Új megvilágításba helyezhetik a paraziták evolúcióját azok a majd félmilliárd éves féregatka-fosszíliák, amelyeket angol paleontológusok fedeztek fel ősi, megkövesedett kagylósrákok testében, illetve testfelületén.
Kellemetlen élete lehetett annak a kagylósráknak, amely a földtörténeti óidő (paleozoikum) szilur időszakában, mintegy 425 millió évvel ezelőtt úszkált a mai angliai Herefordshire mészkőhegyei helyén lévő óceánban. Szervezetét ugyanis számos, három-négy milliméter hosszú élősködő féregatka támadta meg. Az élősködők és a gazdaszervezet együtt pusztultak el, s megkövesedett maradványaik a Leicesteri Egyetem leletet leíró őslénykutatói szerint példátlan épségben maradtak az utókorra, számol be róla a Vice.com.
Bár léteznek ennél idősebb parazita-gazda maradványok is, féregatkák fosszíliáit még sosem találták meg a tudósok. Mindez azért olyan jelentős, mert mindeddig heves szakmai vita folyt ezen állatcsoport törzsfejlődési múltjáról. Féregatkák ma is élnek, több mint száz fajuk ismert, és többségük ma is nagyobb állatok testében élősködik.
Bár atkáknak hívják őket (angol nevük pedig az alakjukra utalva „nyelvféreg”), valójában se nem atkák, se nem férgek, hanem maguk is rákok. Testük azonban az évszázmilliók óta folytatott szervezeten belüli élősködéshez (endoparazitizmushoz) idomult. Így elnyúlt testükön csak korcsosult lábak figyelhetők meg, légzőszerveik, kiválasztásuk és keringési rendszerük nincs.
Különösen érdekesek azok a féregatkaegyedek, amelyek a kagylósrák testfelületére tapadva kövesedtek meg. A kutatók szerint ők éppen „úton voltak” befelé, ugyanis a feltételezéseik szerint a féregatkák nem egy kialakult útvonalon támadták a gazdaszervezetet, hanem ahogy épp tudták. A kalózokra jellemző támadási stratégiájukra utalva kapták felfedezőiktől az Invavita piratica latin nevet.
2015. május 28.