Hasonlóan a féléves kisbabákhoz, a kutyák csak akkor
követik az eléjük álló ember tekintetét, ha erre felhívják
a figyelmüket. A felfedezéssel világhírûvé lett magyar
etológusok szerint ez a jellegzetesség mégis sok mindent elárul
a kutyák gondolkodásáról.
Láthatóan nem először jött Tódor az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológia tanszékére. Kapásból felismeri a földre helyezett számítógép-monitort és az elé tett fekete készüléket. A border collie lefekszik gazdája elé a földre, és várja a mozit. Nem is kell sokat várnia, a képernyőn csakhamar feltűnik egy lány, két oldalán két virágcserép. Miután hangjelzés vonja a kutya figyelmét a képernyőre, a lány vagy „ránéz” a kutyára és üdvözli, vagy nem, majd elfordítja a fejét az egyik cserép felé.
Kívülálló számára nagyjából ennyiből áll a kísérlet, amely az utóbbi napokban bejárta a világsajtót. Hogy valójában mi történik, azt jobban megérthetjük, ha tudjuk, hogy a monitor elé helyezett készülék egy szemmozgást követni képes eszköz (elterjedt angol nevén: eye-tracker), a kísérlet pedig a kutya tekintetének követésén alapszik. A sajtó érdeklődését részben ez a körülmény magyarázhatja, hiszen eddig jószerivel csak kalodába szíjazott majmokon végeztek hasonló kísérletet.
Bár maga a teszt alig pár percet vesz igénybe, a kutatás igencsak időigényes volt.
– Három évvel ezelőtt kezdtük ezeket a vizsgálatokat. Az első fél év a módszer kidolgozásával ment el, majd másfél évig teszteltük a kutyákat. A tanulmányt egy éve adtuk be a folyóiratnak, a szerkesztők pedig nemrég fogadták el – mondja Gergely Anna, az ELTE etológia tanszékének doktori ösztöndíjas hallgatója, miután levetítette a videofilmet Tódornak. – A szemkövető technika hosszas tesztelésére azért volt szükség, mert mi vizsgáltuk a világon először a kutyák kognitív [gondolkodásbeli] képességeit ezzel a módszerrel. Méghozzá oly módon, hogy a kutya kísérlet közben nincs korlátozva mozgásában, teljesen szabadon fekszik, és nem szerelünk semmit a fejére. Több mint hetven kutyát teszteltünk összesen.
Módszertani jelentőségén túl a kutatás eredményei alapján fény derült a kutyák eddig nem ismert, meglepően emberszerű viselkedésére is.
– A kísérlet ötletét egy csecsemővizsgálat adta, amelyet hasonló, szemmozgást követő berendezéssel végeztek. Ebből az derült ki, hogy a baba hat és fél hónapos korban csak akkor követi az ember tekintetének irányát, ha az illető előzőleg kifejezte kommunikációs szándékát, tehát ránéz és nevén szólítja – mondja Topál József, a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontja kognitív idegtudományi és pszichológiai intézetének munkatársa. – Ez azért volt fontos eredmény, mert sokan azt gondolták, hogy a tekintetkövetés, amely gyakori viselkedésük a társas életet élő állatfajoknak, az embernél is automatikusan történik. Nem kommunikációs aktus tehát, csupán a másik viselkedésének kihasználása.
Ám a csecsemők teszteléséből nyilvánvaló lett, hogy a kommunikációs szándék kifejezése (tudományos kifejezéssel: az osztenzív jelzés) módosítja a gyerekek tekintetkövető hajlandóságát. Topál Józsefben és munkatársaiban ezen eredmények alapján felvetődött, hogy ha a csecsemőknél ez a viselkedés már ilyen korai életkorban megjelenik (tehát feltételezhetően nem kellenek hozzá túlzottan fejlett gondolkodási képességek), akkor talán a más tekintetben is csecsemőszerűen viselkedő kutyákban is működik.
Az eredmények igazolták várakozásaikat, hiszen a kutyák is csak akkor követték az ember tekintetét, ha előtte megszólították őket. Eltérések is voltak a hat és fél hónapos gyerekek tekintetkövetésétől. Topál szerint a kutyák inkább a fiatalabb, öt hónapos csecsemőkhöz hasonlóan viselkedtek. Szükségük volt ugyanis néhány másodpercre, mielőtt „megtalálták” volna, hogy hova nézett a videofelvételen látott lány. Ugyanígy jártak el az öt hónapos babák: látták, hogy oldalra néz az ember, és agyuk elkezdte földolgozni a látott információt. Ezalatt szemük nem követte a tekintetet, hanem látszólag céltalanul ide-oda cikázott. Majd, amikor megértették, hogy ebben a helyzetben érdemes oda nézni, ahová a bemutatón szereplő lány, maguk is követték tekintetének irányát. A gyerekek ezt a gondolkodásbeli lépést alig egy hónappal később már egy szempillantás alatt elvégzik, a kutyák azonban egész életükben ezen a szinten maradnak. A kisbabák számára nagy nehézség, hogy a korai életszakaszukban rájuk zúduló felmérhetetlen mennyiségű információból az igazán fontosakra figyeljenek, hiszen agyi kapacitásuk ilyenkor még igencsak véges. Ebben segíti őket a szándékkifejező jelzések nem túlságosan bonyolult mechanizmusa.
Az etológusok és a fejlődéspszichológusok számos kísérletet végeznek, amelyekben azt vizsgálják, hogyan viselkednek hasonló élethelyzetben csecsemők és kutyák. E vizsgálatok eredményeként sokszor meghatározzák, hogy ha az adott viselkedést nézzük, akkor a kutya értelmi képességei hány éves vagy hónapos emberével vethetők össze. (Topál József és munkatársai egy korábbi vizsgálatáról, amelynek eredményeit két külön cikkben közölte a világ talán legfontosabb tudományos folyóirata, a Science, már írtunk: A, nem B. Magyar Nemzet Magazin, 2008. november 8., az interneten: Tinyurl.com/7yumgeq.) De miért fontos összehasonlítani a kutyák és a kisgyermekek képességeit?
– Nem határozhatjuk meg egyértelműen, hogy a kutyák kognitív képességei milyen korú csecsemőével hozhatók párhuzamba, ugyanis más és más eredményt kapunk, ha különböző képességeket vizsgálunk. Ezért azt szoktuk mondani, hogy nullától kétéves korig terjedhet ez az életkori periódus. Az általunk vizsgált jellegzetességek nagy részét humánspecifikusnak, azaz csak az emberre jellemzőnek gondolták korábban, hiszen más fajoknál nem ismertek az állatvilágban. A kutya azonban kivételes – mondja Topál József. A kutya, emberhez kötődő életmódja okán, az etológus szerint jó modellje lehet az emberi evolúciónak. Társas viselkedése számos tekintetben a miénkhez hasonló, hiszen az egész faj az emberi közösségben való léthez alkalmazkodott. Más társas életet élő fajok, ha meglátnak valamilyen érdekes tárgyat vagy ízletesnek ígérkező táplálékot, inkább rejteni igyekeznek tekintetüket figyelő társaik elől, hiszen azok rögtön lecsapnának a célpontra.
– Bár a főemlősök, tehát a majmok is követik a másik tekintetét, náluk sem függ ez a viselkedés a társ figyelemfelhívó jelzéseitől. Az emberré válás során fontos lehetett ez a képesség, hiszen ez az egyik kulcseleme a kulturális tudás átadásának.
Évszázados vágya sok kutatónak, hogy pontosan rögzíthesse a vizsgált emberek szemmozgását, tekintetük irányát. Bár a múltban főként a pszichológusok érdeklődtek e magatartás iránt, az utóbbi években az etológiai vizsgálatok is terjedőben vannak. A kísérletek eredményeit néha meglepően gyakorlati célokra használják. Sokszor arra kérik a résztvevőket, hogy böngésszenek át egy honlapot, vagy lapozgassanak egy újságot, miközben figyelik szemmozgásukat. Ahova sokat néznek az emberek, az a terület értékes lesz a hirdetők számára, hiszen reklámjuk jó eséllyel az olvasók szeme elé kerül. A cikk írója Angliában részt vett egy kísérletben, ahol arra kérték, hogy illessze fejét egy meglehetősen kényelmetlen keretbe. Mindkét szemére kamerát irányítottak néhány centiméter távolságból. Így kellett végignéznie egy gabonapehely reklámját, benne a jól ismert joviális tigrissel. Mindezért öt fontot fizettek. A tekintetkövető vizsgálatok lehetőségeit sokáig a fejletlen technológia korlátozta. Kezdetben az alany szemét figyelve a pszichológusok szorgosan jegyzetelték, hogy (szerintük) hova néz éppen. 1879-ben Louis Javal francia szemész felfedezte, hogy az emberek tekintete olvasás közben nem folyamatosan halad a szövegben, hanem meg-megáll, majd hirtelen továbbugrik.
Később filmre rögzítették az alanyok szemmozgását, miközben gyakran a kamera elé helyezett üvegre írt szöveget olvastak vagy ábrát tanulmányoztak. A tekintetkövetés forradalma azonban a számítástechnika fejlődésével következett be, hiszen a mai „eye-trackerek” adatai szinte csak komputer segítségével értelmezhetők. Közöttük találunk kontaktlencsére emlékeztető vékony műanyag fóliát, amelyet közvetlenül a szembogárra kell illeszteni, de a szemmozgató izmok elektromos aktivitását érzékelő elektródákat is.
A legelterjedtebb eszközök ezzel szemben a fejre helyezett kamerák képét értelmezik, vagy infravörös fényt bocsátanak ki, és a mozgó szem hátsó részét borító retináról visszaverődő fény változásaiból következtetnek a tekintet irányára. Így működik az a berendezés is, amellyel a kutyákat vizsgálták. Az ára mintegy egymillió forint volt, de teszteltek már 30 milliós gépet is. A svéd gyártónak is fontos, hogy a szemkövető technológiát egyre több, médiafigyelmet kiváltó etológiai kutatásban hasznosítsák, hiszen ez új piaci szegmenst nyitna meg számára. Így szívesen adott kölcsön több típust is kipróbálásra.
2012. január 28.
