Nem szűnik a méheket sújtó járvány

Az elmúlt egy évben az Egyesült Államok méhkolóniáinak negyvenkét százaléka elpusztult. Az egy évtizede vissza-visszatérő, ismeretlen eredetű kolónia-összeomlási szindrómára még mindig nem találtak magyarázatot a kutatók, és így ellenszere sincs. Számos haszonnövényt a méhek poroznak be, nélkülük e növények sem tudnak szaporodni, gyümölcsöt hozni.

Ha megnő a kereslet valami iránt, a közgazdaságtan törvényei szerint felmegy az ára. Pontosan ez történt a kikölcsönözhető méhekkel is. A kaliforniai mandulaültetvények csak akkor fordulnak termőre, ha februárban a méhek beporozzák virágaikat, a mandulatermelőknek ezért létfontosságú, hogy a megfelelő helyen, a megfelelő időben elegendő méh tegye a dolgát. Az amerikai méhészszövetség alelnöke szerint, aki az NPR közszolgálati rádiónak nyilatkozott, csak Kaliforniában 1,7 millió kaptárnyi méhre van ehhez szükség.
Az évek óta tomboló kolónia-összeomlási jelenség miatt azonban már közel sincs elég beporzó rovar (pollinátor) a mandulaültetvényeken, ezért az amerikai mezőgazdaság egyik legjövedelmezőbb ágává vált a növények „bérbeporzása” messzi földről, akár a keleti partól származó méhekkel. E kibérelhető méhek kaptáronkénti ára az évezred első évtizedében 45-ről 155 dollárra szökött föl (a növénytermesztők költségei pedig emiatt akár húsz százalékkal is emelkedhettek). A rovarok turnéznak szerte az Egyesült Államokban. Amint végeztek a kaliforniai mandulával, gazdájuk továbbviszi őket, és más államok más növényeit veszik kezelésbe. Vannak tehát élelmes méhészek, akik még kerestek is a méheket tizedelő kórságból.
A többség persze nagyon nehéz helyzetbe került. A legutóbbi éves jelentés szerint (amelyet ötezer méhész megkérdezésével készített el a kormányzati hivatalokat és egyetemeket tömörítő Bee Informed konzorcium) 2014 áprilisa és idén április között a méhkolóniák 42,1 százaléka pusztult ki. Bár az utóbbi években kissé visszaesett az eltűnt méhek száma, és kezdett némi optimizmus eluralkodni az iparág szereplőin, ez az adat szíven ütötte a méhészeket. Hiszen tavaly ugyanilyenkor csak 34,2 százalékos volt a veszteség, a 42 százalék pedig a felmérések kezdete óta a második legsúlyosabb elhullás, idézi a jelentést a The New York Times.
Európában is megnövekedett az elhulló méhkolóniák aránya, egyes jelentések szerint az Egyesült Királyságban 2008-ban például negyven százalékuk, Olaszországban a felük pusztult el a télen. Ugyanakkor a kutatók többsége vitatja e hatalmas számok valós voltát, illetve azt is, hogy e jelenségek kapcsolatba hozhatók-e az amerikai történésekkel. Szerintük minden esetben meg lehet találni az átlagon felüli elhullás egyértelmű okát.
Sokként érte az amerikai kutatókat és a méhészeket a felmérés azon megállapítása, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem a téli időszakban hullik el a legtöbb méh, hanem nyáron, amikor elvileg a legjobbak számukra a körülmények. Mindez jól mutatja, hogy mennyire sötétben tapogatóznak a jelenség okait illetően. A méheket még a jelenlegi nehéz időkben sem fenyegeti a kihalás, hiszen a gazdasági jelentőségük miatt nagy tömegben tenyésztik őket világszerte. Az évi tízszázalékos elhullás természetesnek tekinthető, és mindig is vesztek el méhek a kaptárakból. Csakhogy az utóbbi tíz évben az elhullás mértéke minden korábbi adatot felülmúlt, s a túlélő kolóniák egészségi állapota is igen rossz.
Általában három faktort gyanúsítanak azzal, hogy legalább részben közrejátszik a méhkolóniák elpusztulásában. Mindhárom tényező a méhek immunrendszerének gyengítésén keresztül hathat, érzékenyebbé téve őket a környezeti hatásokkal szemben. Az egyik elmélet szerint a mezőgazdasági termelés átalakulásával, az intenzív, iparszerű termelésre beállított nagyüzemek térhódításával folyamatosan csökken Amerikában (és mindenütt a világon) a méhek számára hagyományos táplálékot jelentő növényeknek otthont adó földek területe. Ezzel a rovarok általános tápláltsága romlott le; ha nem is éheznek, de sok létfontosságú tápanyagot nélkülöznek.
A másik fő gyanúsított a varroa atka, illetve az általa terjesztett, deformált szárnyat, illetve bénulást okozó vírusok. Egyes vizsgálatok szerint a télen kihaló kaptárak 85 százalékának vesztét a varroa atka okozta. Ugyanakkor más vizsgálatok számos olyan elnéptelenedő kolóniát tártak föl, amelynek tagjait nem fertőzte meg az atka. Így e parazita nem okozhatja egymaga a nyugtalanító jelenséget.
A harmadik, és jelenleg leginkább célpontban lévő, méheket sújtó ártalom a rovarölő szerként alkalmazott neonikotinoidok okozta mérgezés. Miközben e hatóanyagot széles körben alkalmazzák az Egyesült Államokban, az Európai Bizottság három fajtáját is betiltotta, és annak a véleményének adott hangot, hogy az összeset mellőzni kellene a méheket veszélyeztető voltuk miatt. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal, az FDA azonban nem tiltotta be őket, ehhez több vizsgálatra van szerintük szükség. A rovarölőszer-gyártók állítják: a neonikotinoidok még mindig sokkal biztonságosabbak, mint amit helyettük lehetne használni, és semmi baj nem származhat belőle, ha a kezelési utasítás szerint alkalmazzák őket.
Mindez azonban csak feltételezés, az amerikai méhek pusztulásának okait jelenleg senki sem érti igazán.

2015. május 21.