A csillebérci hegyoldalban álló takaros ház nem különösebben nagy, de a telken több helyütt felállított meteorológiai mérőműszerek és a háztetőre szerelt napkollektorok messziről mutatják: nem átlagos épületről van szó. Az építményt a legmodernebb, megújuló energiaforrásokat kiaknázó technológiával zsúfolták tele, így felér egy környezettudatos tanösvénnyel.
Nem árt utánaszámolni
A laikus szóhasználatban gyakran szinonimaként fordul elő a napkollektor és a napelem. A napkollektorban és a napelemben csak a nap a közös. A napelem általában szilíciumból készült lapkákból felépülő berendezés, amely közvetlenül elektromos árammá képes alakítani a napfény elektromágneses sugárzását. Legkorszerűbb típusainak hatásfoka húsz százalék körül mozog. Ezzel szemben a napkollektorok a napfény melegét hasznosítják. Matt fekete bevonatuk, bordás szerkezetük és a bennük áramoltatott energiaelnyelő folyadék hatékonyan veszi föl a napból érkező energiát, felmelegszik, esetenként felforr, és így jut a ház csőrendszerébe. A napkollektorban keringő folyadék szinte érthetetlen módon télen is felforr, legyen akár a legkeményebb fagy. Működését csak a vastag hó zavarhatja, de a beépített fagytalanító-rendszer gyorsan leolvasztja azt is.
Bár a napelemek és a napkollektorok kiterjedt használata mindenképpen előnyös a környezetre, mielőtt elszánjuk magunkat a telepítésükre, nem árt utánaszámolni, hogy megéri-e nekünk. E berendezések ugyanis meglehetősen drágák, így csak akkor térülhet meg a beruházás, ha már az elején tudatosan tervezzük a kiépítendő rendszer minden részletét. A legnagyobb buktatót a termelt energia korlátozott tárolhatósága jelentheti. A mai akkumulátorok kapacitása sokszor nem felel meg az igényeknek, így könnyen előfordulhat, hogy hatalmas napelemeinkkel több áramot termelünk, mint amennyit fel tudunk használni vagy tárolni. Hazánkban több európai országtól eltérően még nincs lehetőség arra, hogy az általunk termelt áramot pénzért visszatápláljuk az elektromos hálózatba.
Aszfaltúton haladunk Központi Fizikai Kutatóintézet főbejáratáig, ott viszont földútra térünk, amely nem sokban különbözik a budai hegyvidék más sétaútjaitól. Kicsit furcsa terepjáróval közlekedni az erdei környezetben, de az út bukkanóit és meredekségét látva elhisszük házigazdánknak, Aszódi Zoltánnak, hogy enélkül télen szinte lehetetlen megközelíteni az erdőben megbújó házat. Tíz éve épül, pontosabban a benne felhasznált technológiát modernizálja folyamatosan tulajdonosa. Az épület az energia hatékony felhasználásának kirakata. Gazdái már a tervezés kezdetekor is pontosan tudták, mit akarnak, így a ház az alapozástól a tetőig „tárt karokkal várja” a megújuló energiát. Ez már a kapuban is sejthető, hiszen a házszámtábla LED-világítását is napelemek táplálják.
– Rajongok a technológiai újdonságokért, és lenyűgöz a tudat, hogy ez a szikrázó napsütés minden percben termeli nekem itthon az áramot, fűti a házat és a medencét – mondja Aszódi Zoltán, aki eredetileg meteorológus, de megélhetési okokból vállalkozásba kezdett. – A házam szinte minden alkatrésze megújuló energiaforrásokat használ. A karóráim közül is azt szeretem legjobban, amelyik napelemmel működik.
A házba a hálózati áram is be van vezetve, de a felhasznált energia hetven százaléka a napból származik, így az eszközök szinte ingyen működnek. Ez így szép, de ennél a félmondatnál meg kell állnunk egy pillanatra, hiszen nem fillérekről van itt szó. Aszódi Zoltán bevallása szerint nem tudja pontosan, hogy mennyibe került összesen a ház felszerelése, de az épületben működő rendszereket ma körülbelül három és fél millió forintért lehet beépíteni. Úgy számol, hogy az évek során már megtérült a befektetés, és már tényleg ingyen termelődik számára az áram. A hasonló fejlesztések megtérülése sok körülménytől függ, így a ház tájolásától, méretétől, szigetelésétől és a telken található egyéb tereptárgyaktól. Akinek például medencéje is van, az többet tud így spórolni. Ennek az épületnek az udvarán is van, vizét nem engedik le, nem téliesítenek ősszel, mert a napkollektorok hője azt is fűti. A ház minden szegletében elhelyezett digitális hőmérők által közvetített hőmérsékleti adatok tanúsága szerint ottjártunkkor huszonnégy Celsius-fokos volt a víz, és harmincnégy fokos hőség uralkodott a medence melegházként funkcionáló plexiteteje alatt.
Az építkezéskor kétféle elektromos vezetéket húztak be a falba épített csövekbe. A napelemek által előállított áram ugyanis 12 voltos autóakkumulátorokat tölt folyamatosan. A tizennégy akkumulátor a pince polcain sorakozik, nem messze a befőttektől. A 12 voltos áramot csak veszteséggel lehet 220 voltossá transzformálni. Ezután az energiatakarékos világítótestek igényeinek megfelelően vissza kellene transzformálni megint 12 voltossá. Ésszerűbb, ha elkülönített hálózaton fut ez a főként világításra használt elektromosság.
– Nemrég az energiafelhasználás csökkentése érdekében mindenkit arra kértek, kapcsolja le a villanyt egy órára. Felvetettem a feleségemnek, hogy mi is csatlakozzunk. Rám nézett, és azt kérdezte nevetve, hogy minek, hiszen mi csak napenergiával világítunk.
Aszódi Zoltánt már rendszeresen hívják konferenciákra, iskolákba, sőt óvodákba is, hogy beszéljen a megújuló energiáról. Háza energiaellátása szigetüzemű rendszerként működik. Ez azt jelenti, hogy a napelemekkel termelt elektromosság független a hálózattól. Ha megszűnik a hálózati áramellátás, akkor az akkumulátorokban felhalmozott elektromosság segítségével nyolcvanszázalékos szinten tudja üzemeltetni a házat, egyelőre hét napig és öt óráig.
A tulajdonosnak olyan ez az otthon, mint másnak a vasútmodell-terepasztal. A fejlesztésnek valószínűleg sohasem lesz vége, az idén a 10,5 négyzetméternyi napkollektor kapacitását másfélszeresére, a jelenleg két négyzetméteres felületű napelemek négyszáz wattos teljesítményét pedig a duplájára tervezi növelni.
Hasonlóan a hagyományos energiaellátású épületekhez, alapvető a megtermelt energia megőrzése és ésszerű felhasználása is. Ebben a házban is a napkollektorok segítségével felfűtött víz hatékony padlófűtést táplál, a falakat pedig az építészek által ajánlottnál öt centiméterrel vastagabb kőzetgyapot-szigeteléssel látták el. Ennek köszönhetően az elmúlt télen mínusz nyolcfokos hidegben egy hétig lekapcsolt fűtés mellett sem csökkent a benti hőmérséklet tizenhét fok alá. A napkollektorban lévő hőközlő folyadékot, a fűtésre használt és a csapokból folyó meleg vizet is öt energiatakarékos szivattyúval keringetik, amelyek alapesetben a hálózati áramról üzemelnek, de ha a szükséges, könynyen átkapcsolhatók a napelemek áramára is.
Az utóbbi másfél évben Aszódi szinte teljesen lecserélte a korábban energiatakarékosnak számító fénycsöveket még kevesebbet fogyasztó LED lámpákra. Ennek köszönhetően 190 wattra csökkent a ház teljes kivilágításához szükséges energia, miközben az ugyanekkora fényerőt biztosító hagyományos izzók 2000 wattot fogyasztanának. A fürdőszoba megvilágítását a plafonba süllyesztett LED égők, valamint a plafon és a falak találkozásánál végigfutó fénysor látja el. A kis helyiségben így összesen háromszázhatvan LED égő világít, a fényfüzér a karácsonyi díszkivilágítást juttatja az ember eszébe. A fehér csempéről visszatükröződő fény kékesfehér, nem hasonlít a volfrámszál megszokott sárgájára. A tulajdonos bevallása szerint pár napig neki is szokatlan volt a szín, de hamar hozzászokott, és ma már nem zavarja. Az ellenérv, miszerint e fény színe „természetellenes”, szerinte azért sem tartható, mert a napfény színtartománya ehhez áll a legközelebb.
Aszódi Zoltán le sem tagadhatná eredeti foglalkozását, jegyezzük meg, miután megpillantjuk a kert első látásra oda nem illő berendezéseit.
– A házon és az udvarban több helyütt állítottam fel meteorológiai állomást. Ezek az időjárás különböző jellemzőit mérik. Eredeti, meteorológusi szakmámból fakadó érdeklődésem mellett ezeket azért üzemeltetem, hogy felmérjem a telek különböző pontjain uralkodó szélviszonyokat. Az érdekel, hogy hova lenne ésszerű a jövőben felszerelni szélturbinát.
Gyakran kap leselejtezett meteorológiai mérőműszereket barátaitól ajándékba. A ház oldalán furcsa, tizenkét centiméter átmérőjű, keretbe foglalt üveggömböt látunk. Elmondja, hogy az egy napfénytartammérő. Úgy működik, mint a nagyító, amellyel a gonoszabb gyerekek bogarakat szoktak égetni a nyári verőfényben. Az üveggömb egy skálázott papírszalag megfelelő pontjára fókuszálja a napfényt. Este a kiégetett csíkból leolvasható, hogy mennyi ideig sütött a nap.
Aszódi rutinos idegenvezetőként kísér végig bennünket a ház fontosabb részein, a számtalan technikai megoldás mindegyikének bemutatása azonban rajta is kifog. Csak később jut eszébe például, hogy amikor este begyújtanak a nappaliban lévő kandallóba, az a tűzhely belsejébe épített csövekben áramló folyadékot is melegíti, és a meleg víz a napkollektor puffertartályába kerül. Ezzel borult napokon is fűthetik a házat.
Az újabb fortélyoknak pedig se vége, se hossza.
– A kocsibeálló alá tizenhétezer literes ciszternát építettünk, amelybe szűrőrendszeren keresztül vezetett esővizet gyűjtünk. Ebből a vízből töltjük fel a medencét, és locsoljuk a kertet búvárszivattyú segítségével, amelyet természetesen ugyancsak a napelemekkel termelt árammal működtetünk – mondja Aszódi Zoltán, miközben látogatásunk végén beszállunk a kocsiba. Ezen már nem is lepődünk meg. Nem úgy a megújuló energia talán legvalószínűtlenebb felhasználási módján. – Mivel többször betörtek a múltban, a termelt áramot a biztonsági kamerarendszerbe és a kerítés fölé kihúzott vezetékekbe is bevezettük. Ez amolyan felturbózott villanypásztor. Nem halálos, de a behatolónak olyan érzése támad, mintha mellbe vágnák egy tízkilós kalapácscsal. Azóta nem tapasztaltunk betörési kísérletet.
2011. április 16.
