Sokan sokféleképpen próbálták összefoglalni a tudományok aktuális állását a francia Enciklopédia első kötetének 1751-es megjelenése óta. Mára jócskán átalakult az enciklopédiák funkciója, változtak a velük szemben támasztott követelmények. Denis Diderot-t és szerkesztőtársait még azzal kecsegtethette a felvilágosodás idejének optimista tudományfelfogása – és az összehasonlíthatatlanul kevesebb tudás a világról –, hogy valóban összefoglalhatják az emberiség ismereteit egy sokkötetes műben.
Azóta kiderült, hogy erre esély sincs, az információ fő forrásai tehát az egyre szűkebb tudományterületek ismereteit bemutató könyvek, lexikonok lettek. Az általános enciklopédiák, amelyek többtucatnyi vaskos kötetben, a „mindenről egy kicsit” elvet követve rengeteg, különböző területeket érintő szócikket tartalmaznak, lassan kimennek a divatból. Pontosabban átkerülnek az internetre, ahol sokkal egyszerűbb frissen tartani a bennük foglalt adatokat.
Az összefoglaló könyvek azonban egyáltalán nem haszontalanok, csak funkciójuk változott. Jó példa erre A tudományok nagykönyve, amely érinti az összes természettudomány alapjait a matematikától a geológián és a csillagászaton át az orvostudományig. Bár grandiózus kiállítású kötet, az oldalak nagy részét képek foglalják el, így inkább ízelítőt nyújt, semmint tanít. Viszont azt jól csinálja. Nem nagyon jutott eszembe olyan természettudományos érdekesség vagy alapvető ismerettöredék, amely legalább említés szintjén ne szerepelne a könyvben. Sőt néhol a legváratlanabb helyeken valóban új ismeretekkel találkozhat még az is, akinek ebben már nagyon régen nem volt része az efféle „lapozgatós” könyvekben. Az egyetemi matematika-előadások szorgalmas látogatása sem segített annyit például a differenciálegyenletek hasznának megértésében, mint az erről szóló két oldal elolvasása ebben a könyvben.
Láthatóan hozzáértők írták a tudományos problémákat érintő, néhány bekezdésnyi hosszúságú szövegrészeket. Nagyon nehéz ugyanis rövid szöveget írni úgy, hogy ne váljon felületessé vagy a szakmai pontosság rovására menően leegyszerűsítetté. Itt nincs erről szó, a szerzők időnként még a szakkifejezések használatától sem riadnak vissza, ami korántsem természetes az ismeretterjesztő irodalomban. Talán úgy érezték a szerkesztők, hogy a szöveg túl szárazzá vált. Ennek oldására szinte minden oldalon idézeteket közölnek, főként híres tudósoktól, feltalálóktól. Közöttük van néhány eltalált darab, például a számítástechnika kezdeteit bemutató oldalakon Thomas J. Watsonnak, az IBM egykori elnökének elszólása, aki a múlt század közepe táján úgy gondolta, hogy „a világon legfeljebb öt számítógépet lehet majd eladni”. Különösen szellemes a XIX–XX. század fordulóján élt kanadai orvos, William Osler megjegyzése, miszerint „a visszeres vénákat a nagyszülők téves kiválasztása okozza”, amivel a betegség genetikai hátterére utalt. Az idézetek többsége azonban kenetteljes, olvasásukkor a hivatásuk fennköltségében lubickoló kutatók képe tűnik föl az olvasók előtt. „A tudomány fejlődése során minden lépésnél új rendet fedezünk fel, amely egységet ad mindannak, ami valószínűtlennek tűnt” – citálják Jacob Bronowski brit matematikus-biológus polihisztor gondolatát, teljesen szükségtelenül.
A tudományok nagykönyve jellemzően nem tartalmaz olyan adatokat, amelyek szükségszerűen elavulnak az idő múlásával. Természetesen a tudomány fejlődésével biztosan kiderül majd, hogy egyik-másik jelenség, törvényszerűség nem úgy működik, amint a könyv szerkesztésekor gondolták, ez azonban nem csökkenti a kötet időtállóságát. Gimnazista koromban, azt hiszem, szerettem volna egy ilyen könyvet. Nagyon remélem, hogy a mai középiskolások között is vannak olyanok, akik szívesen kinyitják majd újra és újra. Vagy azért, mert magyarázatot keresnek egy általuk nem értett természeti jelenségre, vagy csak a lapozgatás öröméért. Ha ez így történik, nem csalódnak a könyvben. A képek és a szöveg biztosan nem téríti el őket idő előtt a természettudományok szeretetétől.
Némelyikük talán hivatásául is valamelyik tudományágat választja, enyhítve a természettudományos felsőoktatás válságát, amelyet sok egyéb mellett a diákok érdektelensége is mélyít.
(Allan R. Glanville: A tudományok nagykönyve. Kossuth Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 12 900 forint)
2011. május 14.
