Miközben Nyugat-Afrikában cikkünk írásakor már 1779 ebolás megbetegedést észleltek, 961 fertőzött pedig meg is halt, egyre több országban jelennek meg ebolagyanús betegek. Az amerikai segélymunkások sikeres kezelése miatt hirtelen felpezsdült az érdeklődés e vérzéses láz ellenszerének megtalálását célzó kutatások iránt. Úgy tűnik, az ehhez szükséges tudományos háttér eddig is megvolt, csak a fizetőképes kereslet hiányzott.
Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megfékezzük a járvány továbbterjedését, a hatékony, de a biztonságos és megbízható ebolagyógyszer kifejlesztéséig sajnos még legalább ötven-hatvan fehér embernek meg kell fertőződnie. De elszántak vagyunk, és minden egyes fehér ebolás beteggel közelebb jutunk az ellenszerhez, amely a jövőben megelőzi a pusztító járványok kitörését – írta július 30-án a mesterien megkomponált álhíreket közlő szatirikus The Onion [A hagyma] című internetes magazin. Nem telt el egy hét, és a CNN világgá kürtölte a szenzációt: egy titkos kísérleti hatóanyag segítségével megmentették a két ebolával fertőzött (történetesen fehér) amerikai segélymunkás életét. Azóta pedig egyre-másra érkeznek az újabb hírek a reménykeltő ebolaellenes szerek fejlesztéséről. A faji képmutatást kifigurázó viccből valóság lett.
A két amerikai életét látszólag megmentő, ZMapp elnevezésű szer az orvosságok teljesen új generá-cióját képviseli. Nem vegyi laborokban előállított vegyületről van szó, hanem arról, hogy az ebolavírus három fragmentumát fecskendezték egerekbe, az állatok immunrendszere pedig ellenanyagot termelt e betolakodónak minősített vírusrészek ellen. Az ellenanyagot aztán kiszűrték az egerek véréből, és ezekből készítették a Libériában beadott gyógyszert. Látható, hogy e módszerrel képtelenség milliós tételben gyártani az ellenszert, de nem is ez volt a cél, lévén hogy a ZMappet annak előtte még soha nem próbálták ki emberen (mindössze hét majmon).
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) illetékesei egészen idáig azt hangoztatták, hogy a kísérleti stádiumban lévő ebolaellenes szerek bevetése egyszerűen szóba sem jöhet. Azok ugyanis nem estek át a gyógyszerek engedélyezését megelőző klinikai vizsgálatokon, így az alkalmazásuk ugrás lenne a sötét ismeretlenbe. Aztán az amerikaiak a WHO teljes kihagyásával mégis bevetették a ZMappet, és a pillanatnyi siker teljesen új helyzetet teremtett. A lépéskényszerbe került WHO bejelentette, hogy felállít egy bizottságot, amely mégis megvizsgálja majd a kísérleti gyógyszerek alkalmazásának lehetőségét.
A ZMapp gyártója, a San Diegó-i Mapp gyógyszergyár eközben látszólag nem sokat törődik a majdan felálló WHO-bizottság vélhetően hosszadalmas vizsgálódásával, és máris elkezdték a jövőjüket jó eséllyel megalapozó gyógyszer tömegtermelését. Ehhez a génmódosítást és a dohányt hívták segítségül. Meghatározták az egerek által termelt ellenanyagok aminosavsorrendjét, és ennek alapján az őket kódoló gén szekvenciáját. Majd meg is változtatták azt annak érdekében, hogy a létrejövő fehérje jobban hasonlítson az emberi immunrendszer által termelt ellenanyagokra. Az elkészült gént aztán egy növényi vírus genomjába építették, amellyel dohánynövényeket fertőztek meg. A vírus génjei (így az ellenanyagok génjei is) átkerültek a dohány sejtmagjába, és ettől kezdve a dohányültetvények termelik a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb léptékben az ebolaellenes szert. A dohányt az utóbbi években számos biotechnológiai úton előállított gyógyszerhatóanyag termelésére használták, az Egyesült Államokban több cég is foglalkozik génmódosítottdohány-termesztéssel.
Nem a Mapp gyógyszergyár az egyetlen, amely az ebola ellenszerével kísérletezik, több gyógyszercég fejleszt ebolavakcinát, illetve
-gyógyszert. Legnagyobb versenytársuk a kanadai Tekmira, amelynek TKM-Ebola kódnevű hatóanyaga korábban tovább is jutott az engedélyezés hosszú útján, mint a ZMapp. A TKM-Ebola hatása mögött teljesen más mechanizmus áll: az úgynevezett RNS-interferencia. E jelenség felfedezéséért adták nyolc évvel ezelőtt a orvosi Nobel-díjat. A TKM-Ebola olyan rövid, hólyagocskákba csomagolt ribonukleotidsav-szakaszokat tartalmaz, amelyek hozzákötődnek az ebolavírus működésében létfontossággal bíró hírvivő RNS-ekhez. Az így semlegesített hírvivők már nem tudják betölteni a vírus működésében játszott szerepüket, a vírus pedig elhal (már ha a vírust élőlénynek tekintjük, de ez már filozófiai kérdés).
A TKM-Ebola gyártója 140 millió dolláros támogatást kapott az amerikai hadseregtől, csakhogy amikor elkezdték kipróbálni a szert egészséges önkénteseken (hogy nem okoz-e mérgezést), eddig megmagyarázhatatlan mellékhatásokra bukkantak, ezért egy hónappal ezelőtt a hatóságok leállíttatták az embereken végzett teszteket. A szükség azonban törvényt bont, az amerikai gyógyszerügyi hatóság most mégis engedélyezte, hogy már betegeknek adjanak a szerből (miközben egészségesek továbbra sem kaphatják).
A végére egy reménykeltő hír, amely valószínűtlenné teszi, hogy az ebolavírus – jelenlegi állapotában legalábbis – világméretű pandémiát lenne képes okozni. Két éve megjelent egy tudományos tanulmány arról, hogy az ebola egy embereket nem betegítő törzse direkt érintkezés nélkül (tehát vélhetően légi úton) átterjedt fertőzött disznókról makákókra. Ez igen aggasztó eredmény volt, hiszen az ebola eddigi lassú és földrajzilag korlátozott terjedésének épp az volt az oka, hogy csak testnedvekkel terjedt. Nos egy újabb vizsgálatban kizárták, hogy az ebola emberi megbetegedéseket is okozó fajtája légi úton terjedni tudna majmok között, így valószínűleg erre emberek között sem képes.
2014. augusztus 14.
2015. július 11.
Meddig marad gyógyíthatatlan az ebola?
