A hírvivő végnapjai

Az amerikai űrkutatási hivatal Merkúr-kutató szondája, a Messenger (Hírvivő), amely az utóbbi években soha nem látott részletességű képeket és mérési eredményeket sugárzott a Földre a Naphoz legközelebbi bolygóról, élete végére ért. Elfogyott az üzemanyaga, így többé nem tudja tartani orbitális pályáját, hamarosan a Merkúr felszínébe fog csapódni. Eközben küldetésének leglátványosabb felvételeit készítheti el.

Negyedmillió fénykép: ennyi felvételt készített a NASA szondája a Merkúrról az utóbbi öt évben, miközben idén március 27-én négyezredszerre is megkerülte a bolygót. Bár neve hírvivőt jelent, valójában betűszó. A Merkúr felszínének, űrbéli környezetének, geokémiájának felderítése angol szavakból tevődik össze, de természetesen Merkúrra, a római istenek hírvivőjére is utal. A fél tonnát nyomó szondát még 2004-ben indították útjára egy Delta–II-es hordozórakéta fedélzetén, és az elmúlt évtizedekben számos rekordot sikerült túlszárnyalnia.
A Merkúrt rendkívül nehéz vizsgálni a Nap közelsége miatt. Egyenlítőjén gyakran négyszáz Celsius-fok fölé emelkedik a hőmérséklet. Mindez a távolsági teleszkópos megfigyelést és az űreszközök közelébe juttatását is megnehezíti. Már a Messenger Merkúrig vezető, 7,9 milliárd kilométeres útja is rendkívül bonyolult volt. Nem lehet ugyanis a Merkúrt „egyenes vonalban” megközelíteni, mert a Nap gravitációja könnyen elragadhatja az űrhajót. Ehelyett az űrkutatók számos jelentős kitérőt tartalmazó pályát terveztek, amelyet majdnem hét év alatt teljesített a Messenger. Eközben háromszor repült el a Merkúr mellett 2008-ban és 2009-ben (ez a szonda volt az 1975-ös Mariner–10 után a második ember alkotta eszköz, amelynek sikerült közel férkőznie a bolygóhoz), de a Föld és a Vénusz tömegvonzását is fel kellett használni ahhoz, hogy újabb lökést adjanak, és módosítsák a pályáját.
Végül négy évvel ezelőtt ért célba, és állt orbitális pályára a Merkúr körül. Csakhogy az alig 58 millió kilométeres távolságban lévő Nap gravitációja miatt nem keringhet folytonos pályakorrekció nélkül, olvasható a Slate internetes magazinban. Időről időre be kellett hát kapcsolni manőverező hajtóműveit, amelyekből a néhány nappal ezelőtti utolsó korrekciókor végleg kifogyott a hidrazin hajtóanyag. Még van némi héliumtartalék a szondában, amelyet eddig az üzemanyagtartály nyomáskiegyenlítésére használtak, és most fel lehet használni a pályamódosításra, de ez csak elodázza az elkerülhetetlen véget.
Az űrkutatók mindig is tudták, hogy a Messenger nem lesz örök életű. Minimális feladatait már 2012-re teljesítette, azóta kétszer is meghosszabbították küldetése időtartamát. Mostantól percről percre közelebb kerül majd a felszínhez, ami a fényképezés szempontjából még előnyös is lesz. Már korábban is előfordult, hogy öt kilométeres magasságban húzott el a bolygó fölött, de a hónap végére várt becsapódás előtt még közelebb kerül majd. Eközben várhatóan a valaha látott legnagyobb felbontású képeket készíti majd el a Földtől átlagosan 77 millió kilométerre lévő Merkúrról.
A Messenger talán legmeglepőbb felfedezése az volt, hogy dacára a Merkúr Nap-közeli pályájának és perzselően forró felszíni átlaghőmérsékletének, a sarkain található mély kráterekben vízjég van. Olyan mélyek e kráterek, hogy soha nem süt beléjük a nap, így az állandó sötétségben fagypont alatt maradhat a hőmérséklet. Azt már a földi radarmérések alapján is gyanították, hogy a kráterekben víz lehet (amely talán korábbi aszteroidabecsapódásokból származhat), de a halmazállapotát nem ismerték. A Messenger azonban tavaly bizonyítékot talált a fagyott víz jelenlétére. A Prokofjev nevű kráter alján olyan területet fedezett fel, amely egyrészt igen jól verte vissza a neutronnyalábokat (ez sok hidrogént valószínűsít), a felülete pedig fényesebb volt, mint a környező kőzeté. Mindent összevetve az adatok egyértelműen jégre utalnak. Méghozzá nem is kevés jégre. Tömegét tízmilliárd és egybillió tonna közé teszik. A kráterek mélye a jég mellett még széntartalmú szerves vegyületeket is rejt.
De a szondamisszió emellett számos egyéb felfedezéshez is hozzásegítette az űrkutatókat. A Messenger felvételeinek hála ma már képi bizonyítékaink is vannak a Merkúr felszínét alakító hajdani vulkáni aktivitásra. Azt is tudjuk, hogy a bolygó magjában a Földhöz hasonlóan folyékony vas van, exoszférájában (a légköre legkülső rétegében) pedig vízmolekulák fordulnak elő.

2015. április 16.