Neumann János egyike azon kevés magyar tudósnak, akiket külföldön hasonló elismerés övez, mint hazánkban. Talán nem mindenki fogadja el azt a közkeletű magyar vélekedést, miszerint a matematikus a számítógép atyja, de az biztos, hogy alapvető hatást gyakorolt a komputerek születésére és korai fejlődésükre. Zsenije korántsem volt előzmények nélküli családjában, derül ki a Közlekedési Múzeum Neumann fiatalkoráról szóló kiállításán.
Megcsörren a mobilom. Elszégyellem magam, hiszen múzeumban vagyok, és megint elfelejtettem kikapcsolni. Nem hívás érkezett, hanem a múzeum szervere ajánl fel olyan hangfelvételeket, amelyek a most nyílt Neumann János-kiállításhoz kötődnek. A kiállítóhelyiség sarkában rádiófrekvenciás adót szereltek föl, amely érzékeli, ha a látogatók zsebében vezeték nélküli (úgynevezett bluetooth) kommunikációra képes mobiltelefon lapul. Amint automatikusan létrejön a kapcsolat, és a látogató engedélyezi a fájlok fogadását, néhány másodperc alatt meg is érkeznek a hanganyagok. Rajtuk Kovács Győző informatikatörténész, az első magyar számítógép egyik építője és a kiállításon bemutatott tablók szerzője fűz megjegyzéseket a látottakhoz. (A Közlekedési Múzeumban egyébként több más ponton is fogadhatunk fájlokat bluetoothon, fontos azonban, hogy előtte bekapcsoljuk telefonunkon ezt a funkciót, és láthatóvá tegyük a készüléket a külvilág számára.)
Neumann szerencsés volt a családjával. Amellett, hogy a kultúrára és a tudományokra nyitott közösségbe született, a nagypolgári életkörülmények biztosították a tehetsége kibontakozásához szükséges anyagi hátteret is. Emellett felmenői sem idegenkedtek a matematikától.
– A Neumann családban volt rá fogékonyság, hogy megfelelő módon kezeljék János matematikai zsenijét. Apja, Neumann Miksa bankár az éremgyűjtők egyesületének pénztárnoka volt. Anyai nagyapja, Kann Jakab festőművészekkel tartott fönn szoros barátságot, és négyjegyű számokat tudott összeszorozni fejben. A családban nem volt ritka, hogy a kiállításon megtekinthető biedermeier székeken ülve németül, franciául, sőt ógörögül társalogtak a vendégekkel – mondja Képes Gábor muzeológus író, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum munkatársa, a kiállítás rendezője. – A családi miliő megérezhető a kiállított tárgyakon is, amelyek nagypolgári enteriőrt sugároznak. Megtaláljuk közöttük Neumann felmenőinek használati tárgyait és a mai Bajcsy-Zsilinszky úton álló szülőházának néhány bútorát is. Ezeket a tárgyakat még soha sehol nem állították ki. Különösen érdekes a család svábhegyi nyaralójából származó ólomüveg ablak, rajta a három testvért szimbolizáló állattal: János a kakas, Mihály a nyúl, Miklós pedig a macska.
Tízéves korában, 1913-ban íratták be szülei Jánost a Városligeti fasori evangélikus gimnáziumba, az ottani tanárok rátermettsége pedig végleg eldöntötte, hogy világhírű matematikus lesz.
– Öccsétől, Miklóstól tudom, aki jó barátom volt, hogy János a gimnáziumi évek alatt szinte mással sem foglalkozott, csak tanult. Szorgalma meghozta eredményét, sorra nyerte a matematikai diákversenyeket – mondja Kovács Győző. – Már a gimnázium előtt kitűnően beszélt franciául és németül. Az pedig tudvalévő, hogy akik fiatalon megtanulnak idegen nyelveken beszélni, azok azután minden mást is sokkal könnyebben elsajátítanak. Megtanulnak tanulni.
Neumann 1926-ban szerzett matematikai doktorátust a budapesti tudományegyetemen és ezzel párhuzamosan vegyészmérnöki diplomát Zürichben. Pályája villámgyorsan ívelt fölfelé, a göttingeni egyetemen kezdett tanítani, két év alatt harminckét jelentős matematikatanulmányt írt. Csakhamar az amerikai Princeton is vendégprofeszszornak kérte föl. A következő éveket ingázással töltötte Európa és Amerika között. 1933-ban a nácik a német egyetemeken is átvették a hatalmat, az ott dolgozó, főként zsidó származású matematikusokhoz hasonlóan Neumann is végleg Amerikába emigrált.
Ott későb teljes erőbedobással kapcsolódott be az első számítógépek tervezésébe és építésébe. Akkoriban a komputerek nem kereskedelmi forgalomban kapható árucikkek voltak, hanem kutatóprogramok részeként alkották meg őket az egyetemeken dolgozó tudósok. A háború közeledtével Amerika figyelme a számítástechnika hadi felhasználása felé fordult. Neumann bekapcsolódott az atombomba kifejlesztését célzó Manhattan-terv kutatásaiba, és fölismerte a komputerek hatalmas jelentőségét ezen a területen is.
A számítógép születésénél tehát több amerikai egyetem sokfős kutatócsoportjai bábáskodtak. Mi volt ebben Neumann szerepe, tényleg ő találta föl a komputert?
– Bulgáriában úgy tartják, hogy John Vincent Atanasoff bolgár származású amerikai tudós találta föl a számítógépet. Neki is elévülhetetlen számítástechnikai érdemei vannak. Neumann komputerpionír volt, a sok nagy koponya között is az egyik legjelentősebb – véli Képes Gábor. – Ha megvizsgáljuk az első elektronikus számítógépek fejlesztői közötti kapcsolatokat, azt találjuk, hogy Neumann valódi csomópont volt, szinte mindenkivel együttműködött.
– Az állítás annyiban mindenképpen igaz, hogy a mai összes számítógép az úgynevezett Neumann-elvek szerint működik, amelyek közül az a legfontosabb, hogy egy gépben tároljuk a programot és az adatokat is. Az első ilyen igazi számítógépet, az úgynevezett EDVAC-ot Neumann egyedül tervezte meg – egészíti ki Kovács Győző. – Neumann egyébként a magánéletben is elbűvölő ember volt, bár az anekdoták szerint voltak bogarai is, például ragaszkodott a szürke oxfordöltönyök viseléséhez. Gyakran tartott összejövetelt házában, ahol mutatványokkal szórakoztatta vendégeit. Bárhol ütötték föl például a telefonkönyvet, ő csak rápillantott a lapra, és már sorolta is a neveket és számokat.
A Neumann-anekdoták nemcsak a tudománytörténeti folklór részévé lettek, de – legtöbbször észrevétlenül – a magyar matematikaoktatás is táplálkozott belőlük. A legenda szerint a matematikaversenyek egyik leggyakrabban elsütött feladata is Neumannhoz köthető. A feladatban két, egymástól húsz kilométeres távolságban lévő biciklista elindul egymás felé óránként tíz kilométeres sebességgel. Az egyik kerékpártól ezzel egy időben egy légy is elindul a másik kerékpár felé tizenöt kilométeres sebességgel. Amikor a légy eléri a másik biciklit, visszafordul, és addig ingázik a kerékpárok között, míg azok találkoznak. A kérdés a légy által megtett teljes út hossza. Ha minden egyes szakaszt ki akarnánk számolni, majd összeadogatni, az örökkévalóságig ezzel foglalkozhatnánk, és akkor sem jönnénk rá a pontos válaszra, hiszen a sorozat végtelen. Sokkal egyszerűbb, ha rájövünk, hogy a biciklisták egy óra múlva találkoznak, így a légy is egy órán keresztül röpköd, így tizenöt kilométert tesz meg összesen.
Neumann Jánosnak is elmondták a feladványt. Ő meghallgatta a kérdést, pár másodpercig a semmibe révedt, végül megadta a megoldást. Ámuló hallgatósága megkérdezte, ismerte-e a feladatot, hogy ilyen gyorsan rájött a trükkre. Angyali arccal visszakérdezett, hogy milyen trükkre gondolnak. Hiszen nem tett mást, mint összegzett egy végtelen sort.
A kiállítás június 12-ig látható a Közlekedési Múzeum városligeti épületében.
2011. május 28.
