Szentkirályszabadja az utóbbi időben a repülőtér miatt került be a hírekbe. A reptér bezárásával azonban olyan magas lett a fű, hogy az ott lakó ürgék kénytelenek voltak új élőhely után nézni. Ám a falutól nyugatra eső, mostani területük egy részén sem maradhatnak, hiszen ott utat fognak építeni. Egy csapat biológus a megmentésükön dolgozik.
Téli álom. Az ürgék valódi téli álmot alszanak, szakszóval hibernálnak. Ez azzal jár, hogy télen testhőmérsékletük végletesen csökken. Mértek már nulla Celsius-fok alatti testhőmérsékletű állatot is, amely a tavasz beköszöntével föl is ébredt, de az átlag sem haladja meg az öt fokot. A hím állatok ébrednek először a téli álomból márciusban, és – minthogy az ürge territóriumot tartó állat – hamarjában megverekednek a területért szomszédaikkal. Áprilisban felébrednek a nőstények is, párzanak a hímekkel, amelyek ennél többet nem is tesznek az utódok fölneveléséért. Huszonnyolc nappal később születnek meg a kisürgék a járatrendszer egyik kamrájában: egy alomban négy–hét kölyök jön a világra. A nyár folyamán igyekeznek annyit enni, hogy a felhalmozott zsírréteg segítségével átvészelhessék a telet. A nagy hímek már augusztusban elvonulnak téli álmot aludni elzárt üregeikbe. Azért ők először, mert mással sem törődnek egész nyáron, mint azzal, hogy elegendő nagyra hízzanak. Őket követik a felnőtt nőstények és szeptember-októberben a fiatal állatok.
Szentkirályszabadja és Meggyespuszta között elterülő legelőt keresztülszelő földutat ottjártunkkor sárga-fekete csíkos műanyag szalag zárja le. Az ennek ellenére áthaladni szándékozókat eltérítendő valakik keresztben parkolták le ütött-kopott mikrobuszukat az úton. A jármű mögött műanyag rekeszek tűnnek elő, amelyekben üres üvegeket, téglányi ketreceket és hegesztőpálcákat látunk. A pálcák köré rézdrótot tekertek, és piros-fehér szigetelőszalagot ragasztottak rájuk. Csakhamar föltűnnek a különös felszerelés gazdái, biológusok, akik ürgét fogni jöttek ide.
– A legelőn keresztülvezető földutat fejleszteni szeretnék. A területen azonban ürgék élnek, amelyek ha itt lennének a munkálatok megkezdésekor, biztosan elpusztulnának. Az önkormányzatot ezért arra kötelezte a természetvédelmi hatóság, hogy szállíttassa el az ürgéket. Ezért vagyunk itt. Az ürge jó fél évszázaddal ezelőtt még gyakori állat volt. Mezőgazdasági kártevőként tartották számon, fizettek is azért, ha valaki elpusztította őket – mondja Altbäcker Vilmos, aki főállásban az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológia tanszékén működő viselkedésökológiai kutatócsoport vezetője, de most az általa alapított ürgementő vállalkozás képviseletében dolgozik. – Azóta szinte teljesen eltűntek azok a legelők, amelyeket az ürge benépesít, így csökkent a számuk. Hazánkban jelenleg tíz-húsz ezer ürge élhet, minden egyed rendkívül értékes. Ökológiai jelentőségét többek között az adja, hogy számos ragadozó állat zsákmányolja őket, így ha az ürge kipusztul, azok is eltűnhetnek. De önmagában is megőrzendő, hiszen része a magyar folklórnak, természeti örökségünknek.
– Az ürge uniós védettséget is élvez, hiszen a Natura 2000, az európai ökológiai hálózat jelölőfaja. Ez azt jelenti, hogy az ürge élőhelyei épp az ő jelenléte miatt kerültek be a rendszerbe, és élveznek speciális védettséget – veszi át a szót Váczi Olivér, a Vidékfejlesztési Minisztérium természetmegőrzési főosztályának ugyancsak ürgét mentő munkatársa, aki e rágcsáló viselkedéséből írta doktori disszertációját. – Magyarországon a környező országokhoz képest viszonylag sok ürge él. A faj elterjedési területének nyugati határa Ausztria és Csehország. Lengyelországból néhány évvel ezelőtt kipusztult, de tőlünk származó állatokat telepítettek oda viszsza, és kezd lassan magára találni az állomány. Az elterjedési terület nagy része a Balkánt és az orosz sztyeppeket foglalja magában.
A molnárgörény, a kerecsensólyom, a parlagi sas a fiókáit, kicsinyeit legszívesebben ürgével eteti. Amenynyiben másfajta táplálékot visz haza, a fiókák lassabban nőnek, romlanak a túlélési esélyeik. Ezért is fontos tehát az ürgék megmenekülése – ehhez azonban először el kell őket kapni.
Az ürgék pontos számát még ilyen kis területen is nehéz megmondani. Ennek oka főként föld alatti életmódjuk. A legelőn élő állatok közül egyszerre mindig csak néhány egyed bújik ki a lyukból, és pár perc múlva már bújik is vissza. Napi időbeosztásuk sem segíti a pontos megszámlálásukat. A reggeli és a délutáni órákban aktívak, a nap legforróbb déli óráit üregükben hűsölve töltik. Emiatt az ürgék azonosítása és számbavétele reménytelen vállalkozásnak tűnik. Nem is próbálkoznak ezzel, sokkal egyszerűbb az ürgelyukak összeszámolása. Szentkirályszabadja és Meggyespuszta között, a készülő út vékony sávjában 243 ilyen nyílás van a földben. Korábbi kutatások kimutatták, hogy az évnek ebben a szakában általában öt lyukra jut egy állat, így a területen feltehetően ötven ürge él.
A cél az összes állat befogása és elmenekítése (az összesítés alapján a háromnapos akció végeztével ebből negyvenhármat sikerült megfogni). Három napig csapdáznak a területen reggeltől estig. Minden lyukra rézdrótból készített hurkot helyeznek, a drót végét pedig színes zászlócskával jelölt, földbe szúrt hegesztőpálcához rögzítik. Az ürgefogás szempontjából nincs jelentősége a pálca eredeti rendeltetésének, de az évek során ez bizonyult a legtartósabbnak. A lyukakat negyvenöt percenként ellenőrzik, és begyűjtik a csapdába esett ürgéket. Nem hagyhatják őket túl sokáig a hurkon, hiszen ez akár pusztulásukat is okozhatná.
A biológusok ötfős csatárláncához kapcsolódva mi is lépésről lépésre fésüljük át a területet. Az útmutatás szerint a hurkot kell keresnünk, ha csak az üregben eltűnő feszes drótot látjuk, az gyakran fogásról árulkodik. Időnként látunk egy-két állatot, amint minket figyel, hangjukat azonban szinte állandóan halljuk.
– A füttyszerű hangjelzések a fajtársak közötti kommunikációt szolgálják. Többek között így jelzik egymásnak a ragadozók közeledtét is. A hangadás önzetlen viselkedés a jelző állat részéről, hiszen így felhívhatja magára a ragadozó figyelmét – mondja Gedeon Csongor, a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének munkatársa, aki Váczi Olivérhez hasonlóan korábban az ELTE etológia tanszékén végzett viselkedésökológiai kutatómunkát. – Mégis megéri így viselkednie, hiszen bízhat abban, hogy közeli szomszédai is figyelmeztetik a veszélyre.
Alig haladunk húsz métert, máris „kapásunk” van: a fennakadt állatot a két hátsó lábánál fogva óvatosan húzzák ki a lyukból. Ez nem is olyan egyszerű feladat, az ürge erősen tud kapaszkodni, és ha az ember nem vigyáz, nagyot harap a kezébe.
– A hurkozás az ürgefogás egyik legkíméletesebb módja. Amint azt egy korábban ürgefogásból élő embertől tanultuk, a Junoszty tévé gyorsítótekercsének drótja a legmegfelelőbb e célra. A hurok akkor szorul meg az állat testén, amikor megpróbál bemenni az üregbe vagy kijönni abból. Ha nagyon szorítja, akkor kicsit hátrál, és így lazítani tud a hurok feszülésén – mondja Váczi Olivér, miközben az egyik foglyul esett állatot szabadítja ki a hurokból, és teszi be az előkészített szállítóketrecbe. – A megfogott ürge be tud bújni a lyuk szájába, így valamelyest megnyugszik.
A befogott állatokat másnap reggel engedik el új, biztonságos lakhelyükön. A közeli legelőt már előkészítették az ürgék számára.
– Előzőleg harmincfokos szögben lejtő járatokat fúrtunk a földbe. Ez hasonló sok természetes ürgeüreg bejáratához. Az állatok ezeket foglalják majd el és fúrják tovább. Az üres üvegek dugóul szolgálnak az előkészített üregek nyílásába, hogy ne ázzanak be – mondja Gedeon Csongor. – Kétféle ürgejárattípust ismerünk. A szinte függőleges üregeken kívül megfigyelhető ferde járatok mellett gyakran kupacokba halmozzák az állatok a kitermelt földet. Egy járatrendszerhez öt-tíz kijárat is tartozhat.
A vadon élő és az emberi tevékenység által veszélyeztetett ürgék megmentésével ma már csak részben biztosítható e rágcsálók ökológiai szerepének megmaradása. Számuk olyannyira csökkent, hogy más beavatkozás is szükségessé vált. Az ELTE etológia tanszékének kutatói ezért az ürgék mesterséges tenyésztését, majd szabadon engedését tervezik.
– Nemrégiben a kerecsensólyom védelme érdekében több ezer ürgét telepítettünk át számos élőhelyre: e programban az ország összes érintett nemzeti parkja közreműködött – mondja Altbäcker Vilmos. – Ekkor vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy már nincs elegendő ürge Magyarországon. Most olyan pályázat beadásán dolgozunk, amelynek keretében fölmérnénk az ország meglévő ürgeállományát, és megóvására konkrét cselekvési tervet dolgoznánk ki.
2011. április 30.
