Az egyik legtekintélyesebb whiskyévkönyv sokak legnagyobb meglepetésére nem skót vagy amerikai, hanem japán párlatot választott 2014 legjobbjának. Az ízig-vérig nyugati ital nemcsak hogy meghonosodott a világ legkeletibb országában, de a japánoknak tökéletesíteniük is sikerült a gyártását.
Három hónap alatt ötven százalékkal emelkedtek az egyik legismertebb japán whiskygyártó, a Nikka eladásai, noha az ital eközben semmit sem változott. A jelenség oka, hogy a japán közszolgálati televízió szeptember óta heti hatszor műsorára tűzi a reggeli órákban a Massan című szappanoperát. A sorozat a japán whisky „apjáról és anyjáról”, Taketsuru Masatakáról (a Massan az ő beceneve) és skót feleségéről, Rita Cowanről szól. Taketsuru Skóciában ismerkedett meg a XX. század elején Cowannel, amikor a férfi a whiskygyártást tanulmányozta az észak-európai országban. Mivel a délelőtti szappanoperák célközönségét főként a nők alkotják, nem is olyan meglepő, hogy a Nikka forgalomnövekedését is a nők idézik elő, akik felfedezték maguknak ezt a hagyományosan férfiasnak tartott italt. A nosztalgikus alkoholhangulatot meglovagolva a japán gyártók újra elkezdték gyártani rég elfelejtett, ódivatúnak tartott márkáikat, és nem győzik fokozni a termelésüket.
A japán whiskyk azonban korántsem csak a szappanopera-rajongók körében vívtak ki maguknak elismerést az utóbbi időben, de a legtekintélyesebb szakértők is ódákat zengenek róluk. Jim Murray whiskyszakíró évente értékeli az adott évben forgalomba hozott italokat, és rangsort állít fel közöttük. A 2014-es italokról szóló évkönyvben, amelyet Murray szerényen whisky-világbibliának (World Whisky Bible) nevez, most először japán márkát, a Yamazaki Single Malt Sherry Cask nevű whiskyt hozta ki elsőnek, a lehetséges száz pontból 97,5-et adva neki. A név pontosan leírja az ital gyártástechnológiáját. A Yamazaki szeszfőzdében desztillált, kizárólag árpamalátából készített úgynevezett házasítatlan whiskyről (single malt) van szó. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a kevert (blended) típusoktól eltérően ebben csakis a Yamazaki főzde párlatait használják fel. A desztillátumot ezután Spanyolországból importált sherryhordókban érlelik titkosan kezelt időtartamig (ezért nem tüntetik föl az egyébként szokásos 12, 17 vagy még nagyobb érlelési évszámot).
A japán ital győzelme mellett az értékelés legnagyobb furcsasága, hogy a hagyományos skót márkák (amelyek alapján a japánok elkezdtek whiskyt gyártani) a legjobb ötbe sem kerültek be. Murray a könyvben „a szinte hihetetlen zsenialitás műveként” dicséri a japán fajtát, és megjegyzi, hogy ez az eredmény fel kellene ébressze a skót szeszipart. A szakíró nem vádolható azzal, hogy a munka könynyebbik végét fogná meg, hiszen a kötetben értékelt 4500 whiskyfajtából majdnem ezret személyesen kóstolt meg. A Yamazaki Single Malt eddig is a luxusitalok közé volt sorolható, de az első helyezés vélhetően tovább növeli az érdeklődést iránta. A nedűből mindössze 18 ezer (hétdecis) üveggel gyártottak; egy üveg 42 ezer forintba kerül.
A világ kevéssé whiskyszakértő része csak most eszmélt rá arra, hogy Japánban egyáltalán gyártanak bármilyen más italt, mint a közismert szaké. Pedig már a XIX. század második felében is próbálkoztak a whiskyvel, de a kereskedelmi célú gyártás csak 1924-ben kezdődött, amikor megnyílt az ország első főzdéje, a Yamazaki (amely a most győztes italt is gyártotta). A szappanoperahős Taketsuru Masataka mellett a másik kulcsfigura Torii Shinjiro volt, aki eredetileg nyugati szeszes italokat importált a szigetországba. Ő alapította a Honsú szigetén lévő Kiotó elővárosában a Yamazaki szeszfőzdét, és ő alkalmazta Taketsurut, hogy skóciai tapasztalatai alapján reprodukálja az ottani whiskyt a japánoknak. A helyszínre azért esett a választása, mert a környéken legendásan tiszta a víz, nemhiába települt oda Japán leghíresebb teaháza is. Torii cége később fölvette a ma is használt Suntory nevet, miközben Taketsuru csakhamar kilépett a vállalattól, és saját céget alapított, a mai Nikkát. E két cég dominálja ma is a japán piacot.
A japán whisky tehát mindig is a skót változat (a Scotch) mintájára készült, és ez nem segítette nemzetközi hírnevét az elmúlt nyolcvan évben. A kissé sznob közhiedelem szerint ugyanis a Skócián kívül készített Scotch nem lehet olyan jó, mint az eredeti, ezért a legutóbbi időkig a japán italokat szinte kizárólag otthon értékesítették. Az évezred első éveiben aztán a szakma díjazni kezdte őket, és a Whisky Magazine szaklap által szervezett vakkóstolásokon (amikor a bírák jelöletlen poharakból ízlelik az italokat) többször is a legjobb skót márkák felett végeztek.
A Yamazaki whisky ízvilágáért a különleges ásványtartalmú, lágy vizet, Kiotó Skóciát idéző éghajlatát és a sherryhordókat áldhatják a Suntory cég tulajdonosai. A sherry spanyol likőrbor, az Egyesült Királyságban egykoron nagyon népszerű volt, rengeteget exportáltak a Brit-szigetekre. A skót szeszfőzők rájöttek, hogy a használt sherryhordók ideálisak a whiskyérleléshez, ezért elkezdték felvásárolni a kezdetben fillérekért vesztegetett kiürült hordókat. Persze a kereslet a borimportőrök figyelmét sem kerülte el, a hordók ára megsokszorozódott, és mára szinte nagyobb üzlet használt sherryhordókat „előállítani”, majd Skóciába exportálni, mint magát a sherryt árulni. Míg korábban évtizedekig használtak egy-egy hordót a bor érlelésére, ma már csak a minimálisan szükséges két-három évig tartanak benne sherryt, majd üresen adják el a whiskyfőzőknek. A japánok ebben is a skótokat utánozzák, a Suntory kizárólag Észak-Spanyolországban kivágott tölgyből készített hordót importál és pihenteti benne párlatát.
A japán whisky története nem folytonos sikertörténet. Kezdetben, a japán imperializmus korában a haditengerészet sokat segített a forgalom felpörgetésében, hiszen a japán matrózok ellátmányában a whisky töltötte be az angoloknál adott rum szerepét. A második világháború után a kereslet csökkent a hirtelen luxustermékké minősült párlat iránt. Az újabb felfutás a hetvenes–nyolcvanas évek robbanásszerű gazdasági fejlődése idején jött el, amikor a hirtelen meggazdagodott üzletemberek nyakló nélkül itták az elit kategóriába sorolt tömény italokat. A menetrendszerű gazdasági visszaesés az előző évezred végén megint a kereslet visszaesését okozta, míg az utóbbi évek nemzetközi sikere újra divatossá tette a japánból származó whiskyt.
A legnagyobb vállalatok pedig a globális piac főszereplőjévé váltak. A Nikka az elmúlt kilenc évben megtizennyolcszorozta exportja értékét, a sokak számára ismeretlen Suntory pedig 13,6 milliárd dollárért felvásárolta az egyik leghíresebb amerikai márkát, a Jim Beamet. A globalizált világban az egykoron nemzeti ereklyének tartott termékek gyakran igen meglepő nemzetiségű cégcsoportoknak termelik a bevételt.
2015. január 10.
