Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. június 26.

Felkészülni a legrosszabbra

Bár a két évvel ezelõtti influenza-világjárvány végül enyhébb

lefolyású volt, mint várták, az akkori félelmek és intézkedések

nem voltak megalapozatlanok, tartja Hans-Dieter Klenk,

a világ egyik leghíresebb virológusa, akivel a Budapesten

megrendezett tudományos világfórumon beszélgettünk.

Szerinte, bár a vírusok elleni gyógyszerek egyre jobbak lesznek,

az influenza ellen vívott harc legfontosabb fegyverei továbbra is

a járvány kézben tartása és az oltás.




Mi teszi olyan különlegessé az influenzavírust, hogy nem tudunk általános érvényű vakcinát gyártani ellene, hanem évről évre újat kell előállítani?
– Az influenzavírus genomja [az örökítőanyagát alkotó gének összessége] igen változékony, azt is mondhatjuk, hogy maga a vírus változik időről időre, szakszóval mutálódik. További nehézség, hogy a változás üteme sem állandó. Vannak pillanatok, amikor egyik napról a másikra tűnik föl egy teljesen megváltozott génállománnyal felvértezett vírustörzs. És ezek felelősek az egész világra kiterjedő járványokért, a pandémiákért. A legutolsó ilyen pandémia két évvel ezelőtt, 2009-ben söpört végig a világon. Tehát a nagy változások alkalmával világjárványok alakulhatnak ki, évről évre történnek azonban olyan kisebb változások, amelyek szezonális járványokat okoznak. Ezeket is követnünk kell az oltóanyagok fejlesztésével.
– Említette a két évvel ezelőtti influenza-világjárványt. Annak idején az Egészségügyi Világszervezetet, a WHO-t és több más hivatalos intézményt erős kritikák érték, mert sokak szerint vaklárma volt az egész, és a riasztás csak az oltóanyagot gyártó cégek érdekeit szolgálta. Indokolta a veszély az akkori készültséget?
– A 2009-es pandémia kitörésekor a WHO és mások az úgynevezett madárinfluenzára alapozták az előrejelzéseiket, és ez alapján készítették el a lehetséges forgatókönyveket. A madárinfluenzát, amint neve is mutatja, egy madarakat fertőző influenzavírus okozta, és az ezredforduló táján jelent meg. Eredetileg minden influenza A-vírus a madarakból származik, de előfordul, hogy nem közvetlenül lép át az emberre, hanem egy közvetítő állat segítségével. Ez az állat 2009-ben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a sertés volt. A korábbi madárinfluenza-fertőzést elszórtan emberek is elkapták, akik kapcsolatba kerültek a beteg madarakkal. Közöttük rendkívül magas volt a súlyos esetek és a halálos áldozatok aránya. Attól kellett félnünk, hogy ugyanez lesz a jellemző a sertésinfluenzás betegekre is. Végül az aggodalmak ellenére a madárinfluenza mindeddig nem alkalmazkodott az emberhez, így nem okozott emberi pandémiát. Ennek ellenére a lehetőség felvetése megalapozott volt, és a járványok elleni küzdelemben mindig a legrosszabbra kell készülnünk. Mert ha véletlenül átlépett volna a madárinfluenzát okozó vírus az emberre, szinte biztos, hogy rendkívül súlyos világjárvány tört volna ki. Az felért volna a spanyolnáthának nevezett 1918-as influenzajárvánnyal, amelyben a becslések szerint ötven–száz millió ember halt meg. A 2009-es járvány szerencsére ennél sokkal enyhébb lefolyású volt. A legtöbb beteg könnyen átvészelte a fertőzést, bár igen sokan fertőződtek meg. Volt azonban elég sok olyan súlyos eset is, amelyek kialakulását nem értjük igazán.
– Az előző világjárvány idején ismerte meg a világ több, vírusok ellen kifejlesztett gyógyszer nevét. Sokan a vírusok elleni antibiotikumokról beszéltek. Jogos ez a párhuzam?
– Számos beteg valóban azoknak a viszonylag új antivirális [vírusok elleni] gyógyszereknek köszönhette életét, amelyek a modern orvostudomány vívmányai nélkül nem létezhetnének. Az első ilyen gyógyszert úgy tíz évvel ezelőtt fejlesztették ki. Minthogy az élő szervezetek legtöbb élettani működéséhez, így a fertőzésekhez is enzimekre van szükség, ezek gátlása alkalmas lehet a vírusok elleni védekezésre is. Amikor a vírus megfertőz egy addig egészséges gazdasejtet, először be kell jutnia a sejtbe, majd rá kell vennie, hogy sokszorosítsa a vírus örökítőanyagát. Ezután ki kell jutnia a sejtből, fehérjeburokba kell burkolóznia, hogy más sejteket is megfertőzhessen. Mindezeket a lépéseket enzimek teszik lehetővé. Sok antivirális gyógyszer ezért enziminhibitorként [gátlóként] működik, így akadályozzák a vírusok terjedését. E gyógyszerek valóban egyre hatékonyabbak, szerepük az influenza elleni küzdelemben azonban továbbra is csak kiegészítő jellegű. Legfontosabb fegyvereink még mindig a járványügyi hatóságok szervezőmunkája és az oltás.
– Talán a legismertebb kórokozó az influenzavírus. A sok évtizedes kutatómunka ellenére évről évre járványokat okoz. A kívülállók számára úgy tűnhet, hogy elértünk képességeink határára, és az influenzát nem tudjuk úgy legyőzni, mint sok más, a múltban halálos, ma azonban alig ismert kórokozót.
– Folynak a kutatások, és szinte minden hónapban gyarapodik tudásunk a vírusról. Ez azonban még mindig nem elég ahhoz, hogy sikeresen megjósolhassuk jövőbeni viselkedését. Valószínűleg ez okozza az influenzához kötődő rengeteg tévhitet és félelmet, amelyet sok ember igaznak tart.
– A tévhitek célpontja a legtöbb esetben az oltás. A 2009-es járvány idején sokan azért nem oltatták be magukat, mert féltek az oltás vélt mellékhatásaitól, hogy a vadabb összeesküvés-elméleteket ne is említsük. Akkor rengeteg embert beoltottak, így már hatalmas mennyiségű adatunk lehet a beoltottak későbbi kórtörténetéről. Két év távlatából viszszatekintve megalapozottak voltak a félelmek?
– A madárinfluenza idején szerzett tapasztalatok alapján sok oltóanyaggyártó az ember védekezőképességét erősítő hatóanyagokkal is felszerelte vakcináit. Ezeket korábban még nem alkalmazták az influenza elleni oltóanyagokban, így talán ez okozhatta az emberek szokatlanul nagy ellenérzését. Visszatekintve azonban az adatok nem utalnak arra, hogy az akkori oltóanyag kockázatosabb lett volna, mint a korábbiak. Én is beoltattam magam, és nem lett semmi bajom.
– Lát esélyt rá, hogy a jövőben sikerül kifejleszteni az univerzális oltóanyagot, amely a következő és az azt követő szezonban is hatékony marad, dacára az influenzavírus gyakori mutációjának?
– A jelenlegi helyzet szerint a vakcinákkal még alkalmazkodnunk kell a vírushoz minden évben. Természetesen ez nem ideális állapot, így a végső cél nem is lehet más, mint az univerzális oltóanyag kifejlesztése, amely mindenféle influenzavírus ellen hatékony. Vannak biztató jelek, amelyek arra utalnak, hogy ez a cél nem elérhetetlen, és ismertek a vírus azon tulajdonságai, amelyeket támadva sikeresek lehetünk. De ez nem holnap lesz, még rengeteg kutatómunkát kell addig elvégezni.
– Időről időre, körülbelül ötvenévenként influenzajárvány söpör végig a világon. A múltbéli tapasztalatokból kiindulva tudjuk előre jelezni a következőt?
– Már vártam ezt a kérdést, de sajnos nem tudok bizakodásra alapot adó válasszal szolgálni. Jelenlegi tudásunk birtokában csak abban lehetünk biztosak, hogy megint lesz járvány valahol, valamikor. De sem az idejét, sem a súlyosságát nem tudjuk megjósolni.



Hans-Dieter Klenk Kölnben született (1938) német virológus. A kölni egyetemen szerzett orvosdiplomát, majd a giesseni egyetemen habilitált. Dolgozott a New York-i Rockefeller Egyetemen is, majd a giesseni és a marburgi egyetemen volt évtizedekig a virológia professzora. Jelenleg professor emeritus címet visel a marburgi egyetemen. Kutatási területe a különféle vírusok felépítése és működése, különös tekintettel a cukrokat tartalmazó fehérjék és az RNS-t sokszorosító enzimek szerepére a fertőzésben és a vírusnak a fajok közötti ugrásában.




2011. november 26.