hittük, hogy azonnal találunk bármit is, amit más még nem talált meg előttünk. De nem így történt, a felszín alatt hét méterre csontokat tartalmazó homokkőrétegre bukkantunk. Ásnunk ehhez nem is kellett, hiszen a bánya majdnem függőleges falán lefelé haladva végigkövethettük az egymásra települt kőzetrétegeket.
– Tehát a paleontológusok az új lelőhelyek felfedezésekor a bányák működésétől függenek.
– Így van, ha nincs az a bánya, akkor mi most nem beszélgetnénk. A bánya falát tanulmányozva már az első nap találtunk néhány tucat csontot. A következő években, amikor éppen nem voltam az egyetemen, ott töltöttem az időmet. Ebben sokat segített, hogy ajkai vagyok, hétvégenként hazajártam, Ajka pedig alig huszonöt kilométerre van Iharkúttól. Az első években még csak barátokkal jártunk ki, és úgy kezdtük meg a réteg föltárását. Később sikerült annyi kutatási pénzt összekalapozni, hogy már komolyabb expedíciót tudtunk szervezni. A program beindulásához azonban jó adag szerencse is kellett. Ha minket először nem a bánya északi, hanem például a délnyugati falához irányítanak, akkor valószínűleg egy szál csontot sem találtunk volna. Abban is szerencsések voltunk, hogy a kezdeti leletek után folyamatosan kerültek elő újabbak, azóta pedig más rétegeket is találtunk, amelyek talán gazdagabbak ez eredetinél is. Az első leletek minden túlzás nélkül fordulatot hoztak az életemben, hiszen azonnal tudtuk, ha ezek valóban dinoszauruszcsontok, akkor ez nagy fogás.
– Mekkora a csontokat tartalmazó réteg kiterjedése? Mikor fog elfogyni?
– Ez jól lehatárolható, körülbelül négy-öt ezer négyzetméteres terület. Ennek a szélén ásunk három héten keresztül minden évben huszonkét emberrel, és így ötven-hatvan négyzetmétert tárunk föl. Ha elosztjuk egymással a két számot, kiderül, hogy még évtizedekre elegendő munka van. Persze csinálhatnánk azt, hogy többször megyünk ki a lelőhelyre egy évben, de ez fölösleges, hiszen így is előkerült idén több száz lelet, közöttük koponyaelemek, végtagcsontok, fogak. A leletek földolgozása olyan nagy munka, hogy a korábbi években gyűjtött anyag egy része még mindig földolgozásra vár.
– Az érdekes leletek azonnal kitűnnek a többi közül, vagy csak sokkal később, a ládák földolgozása során?
– Mindkettőre van példa. Tavalyelőtt, amikor az Ajkaceratops maradványait megtaláltuk, a kőzet bontása során úgy tört véletlenül, hogy az állat kampós papagájcsőrre emlékeztető orr-részének maradványa egyből szembetűnt. Egy kollégám, Gulyás Péter sebtében, alig fél óra alatt kipreparálta, és akkor láttuk, hogy ez egy koponyatöredék.
– Mikor mondhatja egy kutató néhány töredezett csont alapján, hogy az nem egy már ismert dinoszauruszhoz tartozik, hanem új fajtól származik?
– Ez gyakran igen nehéz. Mennél több része ismert a csontváznak, annál biztosabbak lehetünk a határozás során. A valóságban azonban a leletek legtöbbször töredékesek, és a fajoknak csak egyes testrészeit ismerjük. A tudománytörténetben sokszor előfordult már, hogy egymástól függetlenül, gyakran sok évtized különbséggel ugyanazon faj különböző csontjait találták meg, amelyeket különböző nevekkel illettek. Erre akkor derülhet fény, ha egyszer egy teljes csontvázat találnak. Lehet, hogy az iharkúti leletek esetében is történik majd hasonló fordulat, azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy a talált koponyatöredék csonttani jellegzetességei, úgynevezett diagnosztikus bélyegei különböznek az összes többi ismert rokon faj jellemzőitől. Az Ajkaceratops esetében azt is figyelembe kell venni, hogy a legközelebbi hasonló dinoszauruszfaj hatezer kilométerre keletre, Közép-Ázsiából, ráadásul nem teljesen hasonló korú kőzetekből került elő. Olyan messze tehát, hogy valószínűtlen, hogy a két lelet ugyanattól a fajtól származna.
– Milyen hely volt Iharkút környéke nyolcvanötmillió évvel ezelőtt?
– Erről egyre többet tudunk, ahogy újabb és újabb leletek kerülnek elő. Sok növény maradványát és a folyók vízi élővilágának nyomait is föltártuk, így képet alkothatunk az akkori környezetről. Ezek alapján szubtrópusi éghajlat lehetett akkor, a Rába nagyságú folyó árterét pedig dombok, alacsonyabb hegyek ölelhették körbe. A folyó néhány tíz kilométerre nyugatra torkollhatott bele az akkori Tethys-óceánba. Ezen az élőhelyen élt az a hat dinoszauruszfaj, amelynek maradványai eddig előkerültek. Három növényevő, három ragadozó volt közülük. A legnagyobb testű ragadozóktól csak fogakat találtunk, de abból több száz darabot. Ezek alapján ez a húsevő négy-öt méter hosszú lehetett.
– Feltűnő, hogy a Magyarországon talált dinók elég kicsik az ismert fajokhoz képest. A legnagyobb ragadozó testhossza harmada a Tyrannosaurus rex hosszának, az egy-másfél méteres Ajkaceratops pedig ötödolyan hosszú sincs, mint a Jurassic Parkból ismert Triceratops. Mi ennek az oka?
– A földtörténeti kréta időszakban Európa inkább szigetvilág volt. Ezzel ellentétben Ázsia és Észak-Amerika hatalmas szárazföldnek számított. A biológiában ismert, szigethatásnak nevezett jelenség miatt a szigeteken élő állatok, főként a kevesebb táplálék miatt, általában kisebbek a kontinenseken lakó rokonaikhoz képest. Viszont éppen a hajdani szigetek teszik különlegessé a lelőhelyet. A talált maradványok ugyanis a családok szintjén hasonlóak a többi európai helyszínek leleteihez, viszont sok egyedi, máshol nem található faj van közöttük. Hasonló ez a Galápagos-szigeteken élő pintyekhez, ahol minden szigeten különálló fajok alakultak ki.
– Lehetnek Magyarországon az iharkútihoz hasonló gazdagságú dinoszaurusz-lelőhelyek?
– Igen, a Bakony más részein, a Mecsekben és a Villányi-hegységben is vannak olyan területek, ahol, bár az iharkútinál jóval idősebb, de még mindig a dinoszauruszok korából származó kőzetrétegeket tárnak föl. Így megvan annak az esélye, hogy ott is találnak majd dinoszauruszokat. Ázsia és Amerika területén nagy kontinensek voltak, ezért ott éltek az igazán hatalmas dinoszauruszok. Kínában a maradványok előfordulása olyan tömeges, hogy évszázadok óta gyűjtik és darálják a csontokat, hogy potencianövelő gyógyszereket készítsenek belőlük. Innen származik a sárkányok legendája is. Amikor évszázadokkal ezelőtt az ottani emberek egy másfél méteres combcsontot találtak, fogalmuk sem lehetett az eredetéről, kézenfekvőnek tűnt tehát azt feltételezni, hogy mesebeli lénytől származik.
– Ön Magyarországon az egyik legismertebb paleontológus, és nemzetközileg is jegyzik a nevét. Fölmerül a kérdés, hogy miért nem ott kutat, ahol hatalmas állatok szenzációs, teljes csontvázát találhatná meg, és világhírű fölfedezővé válhatna.
– Nem merült föl soha, hogy külföldre menjek dolgozni. Úgy hozta az élet, hogy nekem mindig rengeteg dolgom volt itt, Iharkúton. Korábban talán azért lett volna érdemes kimenni, hogy kifogástalan körülmények között kezdhessem meg a tudományos kutatást. Ez nem azt jelenti, hogy alkalmanként nem megyünk ásni például Argentínába, Spanyolországba vagy Kínába, de ezek rövid, néhány hetes expedíciók. Kínában az expedíció másfél hónapja alatt több tíz négyzetkilométert kell átfésülnie az embernek. Ekkor egy kalapáccsal, jegyzetfüzettel és GPS-vevővel gyalogol a sivatagban, és a felszínen lévő csontokat gyűjti. Arra gyakran nincs is idő, hogy az ember kiásson mindent, csak bejelöli a térképen, és később a technikusok vagy maga a kutató visszatér a lelőhelyre. Egyszer Kínában, ahol mi ástunk, volt egy körülbelül hét-nyolc méteres teljes csontváz, amelyet még az előző szezonban kezdtek feltárni, de még akkor sem végeztek vele.
– Kínában nagy probléma az ősmaradványok illegális gyűjtése és a köréjük épült feketepiac. Iharkúton tapasztaltak már lopást?
– A mi lelőhelyünkön is jártak már ősmaradványokat kereső idegenek. Mindent megteszünk, hogy elzárjuk előlük a lelőhelyet, ezért több méter vastag földdel takarjuk be a területet. Nekünk csak ez van, a meglévő leletanyag is sokkal kevesebb, mint Kínában vagy Mongóliában, és hamar kimerülhet.
2011. szeptember 3.
