Egy kísérlet eredményei azt mutatják: a kábítószer-, illetve bombakereső kutyák többször jeleznek találatot – tévesen –, ha gazdájuk elvárásai szerint ott robbanóanyagnak vagy drognak kell lennie. Így hát nem csak az orruk után mennek munka közben?
Templomba ritkán visznek kábítószert vagy robbanóanyagot. Éppen ezért választották ezt az épületet kísérletük helyszínéül a Kaliforniai Egyetem davisi részlegének kutatói. Olyan helyiségekre volt ugyanis szükségük, ahol még véletlenül sem érezhetik az illegális anyagok szagát az erre kiképzett kutyák. Arra voltak kíváncsiak, hogy a keresőkutyák csak a szagok alapján döntenek, vagy esetleg más jeleket is felhasználnak, amikor például elrejtett kábítószer után kutatnak. A templom helyiségeiben itt-ott csaliszagokat – kolbászt és teniszlabdákat – rejtettek el, és piros szigetelőszalag-csíkokat ragasztottak fel több helyütt, de robbanóanyag és drog nem volt sehol. A kutyák vezetőinek megtévesztő módon azt mondták, hogy kutassák át állataikkal az épületet, a törvénytelen anyagokat pedig a piros ragasztószalagok jelölik. Bár a helyes eredmény az lett volna, hogy egyik kutya sem talál semmit egyik helyiségben sem, sok hamis találat született, és ami még fontosabb: a legtöbb olyan helyeken, ahol piros szalag díszelgett. Mi történt?
– Az állatok és különösen az emberrel szoros kapcsolatban élő háziállatok nagyon figyelnek az ember apró testbeszédjeleire. Ezáltal mi önkéntelenül is megerősíthetjük az állatok egyes viselkedéselemeit. Ha elvárásaim vannak a kutya viselkedését illetően, és ő „helyesen” vagy épp „helytelenül” viselkedik, úgy adhatok neki jelzéseket a testemmel, hogy nem is tudok róla – mondja Pongrácz Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológia tanszékének munkatársa. – Ez a fajta hibázás egyáltalán nem a keresőkutya elégtelen kiképzését bizonyítja. Azt mutatja, hogy a kutya és a felvezető együttműködése olyan finoman hangolt, hogy az állat az ember legapróbb rezdülésére is figyel. Ezáltal felértékelődik a kutyavezető prekoncepcióinak a szerepe.
A jelenség olyannyira nem ismeretlen az etológiában, hogy elnevezése is van: ez a kluger Hans (okos Hans) effektus. Ez egy német ló nevéből ered, amellyel gazdája vásári mutatványosként lépett föl. A ló ugyanis tudott számolni. Bárki feltett neki egy matematikai kérdést, például hogy mennyi egy meg egy, Hans lekopogta az eredményt a patájával. Két esetben azonban tanácstalan maradt: ha nem látta a kérdezőt, illetve ha az ember sem tudta a megfejtést. Az előzőek alapján nyilvánvaló lehet: Hans természetesen nem tudott számolni, viszont rendkívül érzékeny volt az emberek testbeszédére. Addig dobogott, amíg észre nem vette, hogy a kérdező viselkedése megváltozik a helyes eredmény pillanatában.
Nem csoda, hogy a keresőkutyák figyelnek gazdáik viselkedésére, hiszen nekik nem más a keresőmunka, mint a vezetővel folytatott játék, és kiképzésük teljes ideje alatt velük van leendő gazdájuk. A kiképzők szerint velük nehezebben lehet boldogulni, mint állataikkal.
– Nem a kutyákat nehéz kiképezni, hanem az embereket, és ők képezik ki végleg a kutyáikat. Sokkal egyszerűbb dolgunk lenne, ha csak a kutyákkal kellene foglalkoznunk, de úgy hiába kapná meg a kutyavezető az állatot, semmit sem tudna kezdeni vele – mondja Demeter István rendőr főtörzszászlós, az Országos Rendőr-főkapitányság Oktatási Igazgatósága kutya- és kutyavezető-képző központjának (ORFK Oki) kiképzője, aki egy újonnan vásárolt kutya képzésének kezdeti lépéseit mutatja éppen. – Amikor arról döntünk, hogy alkalmas-e egy új kutya a munkára, megvizsgáljuk, hogy hogyan viselkedik idegen emberek között, magasságban, zárt helyen, nem szabad ugyanis félnie, sem indokolatlanul agresszív nem lehet. Minthogy a kutya később végig azt hiszi majd, hogy a munka során a labdáját keresi, nagyon fontos számunkra, hogy szívesen játsszon valamilyen tárggyal.
A kutyavezető-képző iskola hatalmas területe inkább parkra hasonlít, mint kutyaiskolára. Fás ligetek és futballpálya nagyságú nyílt rétek váltják egymást. Amikor belép az ember a főkapun, a táblán kívül vajmi kevés utal a telep rendeltetésére, csak a széles füves területen elhelyezett néhány, palánkokból ácsolt paraván lehet árulkodó. Ezeket búvóhelyül használják a bűnözők szerepét alakító kiképzők, miközben a kutyákkal keresésüket gyakorolják. A telep belseje felé haladva egyértelművé válik az intézmény célja, a rengeteg kutya egymásba olvadó ugatása állandó, nehezen megszokható zajjá alakul. Azok a kutyák, amelyek még nem végezték el a tanfolyamot, a rendőrkutya-iskola területén élnek, és egymás mellé épített kennelek végeláthatatlan sorából ugatják a feltűnő ismeretleneket. Az iskola egyébként nemcsak kutyákat képez, hanem számos speciális technológiai tudást igénylő rendőri szakembert, például helyszínelőket is. A magyar kutyakiképzők szakértelmét külföldön is elismerik.
– Huszonöt évvel ezelőtt olyan módszereket honosítottunk meg a magyar rendőrkutya-kiképzésben, amelyek hatékonyabbá tették munkánkat. Ezt részben a nemzetközi összefogás, főként a lengyelekkel történt összefogás tette lehetővé, de a magyar szakemberek is számos olyan módszert dolgoztak ki, amelyek kis költségvetés mellett is működőképesek – tudom meg Varga Balázs rendőr alezredestől, az ORFK Oki igazgatójától. – E módszereket annak idején szinte az egész világ átvette. Még manapság is gyakran érkeznek hozzánk tanulni vágyó külföldi delegációk.
A képzés nem szól másról, mint a kutya kedvenc játékszere és a célszag társításáról. A tanfolyam első fázisában az állat együtt érzékeli a játékot és a szagot, például úgy, hogy drogot tesznek a kifúrt teniszlabda belsejébe (természetesen nagyon ügyelve arra, hogy a kutya ne tudja megenni az anyagot). Amint eltelik a kellő idő, a labda eltűnik, marad a szag, de a kutya továbbra is a játék reményében kutatja át a bűnügyek helyszíneit. A módszer hatékonyságát mutatja, hogy hazánkban körülbelül négy hónapig tart a kiképzés, külföldön ez sokkal hosszabb időt vesz igénybe.
Azért is elengedhetetlen, hogy a vezető és a kutya együtt végezze a tanfolyamot, mert munkája során a kutya nem csak úgy jelez gazdájának, ahogy arra az iskolában tanították. A tapasztalt rendőr az állat legapróbb viselkedésváltozásából megértheti, hogy talált valamit. A képzés során vannak napok, amikor a diákok csak a kutya farkára vagy a hangjára figyelnek. Demeter István emlékszik olyan esetre, amikor kutyája nem jelzett a begyakorolt módon, a helyszín egy pontján mégis furcsa volt a viselkedése. Megbontották a helyet, és hét és fél kiló marihuána került elő onnan. Alapvetően kétféle jelzést tanítanak a kutyáknak. A kábítószer-kereső kutyák passzívan, lefekvéssel, leüléssel is jelezhetnek, de aktívan is, ilyenkor ugatnak, vagy kaparni kezdik a rejtekhelyet. A robbanóanyagokkal sokkal óvatosabban kell bánni, hiszen explodálhatnak, ha hozzájuk ér a kutya. Emiatt a bombakereső kutyák csak passzívan jeleznek.
Bár a munka inkább csak játék az állatnak, ez nem jelenti azt, hogy közben nem fárad el. Egyedi képességeitől függ, hogy milyen hosszan képes dolgozni egy nap. A dunakeszi kutyakiképzők általában húsz percig keresnek kutyáikkal, majd ugyanennyit hagyják pihenni őket, de olyan kereső is van, amely gond nélkül dolgozik negyven-ötven percig is.
A rendőrkutya-iskola telephelyén berendeztek egy élethű lakást, ahol az állatok gyakorolhatják a keresést. Vannak szekrények, ágy, fürdőszoba. A dohányzóasztalon még poharakba kitöltött whiskynek látszó folyadék is. A kiképzők néhány gramm hasist, majd gyurmára emlékeztető állagú és szagú robbanóanyagot vesznek elő referenciakészletükből, és elrejtik a lakásban. Eközben kollégájuk kint vár a kutyájával. Amikor eldugták az anyagot, szólnak, hogy a kutya és munkatársa kezdheti a keresést. A gazda kint hagyja kutyáját, előveszi annak kedvenc játékát, majd az ajtóból visszafordulva felmutatja neki. Ezután eltűnik a lakásban, azt mímelve, hogy a játékot rejtette el valahol. A kutya ekkor már láthatóan izgalomba jött. Ahogy megkapja a felszólítást, a vezető utasításainak megfelelően tüzetesen átnézi a lakás minden zugát. Munkájában semmi sem zavarja, még a jelen lévő idegenek és a folyamatos fényképezés sem, csalhatatlanul megtalálja az anyagot.
Bár általában a hagyományos munkakutyafajtákkal, német juhásszal, belga juhásszal vagy különféle vadászkutyákkal dolgoznak, de egyik fajtát, a keverékeket sem zárják ki anélkül, hogy megvizsgálnák képességeit. Jó példa erre József, az alig pár kilót nyomó yorkshire terrier, amelyikkel Ilauszki Tibor rendőr őrnagy dolgozik. József és társai képességeit sok kitüntetés bizonyítja, a legnagyobb elismerés mégis a legvalószínűtlenebb helyről érkezett.
– Egy kábítószer-terjesztő lakását kutattuk át, és a kutya megtalálta a rendkívül jól elrejtett drogot. Olyan helyen volt, hogy kutya nélkül sohasem találtuk volna meg – nevet Ilauszki Tibor, akit frizurája miatt kollégái csak Elvisnek hívnak. – Amikor már bilincsben vezették el a dílert, kérdezte tőlem, tudtuk-e, hogy pontosan hol van az anyag. Mondtam neki, hogy nem, erre megbilincselt kezét nyújtotta nekem kézfogásra azzal, hogy gratulál, nagyon jó a kutya.
A kutyák tehát társítják magukban a robbanóanyag, illetve a drog szagát kedves játékuk képével. Felmerül azonban a kérdés, hogy pontosan melyik illegális szer szagát tanítják meg nekik.
– A kábítószerekben vannak közös anyagok, amelyek mindig jelen vannak, ilyen például az amfetamin. Ezért nem egy-egy konkrét drogfajtát tanítunk meg a kutyának, hanem a hatóanyagok, vegyületcsoportok szagát – folytatja Ilauszki Tibor. – Ennek a sikeres találat utáni dicséretben is alapvető jelentősége van. Amikor a kutya talál valamit a helyszínen, nem azonnal jutalmazzuk, nem akarjuk ugyanis, hogy a dicséretet az esetleg ott lévő más szagokhoz kapcsolja. Először megvizsgáljuk, hogy mit talált, majd eltávolítjuk, és a nálunk lévő referenciamintát rejtjük ugyanoda. A kutyát akkor dicsérjük meg, amikor ezt is megtalálta.
A keresőkutyák feladatát az is nehezíti, hogy sokszor nem az a cél, hogy minden apró szagot jelezzenek. Egy kábítószer-terjesztő lakásában valószínűleg nincs is olyan zug, ahonnan a kutya számára ne áradna a drog szaga. Ezt látják a kutyavezetők is a megváltozott viselkedéséből, a tanult jelzést azonban csak akkor kell adnia, amikor a szag olyannyira felerősödik, amely már az elrejtett kábítószerből eredhet. A csempészek gyakran próbálják megzavarni a keresőkutyák szaglását úgy, hogy intenzív illatú anyagok, például kávé vagy dezodor közé rejtik a csempészárut. E módszerek hatékonysága attól függ, hogy mennyire van a kutya úgymond „érzékenyítve” a célszagra, tehát milyen kis mennyiséget képes megőrizni belőle. Ilauszki Tibor kutyája egyszer úgy találta meg a kábítószert, hogy az egy autó benzinnel teli tankjába volt elrejtve, lezárt műanyag flakonban. A jól ismert trükkökhöz már a képzés során hozzászoktatják az állatokat.
Gyakran több száz ember élete múlhat a kiképzett kutyák tudásán. A robbanóanyag-kereső kutyák közül többen a Ferihegyi repülőtéren teljesítenek szolgálatot.
– A Ferihegyi nemzetközi repülőtér biztonsági rendszere és annak működése nem nyilvános adat, így a teljes folyamatról nem beszélhetek. A robbanóanyag-kereső kutyák azonban akkor lépnek színre, amikor gyanússá válik egy csomag vagy más tárgy, és már több vizsgálaton átesett. Célunk, hogy megelőzzük azokat a helyzeteket, amelyek miatt esetleg korlátozni kellene a reptér forgalmát – mondja Rabb Imre, a Készenléti Rendőrség tűzszerészszolgálatának alezredese, a repülőtéri rendőrség tűzszerészalosztályának vezetője. – A kutya a robbanóanyagok egyik legbiztonságosabb és legolcsóbb felderítési eszköze, a munkája azonban egymással szöges ellentétben álló személyiségjegyeket kíván. Egyszerre kell játékosnak, apportosnak lennie, hiszen a labdázásról szól számára az egész, egyúttal fegyelmezhetőnek is, nem szabad megérintenie a robbanóanyagot.
Rabb Imre a szolgálati szabályok miatt nem válaszolhat sok kérdésre, így azt sem árulja el, hogy Ferihegyen találtak-e már bombát a kutyák éles helyzetben. Jelenleg hét reptéri robbanóanyag-kereső tűzszerész kutya van, mindegyikük német juhász, átlagosan kilenc évig szolgálnak, bár egyikük tizenegy évet dolgozott. Nem a reptéren laknak, vezetőik hazaviszik őket mindennap, és otthon háziállatként bánnak velük. Az eb és az ember bensőséges kapcsolatának fenntartása érdekében egy kutyavezető egy időben csak egy aktív kutyával dolgozik, és a kutyával sem foglalkozik senki más. A dunakeszi rendőrkutya-iskolában elvégzett négy-öt hónapos alapképzés és a kutyavezetőkkel közösen letett sikeres vizsga után állnak szolgálatba. Minden évben kéthetes továbbképzésen vesznek részt Dunakeszin, amelyet megint vizsga követ. A legtöbb kutyát egészségi állapotának megromlása miatt nyugdíjazzák (hivatalos szóhasználattal leselejtezik), ezt követően általában a vezetője gondozza tovább hobbiállatként.
A ferihegyi bombakereső kutyák feltehetően nem találnak mindennap éles robbanóanyagot. Annak érdekében, hogy ne jöjjenek ki a gyakorlatból, naponta gyakorolják a csomag- és járművizsgálatot, illetve a területek, például az utasterminál átkutatását.
– A híresztelésekkel ellentétben soha nem itatunk vagy etetünk a keresőkutyákkal kábítószert és más anyagokat, hiszen ezek mérgezők. A munka a játék megtalálásán alapul – oszlat el egy rosszindulatú pletykát Horváth Tamás rendőr törzszászlós, aki Max nevű másfél éves kutyájával a bőröndök átvizsgálását gyakorolja éppen. A bőröndöket most egymás mögé helyezett méretes téglák szimbolizálják, és TNT-t rejtettek el egyikükben. Max nemrég került a tűzszerészek állományába, és a törzszászlós másik kutyáját, a kilencéves Floht váltja fel annak nyugdíjba vonulásakor. – Általában TNT-vel kezdjük a kutyák kiképzését, mert ez az egyik legszagtalanabb robbanóanyag. Ha ezt megtanulta az állat, akkor térünk át fokozatosan más robbanóanyagokra, amelyeket aztán már gyorsabban megtanul. A kutya szaglása olyan fejlett, hogy a légmentesen lezárt konzervdoboz falán keresztül egy-két nap alatt szétterjedő illatot is képes megérezni.
Max gyakorlata a téglák után a repülőtéri tűzszerészek parkolójában folytatódik, ahol Horváth Tamás kollégái már elrejtették a robbanóanyagot az egyik autóba. Gond nélkül megtalálja a harmadik autó elülső motorterébe, a lámpa mögé rejtett TNT-t, és előírásszerűen fekszik csendben a földre, az autó kereke mellé, orral a szag irányába. Egy autó átvizsgálásakor a keresőkutya hasonló problémával találja szembe magát, mint a díler lakásában dolgozó drogkereső társa.
– A kutyának ilyen esetekben nem szabad rögtön jeleznie a leggyengébb szagra, hiszen a robbanóanyag nyomai ott lehetnek az autó minden alkatrészén. Ki kell választania azt a pontot, ahol a legintenzívebb az illat, mert valószínűleg ott van az anyag – magyarázza Rabb Imre. – Igyekszünk gyakran rejteni olyan helyekre, ahová a bűnözők is szoktak. Most például ugyanoda dugta az anyagot a kollégám, ahová az Aranykéz utcai robbantás előtt tették.
2011. március 5.
