A modern műholdas navigációs eszközökben, sőt a legerősebb komputerekben működő kifinomult csipek sem képesek fölvenni a versenyt a poszméhek gombostűfejnyi agyával. A virágport gyűjtögető méh ugyanis rövid tanulás után csalhatatlanul rájön a legrövidebb, leggazdaságosabb útvonalra, amelyet követve az összes közelben lévő virágot meglátogathatja. A számítógépek ellenben hagyományosan küszködnek, amikor az úgynevezett utazóügynök-probléma elé állítják őket. E kijelentést sokan bizonyára hitetlenkedve, mások pedig megelégedéssel olvassák. Hiszen arra utalhat, hogy a számítógépek még mindig butábbak, mint az élőlények, legfőképpen az ember. Kissé árnyalja azonban a képet, hogy az emberek sem navigálnak sokkal jobban a méheknél, a módszerükben pedig alig van különbség.
8
poszméhet vizsgált Mathieu Lihoreau, a londoni Mária Királynő Egyetem kutatója. E dongószerű, sárga-fekete csíkos rovarok a kisebb mézelő méhekhez hasonlóan sok állatot számláló csoportokban élnek. Táplálkozásuk is hasonló: nektárt fogyasztanak, lárváikat pedig virágporral etetik.
6
mesterséges virágot állítottak föl a biológusok laboratóriumban. Ezekből a természetes virágok nektárjához hasonló cukros vízhez juthattak a méhek. Minthogy a repülés igen energiaigényes tevékenység, érdemes volt az összes virágot érintő legrövidebb útvonalat követniük.
80
alkalommal röpködhettek a hat virág között fel s alá, eközben pedig megtanulhatták azok egymáshoz viszonyított helyzetét. A kutatók videóra rögzítették a méhek útvonalát, amelyet később számítógéppel elemeztek.
26
repülés általában elég volt nekik, hogy kiválasszák a legrövidebb útvonalat, amelyhez ragaszkodtak a továbbiakban.
41
százalékkal, a kezdeti 65 méterről 38 méterre csökkent ezáltal a berepült útvonal hossza. Bár kézenfekvőnek tűnne, egyik méh sem a legközelebbi virágot látogatta meg először, miután rátalált az optimális útvonalra. Ehelyett igyekeztek minél kevesebb fordulóval repülni, emiatt a külső virágokra szálltak le először, majd körkörös irányban repültek tovább.
5
százalékkal hosszabb legfeljebb az ideálisnál az az útvonal, amelyre az emberek többsége rátalál, amikor papírlapra rajzolt pontokat kell összekötni egymással. Az általuk követett módszer nagyon hasonlít a poszméhek viselkedéséhez: a külső pontokat kötik össze először kör alakban, miközben kitérőket tesznek a belső pontok felé.
33 810
várost tartalmaz az a legnagyobb képzeletbeli térkép, amelyre eddig megoldották az utazóügynök-problémát. A feladat pedig első hallásra egyszerűnek tűnik: a városok közötti távolság ismeretében megtalálni azt a legrövidebb útvonalat, amelyet bejárva a házaló ügynök egyszer, de csakis egyszer eljut minden településre.
179
éve bukkant föl először a probléma egy német nyelvű, valóban utazó ügynököknek szánt kézikönyvben. Azóta a matematika egyik Szent Grálja lett, minthogy a városok szaporodásával meredeken nő a megoldáshoz szükséges számítási kapacitás. A feladat gyakran kifog a legmodernebb szuperszámítógépeken is.
2011. augusztus 27.
