A Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget évek óta rengető korrupciósbotrány-sorozat sok szemlélő szerint tragikomédiába fordult a visszaéléseket feltárni hivatott bizottság megcsonkított jelentésének minapi nyilvánosságra hozásával. A dokumentum közreadott része szerint apróbb hibák előfordultak ugyan, de a következő két világbajnokság odaítélése a legnagyobb rendben történt. Pedig úgy tűnik, a szövetség körül semmi sincs rendben.
A pokol rendezheti a 2026-os labdarúgó-világbajnokságot, miután a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) jelentése semmilyen okot nem talált arra, hogy érvénytelenítse az ellentmondásos alvilági pályázat győzelmét. A 666 oldalas jelentés megállapította, hogy a FIFA etikusan járt el a torna odaítélésekor, és javasolja, hogy Lucifer engesztelésül kapjon egy „igen csinos karórát, gyémántokkal és hasonlókkal”, amiért kénytelen volt elviselni ezt a „szükségtelen és elszomorító” tetemrehívást – az angol The Telegraph napilap szatirikus írásában így figurázza ki a 2018-as oroszországi és a 2022-es katari világbajnokság rendezési jogának odaítélését övező korrupciós vádakat vizsgáló független bizottság nyilvánosságra hozott megállapításait.
A bizottság egyik vezetője, a német Hans-Joachim Eckert, aki korábban bíróként dolgozott, összefoglalójában kijelentette, hogy bár vannak arra utaló jelek, hogy szinte az összes pályázó – közöttük a botrányt leginkább tüzelő Anglia is – igyekezett manipulálni a FIFA szavazati joggal rendelkező funkcionáriusait, nincs elegendő bizonyíték ahhoz, hogy elvegyék a megítélt rendezési jogokat. Sepp Blattert vizsgálva Eckert megállapította, hogy tökéletesen ártatlan, kivéve, hogy 2,5 dollárért (600 forint) vásárolt a FIFA számlájára mobiltelefonos játékot. De már azt is visszafizette. A FIFA vezetősége, láthatóan elégedetten a bizottság színtelen-szagtalan jelentésével, diadalmasan kijelentette, hogy immáron tehát fény derült a teljes igazságra, így az ügyet egyszer s mindenkorra befejezettnek tekinti. De ezt Sepp Blatter FIFA-elnökön és néhány munkatársán kívül senki nem gondolja így.
A botrányon túllépni igyekvő és vezetőinek érdekeit szem előtt tartó FIFA néhány óra múlva onnan kapta a legnagyobb pofont, ahonnan talán legkevésbé várta volna. A korrupciós bizottság munkájának java részét elvégző és az eredeti, több mint négyszáz oldalas jelentést író amerikai ügyvéd és volt ügyész, Michael Garcia ugyanis kiadott egy közleményt, amelyben konkrétan csúsztatással és hamisítással vádolja kollégáját. Az Eckert által írt összefoglaló Garcia szerint ugyanis „számos ponton tényszerűen hiányos, és hibás módon interpretálja” az eredeti irat megállapításait. Nem túlságosan meglepő módon éppen a FIFA tanácsának tagjait illető részek maradtak ki az összefoglalóból, miközben a vesztes (és a FIFA-t leghevesebben támadó) pályázók, Anglia és Ausztrália feltételezett „bűneit” felnagyítják benne.
De hogyan is kezdődött a FIFA eddigi talán legnagyobb botránysorozata? Közvetlenül az után, hogy 2010-ben a szövetség Oroszországnak ítélte a 2018-as és Katarnak a 2022-es világbajnokság rendezési jogát, megkezdődtek a találgatások arról, hogy mi lehetett a döntések hátterében. Különösen a katari győzelmen értetlenkedtek sokan, hiszen az ország nem rendelkezik értékelhető futballhagyományokkal, és nyaranta olyan pokoli arrafelé a hőség (könnyedén lehet 50 Celsius-foknál is melegebb árnyékban), ami lehetetlenné teszi a játékot. Ezért könnyen előfordulhat, hogy télen kell megrendezni a tornát, ami felborítaná a futball világszerte elfogadott évszázados menetrendjét. Blatter először ellentámadással reagált a kritikákra, kolonializmussal, burkolt rasszizmussal vádolva a panaszkodókat, később azonban maga is elismerte, hogy nem volt a legszerencsésebb a döntés, de „akkor jó ötletnek tűnt”. Természetesen a korrupcióról szóló, már kezdettől fogva fel-felröppenő pletykákat kategorikusan cáfolta.
A katari szavazatvásárlást illető első kézzelfogható vallomás egyenesen az arab ország pályázatát levezénylő bizottságból érkezett. A korábban ott dolgozó Phaedra Almajid azt állította 2011-ben, hogy két afrikai FIFA-tanácstagnak egyenként 1,5 millió dollárt fizettek, hogy Katarra szavazzanak. Az érintettek hevesen tagadtak, Almajid pedig hamarosan visszavonta vádjait, és azt mondta, hogy azokat ő találta ki bosszúból, és csupa hazugságot tartalmaznak. Nemrégiben egy interjúban azonban bevallotta, hogy a visszavonás hátterében az állt, hogy megfélemlítették: „Ha a FIFA-ról van szó, készülj fel, hogy keresztre feszítenek. Nem egyszer vagy kétszer, hanem újra és újra. Készülj fel arra, hogy meg kell fizetned a cselekedeteidért, hogy nem bízhatsz ezután senkiben. […] Egyedül voltam, és meg kellett védenem a gyerekeimet. Így hát aláírtam [a vádak visszavonását].”
Újabb front nyílt a korrupciós botrányban, amikor a katari Mohamed bin Hammam, a FIFA egyik fő vezetője és az ázsiai szövetség elnöke 2011-ben bejelentette, hogy Blatter ellenében indul a FIFA elnökválasztásán. Amint számos kommentátor gúnyosan megjegyezte, a világszervezet egyféle bűnt nem tolerál: ha valaki Sepp Blatterrel akaszt bajszot. Bin Hammamot hamarosan felfüggesztették, majd megvesztegetés és szavazatvásárlás miatt örökre eltiltották a futballtól. Félreértés ne essék, nem a katari világbajnoki pályázat számára vásárolt szavazatok miatt, hanem azért, mert az elnökválasztásra készülve fizetett le számos, főként szegény afrikai országokból származó FIFA-funkcionáriust, hogy majd rá szavazzanak. Bin Hammam megfellebbezte a döntést, a nemzetközi Sportdöntőbíróság pedig igazat adott neki. A FIFA azonban egy másik indokkal csakhamar újra életre szóló kiközösítéssel büntette. A katariak azóta próbálják tagadni, hogy bármiféle kapcsolatban álltak volna a katari sportvezetővel, és az ő érdekükben senkit sem vesztegetett meg. De vannak, akik ezt kétkedve fogadják.
Ugyancsak a Bin Hammam-féle Blatter-ellenes elnökválasztási „összeesküvésben” való részvétel lett a trinidadi Jack Warner veszte. Az észak- és közép-amerikai szövetség elnökének (és a FIFA alelnökének) korrupciós ügyeit felsorolni is nehéz lenne, némelyik a nyolcvanas évekig nyúlik vissza. Elszámoltatása mégis váratott magára egészen addig, míg a FIFA-elnök ellen nem kezdett szervezkedni. Warnert rövid úton kidobták a szervezetből, ő azonban búcsúzóul még kiszivárogtatott egy e-mailt a sajtónak, amelyben a FIFA főtitkára, Jérome Valcke arra utal, hogy Katar bizony megvásárolta a vb rendezését. Valcke persze tagad, szerinte csak átlagos lobbitevékenységre, nem pedig megvesztegetésre utalt a levélben.
Az elmúlt években – főként az elbukott pályázatuk miatt kétségtelenül csalódott angol sajtó fáradhatatlan munkájának köszönhetően – sok részlet nyilvánosságra került a megvesztegetési pénzek mozgásáról. A The Sunday Times idén június elején, a brazíliai vb-re időzítve, több ezer megszerzett e-mail átfésülése után az egész futballvilágot átszövő korrupciós hálózatról közölt riportsorozatot. Szinte minden pályázó megkörnyékezte a FIFA-ban szavazati joggal rendelkező, könnyen meggyőzhetőnek gondolt tanácstagokat. Voltak olyan afrikai funkcionáriusok, akik nem is kértek pénzt, elég volt nekik, hogy elutaztatták őket távoli egzotikus fürdőhelyekre, ahol luxusszállodában lakhattak. Emellett feltűnően megnövekedett a sportvezetők számára rendezett, Katar és mások által szponzorált konferenciák, ajándékba kapott drága edzőtáborok száma.
Jelképértékű az azóta FIFA-tisztségeiről lemondott, Brazíliában gazdasági bűncselekmények miatt eljárás alatt álló, ezért az Egyesült Államokba menekült Ricardo Teixeira lányának esete. A volt brazil szövetségi elnök már két éve is a korrupciós vádak fókuszába került, amikor svájci bankszámlájára 13 millió dollárt utaltak – a feltételezések szerint a világbajnoksághoz kapcsolódó szponzorációs szerződések ellentételezéseként. Akkor, miután Teixeira 2,5 millió dollárt visszafizetett, ejtették a vádakat. Most rejtélyes módon 3,4 millió dollár érkezett a Teixeira tízéves kislánya nevére nyitott számlára. Az utalás feladója sajtóértesülések szerint a Barcelona FC 2010-ben megválasztott elnöke, Sandro Rosell volt. Katar győzelme után egy héttel a Barcelona 210 millió dollárról szóló szponzori szerződést kötött a Katar Alapítvány nevű szervezettel. Bizonyíték persze nincs arra, hogy a kislány az apja világbajnoki szavazata díjazásaként kapott hárommillió dollárt egy spanyol sportvezetőtől, könnyen lehet, hogy sokkal kézenfekvőbb magyarázat is van a dologra.
A katari pozíciókat az sem gyengítette, hogy egyre-másra derülnek ki azok a jogsértések, amelyeket a stadionjaikat rabszolga módjára építő bangladesi, nepáli és indiai vendégmunkások ellen követnek el. Egyes becslések szerint már az ezret is meghaladja az építkezéseken meghalt munkások száma.
Kritikusai szerint Hans-Joachim Eckert olyan mértékben ignorálta az elmúlt években a sajtó és a volt FIFA-tisztviselők által feltárt bizonyítékokat, ami már a rosszhiszeműség lehetőségét is felveti. Például kétkedés nélkül elfogadta, amikor az orosz pályázat tisztségviselői azt állították, hogy azért nem adják át a bizottságnak a kért bizonyítékokat, mert az azokat őrző számítógépek sajnos megsemmisültek azóta.
Az angol The Sunday Times lap által nyilvánosságra hozott, megvesztegetési pénzek mozgását dokumentáló sok ezer e-mailt pedig mintha figyelmen kívül hagyták volna. Ugyanígy járt el Eckert a botrányt először kiteregető Phaedra Almajid vallomásával is, amelyet ő visszavont ugyan, de állításai ettől még igen súlyosak maradtak.
A legégetőbb kérdés jelenleg az, hogy miért nem hozzák teljes egészében nyilvánosságra a Garcia-jelentést. A FIFA szerzői jogi, illetve személyiségi jogokra hivatkozik, és saját etikai kódexét citálja. Mások ezt az érvelést is világbotránynak tartják. Az angolok és a németek már azzal fenyegetőznek, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szakít a FIFA-val, ami automatikusan a világbajnokság bojkottját jelentené.
Blatter pedig indul a jövő évi elnökválasztáson. Szinte biztosan nyerni fog.
2014. november 22.
