Ma sem egyértelműek a huszonöt évvel ezelőtt történt csernobili atomerőmű-baleset egészségügyi következményei, az azonban biztos, hogy a helyiek körében több lett a pajzsmirigyrákos. Amint Fukusima bizonyítja, a tragédia bármikor megismétlődhet. A betegek érdekében létfontosságú a már ismertté vált esetek tudományos vizsgálata.
Kétféle módon tehet kárt az élő szervezetben a nagy mennyiségű radioaktív sugárzás. Ha óriási a dózis, válogatás nélkül öli a sejteket, és viszonylag gyorsan megjelenő tünetekkel járó, gyors lefolyású akut sugárbetegséget okoz. A beteget ilyenkor fejfájás, hányás, hasmenés, láz kínozza, kihull a haja, és kezelés nélkül a sugárzás mértékétől függően néhány napon vagy héten belül meghalhat. Sugárbetegség nagy dózis esetén minden embernél biztosan bekövetkezik, ezt determinisztikus hatásnak hívják. A csernobili baleset utáni napokban a helyszínen dolgozó tűzoltók, katonák és mérnökök (az úgynevezett likvidátorok) közül sokan kaptak sugárfertőzést. A felmérések szerint 134 személy lett sugárbeteg (természetesen jóval több embert ért magas sugárzás), közülük huszonnyolcan meghaltak három hónapon belül.
De úgy is károsíthatja a sejteket a sugárzás, hogy nem öli meg őket. Változást okozhat ugyanis a sejtmagban lévő DNS-láncban, amely szerencsétlen esetben a sejt tumorsejtté alakulását váltja ki, és ez rákbetegséghez vezet. Ez a hatás azonban nem mindig következik be. Az immunrendszer fel van készülve rá, hogy idejében semlegesítse a rákos sejtek nagy többségét, emellett a szerencsén is múlik, hogy a DNS-lánc milyen módon sérül. Az ebben rejlő bizonytalanság miatt e következmény esetleges (idegen szóval: sztochasztikus), tehát csak valószínűségi becslést tehetünk rá. Minél nagyobb a sugárdózis, annál valószínűbb a tumor kialakulása, de ebben az esetben is eltelhet tíz-tizenöt év a betegség megjelenéséig. Éppen az időbeni nagy eltérés teszi nehézzé annak felismerését és igazolását, hogy egy-egy megbetegedést valóban a huszonöt évvel ezelőtti események okoztak-e.
Két és fél évtized azonban elegendő volt arra, hogy az érintett lakosság sorsát követve és a tudományos kutatóktól elvárt objektív statisztikai módszereket alkalmazva megalapozott becsléseink legyenek a reaktorbaleset tényleges következményeiről. Az ezekből kirajzolódó általános kép szerint a megbetegedettek és az elhunytak száma elmaradt attól, amitől kezdetben Európa-szerte rettegtek az emberek. Öt évvel ezelőtt, a tragédia huszadik évfordulóján az ENSZ több szervezete közös jelentést adott ki Csernobil ismertté vált hatásáról. A több mint száz tudós munkájából született írás szerint körülbelül négyezer ember halála kapcsolható össze valamilyen módon a balesettel. Az egészségi ártalmak főként a mentésben közvetlenül részt vevő egyenruhásokat, illetve a közelben lakókat érintették.
Az öt évvel ezelőtti ENSZ-jelentés szerint a sugárfertőzésen túl a pajzsmirigyrák vált gyakoribbá, különösen a gyermekek és serdülők körében, más egészségügyi hatás azonban nem bizonyítható. Így nem mutatható ki más rákfajták, például a leukémia elterjedése, a termékenység csökkenése vagy a születési rendellenességek számának növekedése. Egybevág ezzel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség összesítése, amely szerint a tragédia idején a helyszínen élt tizennégy évesnél fiatalabbak körében legalább ezernyolcszáznál diagnosztizáltak pajzsmirigydaganatot, ami messze meghaladja az átlagot.
– A csernobili balesetben érintett személyek esetében, a sugárzás hosszú távú hatásait illetően vannak kétségek a tudományos közösségben. Pedig kellett lennie ilyen hatásnak, hiszen a csernobili erőmű kétszáz kilométeres körzetében nagy mennyiségű radioaktív jód érte a lakosságot, és a gyermek- és fiatalkori pajzsmirigyrák gyakoribbá válása egyértelműen kimutatható volt – mondta Fülöp Nándor, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet főosztályvezetője. – Az egészségügyi következmények felmérését az is nehezíti, hogy nem voltak megfelelőek a korabeli betegnyilvántartások. Az érintett és nemzetközi támogatásért folyamodó országokat pedig az adatok kozmetikázásával vádolták. Az azonban biztos, hogy a katasztrófa helyszínétől távolodva, például Magyarország területén, gyakorlatilag nem volt kimutatható egészségügyi hatása.
A pajzsmirigy egészséges működéséhez is szükség van jódra. Kicsiny, alig néhány grammos súlyához képest ez a szerv rengeteg jódot képes felvenni. Amikor radioaktív jód kerül a környezetbe, és bejut az ember szervezetébe, a sugárzó izotópok a pajzsmirigyben akkumulálódnak, lokálisan hatalmas sugárdózisnak kitéve a sejteket.
Szörnyen hangozhat, de a huszonöt évvel ezelőtti katasztrófát követő rákos megbetegedések jól dokumentált kórtörténete, illetve a tumorokból vett szövetminták értékes kutatási alapanyagot szolgáltatnak az onkológusoknak. Segítségükkel ritka esélyt kaptak arra, hogy nagy mintán vizsgálják a radioaktív sugárzás emberre gyakorolt hatását, így hatékony gyógymódokat fejlesszenek ki egy következő baleset idejére. A japán földrengés és szökőár következtében a fukusimai atomerőműben kialakult krízishelyzet miatt ez a lehetőség már korántsem elméleti, hanem emberek élete múlhat rajta.
A daganatokból nyert szövet- és DNS-minták, illetve a betegektől vett vér megőrzése és a bennük őrzött tudományos információ legteljesebb kihasználása érdekében hozta létre a világ számos rákkutató intézete a Csernobili Szövetbankot 1998-ban. A szövetbank céljai között nemcsak a minták felhasználását sorolják föl, hanem a betegek lehető legjobb gyógykezelését, a rajtuk végzett vizsgálatok etikai szabályainak biztosítását is. Az alapítók fő célja mégis az, hogy egymással versengő kutatócsoportok helyett inkább együttműködő intézetek dolgozzák föl a pótolhatatlan jelentőségű szövetmintákat.
Jelenleg a Csernobili Szövetbankot az Európai Unió, az Egyesült Államok és Japán mellett a csernobili katasztrófa következményeit közvetlenül elszenvedő három ország közül kettő, Oroszország és Ukrajna finanszírozza. A harmadik érintett, Fehéroroszország kezdetben támogatta a projektet, később azonban politikai okok miatt kiszállt belőle. A mintákat a kijevi endokrinológiai intézetben és Oroszországban, az obnyinszki Orvosi Radiológiai Kutatóközpont hűtőkamráiban őrzik. Elméletben minden kutató hozzájuk férhet, aki a sugárzás és a rák kapcsolatát akarja vizsgálni, ha elfogadják pályázatát. A kiadott szövet- és egyéb mintákért nem kérnek pénzt, a szállítást azonban fizetni kell.
Ezek a kutatások is megerősítették sok más vizsgálat eredményeit.
– A csernobili reaktorbaleset fő egészségügyi következménye az, hogy a pajzsmirigyrák előfordulása drasztikusan megnövekedett az érintett lakosság körében, különösen azoknál, akik fiatalok voltak a katasztrófa idején. Eddig körülbelül ötezer megbetegedést regisztráltunk náluk. Az 1986-ban negyvenéves vagy idősebb populáció körében nem tapasztaltuk a pajzsmirigyrák gyakoribbá válását – nyilatkozta lapunknak Geraldine Thomas, az Imperial College London rákkutató csoportjának munkatársa, a Csernobili Szövetbank projektigazgatója. – A rák klinikai megjelenése és a betegség lefutása nem különbözik az átlagtól, úgy tűnik, a sugárzás hatása csak a gyakoriságban jelent meg. Ez jó hír, minthogy ez a fajta rák jól reagál a sebészeti beavatkozásra és a sugárkezelésre.
Minthogy a pajzsmirigyrák elsődlegesen a csernobili atomerőműből nagy mennyiségben felszabadult radioaktív jód miatt alakult ki sok helyi lakosnál, az onkológus asszony szerint a megbetegedések nagy számát mérsékelni lehetett volna, ha a sugárzás hatásától védő, megelőző kezelésként stabil jódot adnak a lakosságnak. Ez azonban nem történt meg, sőt az első napokban a mit sem sejtő emberek ugyanúgy ették a helyben termelt és sugárfertőzötté vált zöldségeket vagy a tejet, mint rendesen. Ez tovább növelte az őket ért sugárdózist.
Az onkológusok becslése szerint a korábban pajzsmirigyrákban szenvedő betegek harminc százalékánál ki fog újulni a betegség, de azt várják, hogy az újra jól reagál a sugárkezelésre. Mindezek miatt a betegek egy százalékánál lehet halálos kimenetelű a megbetegedés. Thomas szerint akár ennél több embert is meggyógyíthatnak, mert e becslés akkor készült, amikor a mainál kevésbé hatékony orvosi eljárások álltak a rendelkezésükre. A kutatás itt sem talált bizonyítékot arra, hogy másfajta daganatos betegség gyakorisága is megemelkedett volna Csernobil környékén. Ebből arra következtetnek, hogy a jód mellett nagy mennyiségben felszabadult radioaktív cézium nem jelent egészségügyi kockázatot, mivel nem dúsult föl semmilyen emberi szövetben.
Ám a katasztrófa egészségügyi következményei nem szűkíthetők le a fizikai betegségekre. Az ENSZ-jelentés megállapítja, hogy „a fenyegető sugárzásról szóló állandó szóbeszédek és tévhitek bénult fatalistákká tették a helyieket”.
– A baleset pszichikai következményei, a sugárzástól való állandó félelem vélhetően nagyobb kárt tett az emberek egészségében, mint a sugárzás maga – ért egyet ezzel Geraldine Thomas.
És a lélektani hatás azóta is tart. Az emberek félnek a sugárzástól, általában az atomerőművektől, miközben szinte semmit sem tudnak róla. Annyit hallottak, hogy jódot kell szedni a sugárzás ellen, ezt pedig egyesek haszonszerzésre is kihasználják.
– A fukusimai atomerőműben egy hónappal ezelőtt történt baleset után hazánkban is megnőtt a jódtabletta iránti kereslet. Míg a gyógyszertárakban kapható, a jódhiány pótlására szolgáló jódtabletta nem veszélyes, a speciálisan baleseti helyzetekben alkalmazandó Jodomax tabletta nagyon is az. Senkinek sem szabad a hatóságok egyértelmű utasítása nélkül bevennie ilyesmit, pláne nem hosszasan szedni. A jódtúladagolás pajzsmirigy- és egyéb betegségeket okoz. Emellett a jódkészlet felvásárlása azzal a veszéllyel jár, hogy hiány lesz belőle, ha egyszer tényleg szükség lenne rá – figyelmeztet Fülöp Nándor. – A Japánból eredő sugárzástól való félelem teljesen indokolatlan. Intézetünk munkatársainak a számításai szerint Magyarországon ez annyival növelte meg az embereket egyébként is érő természetes háttérsugárzást, mintha három és fél perccel többet töltenének naponta a szabad levegőn.
2011. április 16.
