Az amerikai kormány arra kérte a világ két vezetõ tudományos folyóiratát, hogy ne közöljenek
teljes terjedelmükben két tanulmányt, amelyek az emberek között is terjedõ madárinfluenza-vírus
elõállításáról szólnak. A vélemények megoszlanak: vajon megengedhetetlen módon
cenzúrázza ez a lépés a tudományos eredmények szabad áramlását, vagy megakadályozza,
hogy esetleg milliók kiirtására alkalmas fegyverhez jussanak a terroristák?
XX. századra megváltozott a világ demokratikus országaiban a tudomány és a politikusok viszonya. Az állam vezetőinek figyelme a katonai és nemzetbiztonsági szempontból kényes területekre koncentrálódott, és ebben legtöbbször maguk a kutatók is együttműködtek a hivatalokkal. A második világháború hajnalán nyilvánvaló lett, hogy az atomenergia hadászati célokra is fölhasználható, és a németek is törekednek erre. Sok atomfizikus ezt látva önként titokban tartotta fölfedezéseit.
Nemegyszer a hidegháború éveiben is előfordult, hogy az amerikai kormány fejlesztések dokumentációit tüntette el, vagy kutatókat igyekezett (több-kevesebb sikerrel) meggyőzni arról, hogy eredményeik publikálásával az országot sodorják veszélybe, olvasható a The New York Timesban. Így jutunk el a 2001. szeptember 11. utáni világba, ahol a nemzetközi terrorizmustól kell óvni a tömegpusztító fegyverek előállításához is felhasználható tudományos adatokat. A nukleáris kutatás mellett a XXI. századra a biotechnológia is kényes tudományterületté vált: egy megfelelő technológiával és tudással rendelkező kutatócsoport számára ma már alig jelent kihívást egy halálos kórokozó előállítása.
Nagy felelősség hárul hát a jó szándékú tudósokra és a tanulmányaikat közlő folyóiratok szerkesztőire is, mérlegelniük kell ugyanis, hogy felfedezéseik közzétételével használnak-e, vagy inkább ártanak. Kilenc évvel ezelőtt a világ három legjelentősebb tudományos folyóirata, az angol Nature, illetve az amerikai Science és a PNAS (az amerikai tudományos akadémia közleményei) közös nyilatkozatot tettek, amelyben vállalták, hogy ha úgy adódik, a veszélyes cikkekből kihúzzák a problémás részeket. Most úgy adódott.
Az eufemisztikusan Nemzeti Biológiai Biztonsági Tanácsadó Testületnek hívott amerikai kormányszerv arra „kérte” a Nature-t és a Science-t, hogy csupán rövidítve közöljön egy amerikai és egy holland tanulmányt. A két kutatócsoport egymástól függetlenül olyan madárinfluenza-vírust hozott létre, amely a természetben létező vírussal ellentétben emberről emberre is terjed. A madárinfluenza vírusát (hivatalos nevén a H5N1 vírust) 1997-ben azonosították először. Néhány évvel ezelőtt az egész világon végigsöpört a vírus keltette pánik, a madarakat bezárva kellett tartani mindenhol. Csak hatszáz ember kapta el a betegséget, mindannyian fertőzött madaraktól, viszont kiderült, hogy védtelenek vagyunk ellene: a betegek fele meghalt. A vírus nem tud terjedni emberek között cseppfertőzéssel, ahogy a hagyományos influenza. Egyelőre. A holland kutatásból ugyanis kiderült, hogy mindössze öt helyen kell megváltoznia a vírus örökítőanyagának (amely ebben az esetben RNS), hogy képes legyen erre. De mit is csináltak pontosan a kutatók és miért?
Lapunk felvette a kapcsolatot a rotterdami Erasmus Egészségügyi Központban dolgozó és a holland kutatást vezető Ron Fouchier-val, aki a rengeteg megkeresésre hivatkozva az intézet sajtóközleményét ajánlotta figyelmünkbe. E szerint azért változtatták meg a vírus örökítőanyagát több ponton (tehát mutációra késztették), hogy felmérjék, mekkora eséllyel történik ez meg a természetben hagyományos módon. A laboratóriumban előállított mutáns vírusokkal aztán vadászgörényeket fertőztek meg, amelyek jó modellállatai az embernek, hiszen hasonlóképpen reagálnak a vírusfertőzésekre. Azt figyelték, hogy mely vírustörzsek terjednek a levegőben is a hagyományos influenzához hasonlóan a vadászgörények között. Ennyit lehet tudni, a módszer pontos részleteit titokban tartják.
Az eredmények meglehetősen aggasztóak, hiszen kiderült, hogy alig kell a vírusnak megváltoznia ahhoz, hogy az egyik vadászgörény – például tüsszentéssel – megfertőzzön egy másikat (és ez az emberek között is így működne). Ezek a mutációk külön-külön mind megtalálhatók a természetben kialakult vírustörzsekben. Ellentétben például a sertésinfluenzával, ahol az emberek között terjedő törzs létrejöttéhez arra volt szükség, hogy két vírustörzs egyszerre fertőzzön meg egy közvetítő állatot (disznót), és ott RNS-ük összekeveredjen. A madárinfluenza-vírus valószínűleg ezt önerőből is képes lesz megoldani. Valahol, valamikor.
– A kísérlet célja az volt, hogy a természetben is lejátszódó folyamatokat modellezzék laboratóriumban. Ez az elméletben lejátszódó, a gyógyítás szempontjából kulcsfontosságú mechanizmus ugyanis csak akkor tekinthető föltártnak és bizonyítottnak, ha sikerül megismételni – nyilatkozta lapunknak Mándi Yvette, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Mikrobiológiai és Immunológiai Intézetének igazgatója. – Az eredményeket azonban kétségtelenül bioterrorizmusra is föl lehet használni. Már a H1N1-járvány idején is voltak olyan híresztelések, miszerint az akkori vírus sem természetes módon, hanem laboratóriumban jött létre.
Az előállított vírus véletlen kiszabadulása vagy szándékos eltulajdonítása jelentette biológiai veszélyről azt írják a holland közleményben, hogy a kutatás során minden biztonsági előírást betartottak. A biztonsági személyzet pedig kiemelten őrködik az intézet általuk használt részlege felett. A kutatás haszna szerintük sokszorosan meghaladja veszélyeit.
Bár csak most hozták nyilvánosságra, kiderült, hogy a kutatók, a tudományos folyóiratok szerkesztői, illetve az amerikai kormányszervek már hónapok óta alkudoznak egymással arról, hogy megjelentessék-e, és ha igen, milyen formában a kísérlet eredményeiről írt tanulmányt. A biológiai biztonság felett őrködő tanácsadók kompromisszumként azt ajánlották a kutatóknak, hogy addig, míg a teljes anyag nem válik nyilvánossá, a megbízhatónak ítélt (és a titoktartást vállaló) virológusok hozzájuthatnának a dokumentációhoz. A kutatók érvelése szerint ez nem oldana meg semmit, hiszen több ezerre tehető az érintett tudósok köre, és amit két ember tud, az már nem titok. Az ügynek a kísérleten jócskán túlmutató hatásai is lehetnek.
– E döntéssel kapcsolatban sokan felvetik, hogy nem a tudomány cenzúrázása-e ez, nem lehet-e majd a jövőben visszaélni a biztonságpolitikai megfontolásokkal. Számos kutatás rendelkezik ugyanis kettős alkalmazási lehetőséggel: egyrészt békés, másrészt pedig háborús, azaz biztonsági szempontból kockázatos alkalmazással – hangsúlyozta lapunknak Sándor Judit, a Közép-európai Egyetem Bioetikai és Jogi Központjának igazgatója. – A tudományos élet szabadságába a tudományos munka közlésének és megosztásának szabadsága is beletartozik.
A veszélyeket sem szabad azonban elhallgatni. De kérdés, ki és mi alapján dönthet a titkosításról.
– Csak világos, előre ismert és törvényes szempontok alapján lehet a közlést korlátozni. E döntést pedig csak olyan testület hozhatja meg, amely hivatott a tudomány biztonságpolitikai aspektusainak áttekintésére – folytatja Sándor Judit. – Szinte lehetetlen ugyanis olyan mikrobiológiai kutatást találni, ahol ne lehetne azzal érvelni, hogy az ismerttel vissza is lehet élni. Ezért célszerűbb lett volna már a kutatás engedélyezésének fázisában feltárni e biztonsági szempontokat.
A tudományos közösség véleménye nem egyértelmű arról, hogy ezt a kísérletet meg kellett-e, szabad volt-e elvégezni, és mit kezdjünk most az eredményekkel. Bár a többség a közlés mellett áll, számos kutató kifejezte ellenérzését a kísérlettel szemben. Ron Fouchier a The New York Timesnak adott interjújában elmondta, hogy nem találkozott olyan közegészségügyi szakemberrel, aki nem a közlést támogatta volna, mégis tartják magukat a kéréshez, és átírják a cikket. Bár megtehetnék, hogy fölteszik az egészet az intézet honlapjára, ez saját bevallása szerint sem lenne okos lépés, hiszen vélhetően máris több ország titkosszolgálata megfigyelés alatt tartja őket.
2012. január 14.
