Az IBM szuperszámítógépe, a Watson a napokban a legnagyobb bajnokokat is legyőzte egy tévévetélkedőben. Ehhez helyesen kellett értelmeznie és megválaszolnia a csavarosan, esetenként ironikusan megfogalmazott kérdéseket. Nevezhető ezek alapján intelligensnek a gép?
Jack Odell egy efféle tárgyban tartott apró járművet adott a fiának, hogy bevihesse az iskolába. Így született egy játék márkaneve. Mi az? – tette föl a kérdést a Jeopardy című kvízműsor 6096., múlt hétfőn sugárzott adásában a vetélkedőt 1984 óta vezető Alex Trebek. A válasz a matchbox (gyufaskatulya) volt. Embernek talán nem jelent különösebb nehézséget, hogy megértse ezt a kérdést (még ha nem tudja is a helyes választ), a kötött szintaxisú parancssorokhoz szokott számítógépeknek azonban rendkívül bonyolult feladat. Sokakat valószínűleg egyfajta megnyugvással töltött el eddig, hogy a többszörösen összetett mondatok kibogozásába korábban szinte mindig beletört a legkifinomultabb algoritmusokkal dolgozó komputerek bicskája is. Miután azonban az IBM Beep Blue nevű számítógépe 1997-ben megverte Kaszparovot sakkban, egyre fogynak az ember azon képességei, amelyekről azt mondhatjuk: csak a mi sajátunk, a számítógépek sohasem tanulhatják meg.
A metaforákkal, vissza- és előreutalásokkal teletűzdelt szabad szöveg értelmezését is ilyen tudásnak gondolhattuk. Az utóbbi években azonban egyre-másra jelennek meg programok, amelyek egyszerűbb mondatokból többé-kevésbé sikeresen válogatják ki a fontos információt, így kiválthatják a telefonos kisasszonyok munkáját, vagy csokorba gyűjthetik az azonos témájú cikkeket az interneten megjelenő milliónyi írás közül.
– A szövegértés azért bonyolult a komputerek számára, mert magunk sem értjük igazán, hogy hogyan gondolkodunk és beszélünk – mondja Krauth Péter informatikus, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács, illetve a Központi Fizikai Kutatóintézet volt munkatársa. – A szövegértés ugyanis korántsem csak a mondatok nyelvtani elemzéséből áll, a nyelvi kifejezések olyan asszociációkat indíthatnak el bennünk, amelyeket egész életünk során alakítunk ki. Hogy mindezek hogyan működnek az elménkben, ma lehetetlen pontosan meghatározni, így rendkívül nehéz algoritmusokba foglalni. Ez az oka annak, hogy a szövegelemzés a túlfűtött várakozásokhoz képest lassabban fejlődik, mint a számítástechnika más területei. A Watson képességei jelentik a jelenlegi csúcsot ezen a területen. A működését segítő technológiák pedig csak az elmúlt évtizedben kezdtek megjelenni.
Az amerikai televíziókban 1964 óta kisebb megszakításokkal futó Jeopardy (Kockázat) című vetélkedő, amely hazánkban is látható volt néhány évig Mindent vagy semmit címmel, a kérdések furfangos megfogalmazásában rejlő lehetőségeket használja ki. Az IBM éppen ezért gondolhatta, hogy a Jeopardy a legjobb terep szabadon megfogalmazott kérdésekre válaszoló szuperszámítógépe, a Watson képességeinek demonstrálására. Watson a vetélkedő két korábbi, legyőzhetetlennek hitt bajnokával mérte össze erejét. És győzött.
– A Watson nem más, mint egy széles körben használható, összetett kérdéseket értelmezni képes rendszer, amely döntéseket tud hozni az így nyert információk alapján. A Jeopardyban pont erre van szükség. A megmérettetés ötlete 2004-ben született, azóta dolgoztunk ezen a számítógépen – nyilatkozta lapunknak telefonon Eric Brown, az IBM Watson-projektjének egyik fejlesztője. – Ebben a vetélkedőben az élet minden területéről érkezhetnek kérdések, a versenyzőknek pedig villámgyorsan, átlagosan három másodperc alatt kell válaszolniuk rájuk.
A szakember elmondása szerint meglehetősen biztos volt a győzelemben. A fejlesztés évei alatt ugyanis több ezer kísérleti kvízfordulót játszottak le a Watsonnal. Korábbi bajnokok ellen is megmérkőzött már, és a játékok hetvenegy százalékát megnyerte.
Látványos volt tehát a demonstráció, de nem több cirkuszi mutatványnál. Kérdés, hogy a rendszer hasznos feladatokra is alkalmas-e, vagy a hajdan népszerű sakkszámítógépek sorsára jut. Ezek fejlődése zsákutcába futott: sakkozni már nagyon tudtak, eközben azonban olyan specializáltakká váltak, hogy másra nem voltak jók.
– A Watson szívében rejlő technológiát úgy alkottuk meg, hogy az könnyűszerrel alkalmazható legyen minden probléma megoldására, ahol komplex információ feldolgozására és döntéshozatalra van szükség. Jelenleg a rendszer egészségügyi alkalmazásán dolgozunk. Hamarosan az orvosokat segítheti a tünetek és a beteg kórtörténetének értékelésében, a helyes diagnózis felállításában, illetve a kezelés kiválasztásában. A számítógép gyakorlatilag azonnal képes az információ széles spektrumával ellátni az orvosokat. Kikeresi például a releváns folyóiratokat, szakcikkeket – mondja Eric Brown. – A gép ezen túlmenően az üzleti életben is hasznos lehet. A statisztikai adatok, üzleti jelentések, részvényárfolyamok elemzésével tanácsot adhat a vállalatvezetőknek a befektetések legnagyobb profittal kecsegtető irányáról.
Nagyra törő tervek, a Watson azonban egyelőre csak a vetélkedőben bizonyított.
– Én csak részintelligenciának nevezném e számítógép képességeit. Egy feladatra nagyon beállították, és abban jelentős teljesítményre képes, az intelligencia fogalma azonban ennél sokkal több elemet foglal magában – nyilatkozta lapunknak Kömlődi Ferenc, a mesterséges intelligencia kutatásának híreivel foglalkozó Ágens portál szerkesztője. – Teljesítménye kétségtelenül előrelépés, de nem látom bizonyítottnak, hogy éles élethelyzetekben is releváns döntéseket tudna hozni, amelyek megfelelő módon változtatják meg a szituációt. Jelenleg erre csak kísérletek vannak, de a laboratóriumi környezetet nagyon nehéz megfeleltetni a való élettel. A számítástudomány történetében sokszor előfordult már, hogy az elkészült rendszernek végül nem sikerült beváltania a projekt kezdetén megfogalmazott reményeket.
Pedig a mindennapi használhatóság a mesterséges intelligencia sarokköve. Sokan éppen a gyakorlati alkalmazhatóságot illető beváltatlan remények miatt tartják kudarcnak a technológia eddigi fejlődését. Mások arra hívják föl a figyelmet, hogy a mesterséges intelligenciát övező kiábrándultság a kezdeti túlságosan optimista és nagyra törő álmokban keresendő, amelyeket inkább a tudományos fantasztikum képzeletvilága, semmint a valós tudományos eredmények motiváltak. A televíziókban a robottechnológia csúcsaként mutatják be a robotfocitornákat, ahol esetlen gépek topognak szerencsétlenül, inkább a burleszkfilmeket, mint az emberi labdarúgást idézve. Valóban itt tart e tudomány?
A mesterséges intelligencia kutatása a Scientific Americanben a témában megjelent cikk szerint amiatt haladt tévúton évtizedeken keresztül, mert az informatikusok az emberi gondolkodást próbálták modellezni a számítógépes környezetben. Ez pedig nem működött, nem működhetett, csak az agykutatás fejlődésével ismertük ugyanis fel, hogy az emberi gondolkodás mechanizmusai olyannyira bonyolultak, hogy részleteiben még ma sem értjük. A Watson fejlesztésekor éppen ezért nem is törődtek az emberi aggyal az informatikusok. Döntéshozatali mechanizmusa semmiben sem hasonlít az emberi gondolkodásra, így bármilyen hasonlóság a teljesítményükben a véletlen műve.
Bár már az ókori mítoszokban is megjelent az emberi tulajdonságokkal felruházott gépek motívuma, a mesterséges intelligencia kutatásának kezdetei a múlt század közepéig nyúlnak vissza. A második világháború idején a Manhattan-terv és más gigantikus technológiai projektek hatására Amerikában fellendült a számítástechnika fejlődése. Közben a modern idegtudomány is mérföldkőhöz érkezett. Alan Lloyd Hodgkin és Andrew Huxley angol neurológusok 1952-ben publikálták forradalmi tanulmányukat az idegműködés elektromos folyamatairól, amiért 1963-ban orvosi Nobel-díjat kaptak. Az idegsejtek hálózata sok informatikust áramkörökre emlékeztetett, logikusnak tűnt tehát az emberi agy gépi utánzásának ötlete.
Alan Turing 1950-ben fogalmazta meg először a valóban gondolkodni képes számítógépek megalkotásának lehetőségét, amelyet ő legalábbis elképzelhetőnek ítélt. Felismerte, hogy szinte lehetetlen pontosan meghatározni az emberi intelligencia fogalmát, ezért megkerülte a problémát. Értelmezése szerint ha egy gép úgy tud beszélgeti az emberrel, hogy az nem tudja eldönteni, komputerrel vagy egy másik emberi lénnyel beszél, akkor tekinthető intelligensnek a számítógép. Ez a Turing-teszt, amelyet ma is nap mint nap használ minden internetező a világon. Amikor regisztrálunk valamelyik honlapon, vagy kommentárt fűzünk egy blogbejegyzéshez, és eltorzított betűket kell kibogarásznunk, a rendszer éppen Turing-tesztet végez rajtunk. Arra kíváncsi, hogy valóban emberek vagyunk-e vagy csak rosszindulatú robotok.
A hatvanas évek pozitivista tudományfelfogása a mesterséges intelligencia kutatóit is magával rántotta, és egymásra licitálva jövendölték a néhány éven belül megszülető gondolkodó gépeket. Amikor ezekből a jóslatokból szinte semmi sem valósult meg, a hetvenes években beütött a krach. A kiábrándult mecénások elfordultak, a pénzcsapok bedugultak, és beállt az úgynevezett „mesterségesintelligencia-tél”, amelyet a teljes bolygót elpusztító atomcsapások utáni „nukleáris tél” víziója ihletett. Bár a nyolcvanas évek elején sokkal szerényebb és reálisabb célok elérése érdekében kezdődtek újra a kutatások, a hullámvölgy megismétlődött az évtized végén. A mesterséges intelligencia kutatása mégsem tekinthető totális kudarcnak.
– Igaz, hogy nem készült még el a gépi agy, de a mesterséges intelligencia kutatása lendítette előre az egész számítástudomány fejlődését, még ha távol vagyunk is az eredeti céltól – mondja Kömlődi Ferenc. – E technológia mindig is a számítástechnika avantgárd területe volt. A részterületeken elért sikerei nélkül nem léteznének ma felismerő rendszerek, keresőmotorok, és a számítógéppel való kommunikáció formái is sokkal kezdetlegesebbek lennének. Az elmúlt években a gépek csoportos viselkedésében érezhető jelentős fejlődés, és ennek hasznos kísérleti terepe a robotfocipálya.
A tudományterület neve, a mesterséges intelligencia ugyanakkor félrevezető lehet. Azt sugallja, hogy a szakemberek még ma is emberi gondolkodásra képes számítógépeket szándékoznak alkotni. Tényleg így van, intelligensnek tartják például a kvízgyőztes Watsont?
– A Watson a mesterséges intelligencia számos részmechanizmusát alkalmazza munkája során, így megérti a szöveget, mérlegel és döntést hoz. Ha intelligencián azt értjük, hogy a gép képes-e olyan gondolkodásbeli feladatokat végrehajtani, amelyekre hagyományosan csak az ember képes, akkor az én értelmezésemben a Watson valóban intelligens – érvel Eric Brown, az IBM fejlesztője. – A Jeopardyban mutatott teljesítménye is erre utal, az emberek általános véleménye szerint ugyanis intelligensnek kell lenni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ebben a vetélkedőben.
Szakértőnk hasonló gondolatokat fogalmazott meg.
– Mitől intelligens az ember? Hatalmas a memóriája, az „adatbázisában” pedig villámgyorsan tud kutatni, új kapcsolatokat kiépíteni. A tárolt információn magas szintű műveleteket képes végezni, belőlük logikai következtetések útján új ismeretekhez jut. Az intelligencia ezen elemi műveleteit részlegesen modellezni lehet számítógéppel. Nem vagyunk túlságosan távol attól, hogy az emberi gondolkodáshoz hasonló módon egyesítsük is e műveleteket – mondja Krauth Péter. – Az agy, bármilyen bonyolult is, körülhatárolt fizikai térben működik, képességei nem határtalanok. Nincs tudomásunk olyan körülményről, amely elvileg kizárná, hogy egyszer az ember által alkotott szerkezetek is hasonló fejlettséget érjenek el.
2011. március 12.
