A svéd rendőrség akciója nyomán talán most végleg bezár a világ leghíresebb fájlcserélő internetes oldala, a The Pirate Bay. A zenék, filmek illegális terjesztését szolgáló oldal soha nem csökkenő népszerűsége mutatja, hogy az átlagemberek nem tekintik lopásnak a szellemi tulajdonjog megsértését.
Úgy hallom, a The Pirate Baynél (magyarul: kalózöbölnél) újra razziát tartott a rendőrség. Legutóbb nyolc éve történt ilyen. Akkor sokan vonultak az utcára tiltakozni az akció ellen. Ma úgy tűnik, keveseket érdekel a dolog. És engem sem. Hogy miért? Mert nem rajongok azért, amivé a The Pirate Bay lett. […] Soha semmi sem változott az oldalon, kivéve, hogy megjelentek a reklámok, amelyek egyre ízléstelenebbek lettek. Eredetileg úgy terveztük, hogy a tizedik születésnapján mi állítjuk le az oldalt. Ehelyett a jelenlegi üzemeltetői nagy bulit csaptak a tiszteletére, amit szexipari cégek szponzoráltak – árnyalja a The Pirate Bay forradalmi ártatlanságát sulykoló propaganda szólamait blogposztjában Peter Sunde, az oldal egyik alapítója. Sunde öt hónapot töltött börtönben a szerzői jogok megsértése miatt, és egy hónapja engedték ki. Szavaiból kitűnik, hogy a The Pirate Bay, amelyet néhány svéd idealista fiatal az általuk minden ember jogos jussának tartott kulturális javak szabad terjesztésére hozott létre, mára szimpla nyerészkedő illegális üzleti vállalkozássá lett.
A svéd rendőrség nemrégiben rajtaütött a Stockholm külvárosában lévő számítógépes központon. Bizonyítékként lefoglalták a komputereket, ezzel beszüntették az oldal működését. Egyelőre kérdéses, hogy a The Pirate Bay jelenlegi lekapcsolása végleges vagy akár tartós lehet-e. Ahogy Sunde is írta, 2006-ban már egyszer megszállta a rendőrség a The Pirate Bay szervertermét, de akkor két nap múlva újra vígan üzemelt az oldal. A mostani akció után mindenesetre nem sikerült ilyen gyorsan visszaállítani a szolgáltatást.
Az elmúlt időszakban egyre szorult a hurok a honlapot alapító és fenntartó személyek nyaka körül. Sok-sok év jogi csűrés-csavarása, bírósági macska-egér játéka után a jogalkotók ugyanis kezdik érteni a fájlcserélés mibenlétét, és így képesek olyan hatékony jogi struktúrákat felépíteni, amelyek segítségével az illegális fájlmegosztást elősegítők felelősségre vonhatók.
De mivel is foglalkozott a The Pirate Bay (és a sok más hasonló, úgynevezett torrentoldal)? Egy dolgot soha nem tesznek: nem őrzik saját számítógépeiken az ellopott filmek, hanglemezek illegális kópiáját. Ezek tárolását a felhasználókra bízzák. A rendszer neve torrent, és működésének alapja a kölcsönösség. A használók megkeresik a kívánt filmet a torrentoldalakon, amelyek mindössze afféle telefonkönyvként, katalógusként működnek. Ezután a film koordinátáit betöltik a gépükre telepített kezelőprogramba, és innentől a folyamat automatikussá válik. A program kapcsolatba lép mindazon felhasználók számítógépeivel, akik ugyanazt a filmet vagy bármi mást töltik éppen, vagy esetleg már megvan nekik az egész fájl. Ezután közvetlenül a távoli számítógépekről kezdi lemásolni az adatok kis darabkáit, miközben valaki a mi számítógépünkről csinálja ugyanezt. Több-kevesebb idő elteltével megérkezik hozzánk az összes részlet, és összeáll például a teljes film.
A torrentoldalak üzemeltetői sokáig azzal védekeztek, hogy ők nem terjesztik a DVD-k, CD-k kalózmásolatait, mindössze jóhiszeműen segíteni szeretnének az embereknek, hogy saját alkotásaikat, tulajdonukat megoszthassák másokkal. Arról ők már nem tehetnek, hogy vannak olyan elvetemült gazemberek, akik ezt a rendszert lopott tartalmak terjesztésére használják (ahogy a késgyártó sem tehet arról, ha valaki gyilkol a termékével). Mások emellett a forradalmár, szabadságharcos szerepében tetszelegnek. Azt hangoztatják, hogy a szerzői jog maga a gonosz, a művészeti, szellemi alkotások természettől fogva az emberiség egyetemes tulajdonát képezik, senkinek sincs joga ezért pénzt kérni.
Így viselkedtek a The Pirate Bay alapítói is. Milliós internetes rajongótáborral a hátuk mögött társadalmi engedetlenségi mozgalmat próbáltak indítani (és egyúttal az ellenük indított köztörvényes büntetőpereket politikai koncepciós eljárásnak igyekeztek beállítani). E mozgalmakból ideig-óráig funkcionáló, úgynevezett kalózpártok is kinőttek, amelyek Észak- és Nyugat-Európában olykor némi eredményt értek el a választásokon. Ebben nincs semmi csoda, hiszen a fiatalok számára mindenhol szimpatikus e pártok egyetlen üzenete: legyen ingyen a mozi, a zene, a szoftver.
A The Pirate Bay négy alapítóját végül egyéves börtönbüntetésre és több millió dolláros kártérítésre ítélték Svédországban. Az ítélet ellen fellebbeztek, a tényleges börtönbüntetés rövidebb lett. De csak egyikük vonult önként börtönbe. Ketten külföldre szöktek, a fent idézett Peter Sunde pedig továbbra is nyíltan élt Svédországban, míg a rendőrség évek múltán le nem tartóztatta. Két társuk ehelyett inkább Délkelet-Ázsiába menekült, és évekig ott bujkáltak (vagy nyaraltak, ez megközelítés kérdése) – meglehetősen fejedelmi körülmények között. Egyiküket Kambodzsában, másikukat pedig a thai–laoszi határon kapták el.
Ennek hallatán sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon az önzetlen internetes szabadságharcosoknak miből volt pénzük minderre. Nos, valójában a The Pirate Bay rendkívül profitábilisan működött. Egy svéd lap becslése szerint csak a reklámokból húszmillió forintnak megfelelő svéd koronára tettek szert minden hónapban, és a teljes bevételük meghaladja az évi 900 millió forintot. Ha az érdekei úgy kívánták, a The Pirate Bay még a szerzői jogi törvényeket is megpróbálta a saját javára fordítani. Amikor a könyvkiadók az oldal katalógusából nyert adatok alapján jelentették föl a The Pirate Bayt e-könyveik illegális terjesztése miatt, az oldal tulajdonosai kijelentették, hogy az adatbázisuk az ő szerzői jogi tulajdonuk, így a felpereseknek semmi joguk nem volt abban kutakodni.
Bár a legutóbbi akció kétségtelenül súlyos csapást jelentett a The Pirate Bayre, bezárása azonban legfeljebb szimbolikus jelentőséggel bír. Hiszen számos más, tökéletesen ugyanilyen tevékenységet folytató oldal létezett eddig is. Ha azokat is bezárják, másnap tíz klónjuk kel életre. Az illegális fájlterjesztés – minden hatósági erőfeszítés, büntetés, meggyőzési kísérlet dacára – egyelőre megállíthatatlannak látszik.
2015. január 3.
