A matematikusok remek megoldásokat találnak azokra a problémákra, amelyek nélkülük nem is léteznének – hangzik a gyakran idézett bonmot. Legyen az embernek bármilyen megalapozott a természettudományos műveltsége, nem tudja megállni, hogy ennek hallatán magában kicsit el ne mosolyodjon. Pedig a matematika korántsem önmagáért való művészet, amit a természettudományok többi ágának létezése is bizonyít. A reáliákat ugyanis sorba rendezhetjük aszerint, hogy mely más tudományágak ismerete szükséges megértésükhöz. Ebben a sorban pedig a matematika lesz az első helyen. Rá épül a fizika, a fizikai törvények irányítják a kémiai folyamatokat, kölcsönhatásokat, ezek pedig mozgatják a biológiai rendszereket.
A fenti aforizma inkább azt bizonyítja, hogy a matematikusok olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyeket rajtuk kívül senki sem ért. Ezen próbál segíteni Timothy Gowers, a Cambridge-i Egyetem matematikusa Matematika nagyon röviden című könyvével. Gowers a világ egyik leghíresebb aktív matematikusa, megkapta a rangos Fields-érmet (amolyan matematikai Nobel-díjat), doktorandusz korában pedig a magyar Bollobás Béla volt a témavezetője. A kötetben a matematika laikusok számára is érdekesnek tűnő sarokköveit elemzi, így előkerül Arkhimédész bizonyítása arról, hogy a kör területe r2pi (és honnan ered a pi maga), Pitagorasz tétele, a törtszámú dimenziók és az aranymetszés rejtélye.
Amikor mindezeken átverekedte magát az olvasó, csendesebb vizek következnek, a könyv végén ugyanis a szerző megpróbál eloszlatni néhány matematikusokat övező közhelyet és tévhitet, kisebb-nagyobb sikerrel. Elmagyarázza, hogyan kutatnak a matematikusok, valóban muzikálisak-e, és hogyan lehet „szép” egy matematikai bizonyítás. Sokak szerint a matematikusok csak a húszas éveikben képesek valóban nagy dolgokat alkotni, harmincévesen kiégnek. Gowers nézete ezzel szemben az, hogy a matematikai képességek nem köthetők életkorhoz, és sok gyakorlással igenis fejleszthetők. Így vannak, akik harmincas-negyvenes éveikben vannak pályájuk csúcsán.
Ehhez kapcsolódva igyekszik cáfolni azt vélekedést is, hogy a nők „öröklötten” gyengébbek matekból, ezért van olyan kevés női matematikus. Szerinte a nők számtani tehetsége semmivel sem gyengébb a férfiakénál, csak lassabban érnek, idősebben alkotnak maradandót. A ritkaságszámba menő matematikusnőkért elsősorban a társadalmi előítéletek okolhatók. Miközben egy matematikai tehetséggel megáldott fiú büszke lehet képességére, ugyanez egy lányt zavarhat, környezete ugyanis nem tartja nőiesnek a folytonos számolást.
A könyv a matematika iránt elkötelezetteknek ajánlható. Bár a szerző észjárása karbantartott gimnáziumi szintű matematikatudással követhető, ehhez azonban igencsak oda kell figyelni olvasás közben. A problémák felvetése után hamar előkerülnek az ismeretlenek, a gyökjelek és a logaritmusok, egyszerűen azért, mert az absztrakt matematikai összefüggések egy határon túl már csak ezek segítségével vizsgálhatók. Akiket csak felületesen érdekel a számtan, félő, hogy hamar ráunnak majd az algebrai kifejezések kibogozására.
(Timothy Gowers: Matematika nagyon röviden. Typotex Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 2400 forint)
2011. április 30.
