Az emberre támadó intelligens gépek hozzák el a világvégét – hangoztatja számos fórumon Elon Musk, az elektromos autókat és polgári űrhajókat fejlesztő milliárdos. Sokak szerint csupán ingyenreklámot csinál cégeinek, néhányan azonban komolyan veszik aggodalmait.
Nagyon óvatosnak kell lennünk a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. Ha az emberiség létét fenyegető legnagyobb veszélyt kellene megneveznem, valószínűleg ezt mondanám. Szükség lenne a [mesterségesintelligencia-kutatás] nemzeti vagy nemzetközi ellenőrzésére ahhoz, hogy nehogy valami őrültséget csináljunk – kezdte a közönség soraiból érkező kérdésre adott válaszát néhány napja Elon Musk, a világ egyik legismertebb technológiai vállalkozója a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) fórumán. Bár furcsa, hogy ezt tartja a legnagyobb fenyegetésnek, de az óvatosság nem árt. Amiért azonban szerte a világon híre ment Musk mondandójának, az a folytatás: „A mesterséges intelligenciával megidézzük a démont. Az összes történetben, amelyben valaki pentagrammával és szenteltvízzel kacérkodik, azt feltételezik az elején, hogy a pentagrammát kordában lehet tartani. Aztán kiderül, hogy nem lehet.”
Erre mindenki felkapta a fejét, vélhetően a hosszúra nyúlt pódiumbeszélgetés vége felé elbóbiskolt egyetemisták is megrökönyödve törölgették a szemüket. Nem ez volt Elon Musk első vészkiáltással felérő megnyilvánulása a mesterséges intelligenciáról. Néhány hónapja már arról írt, hogy e technológia veszélyesebb, mint az atombomba. A démonok és az ördögűzés emlegetése most megtette a hatását, és a vállalkozó bekerült a világsajtóba. Könnyű lenne Musk fejtegetését annyival elintézni, hogy túl sok Terminátor-filmet nézett gyerekkorában (azok ugyanis éppen arról szólnak, hogy a nem túl távoli jövőben a számítógépek öntudatra ébrednek, és az emberek ellen fordulnak). Csakhogy Elon Musk nem akárki, így bármilyen témában mond valamit, függetlenül attól, hogy ért-e a dologhoz, komolyan szokás venni.
Musk nem sikertelen ember, szinte minden modern technológiai fejlesztésbe pénzt fektet. SpaceX nevű cége rakétákat épít, már a NASA-nak is dolgoznak, ők küldtek először magánűrhajót a nemzetközi űrállomásra. Tesla Motors elnevezésű vállalata olyan sportkocsikat gyárt, amelyek teljesítményükben a benzines luxusautókat idézik, csakhogy elektromos meghajtásúak. Vállalkozása piacvezető Amerikában a napenergia hasznosításának területén, és annak idején közreműködött a mára globálissá fejlődött internetes fizetési rendszer, a PayPal fejlesztésében is. Vajon miért fél annyira a mesterséges intelligenciától a technika iránt ilyen mértékben elkötelezett ember, hogy az olcsó horrorfilmek kelléktárát idézve bolondot csinál magából?
Musk mesterséges intelligenciáról őrzött tudása láthatóan nem terjed túl a dilettáns, szenzációhajhász botránykönyvek és ezek jövőképének dramatizálásából született világvégefilmek gondolati körén. Mindez jól mutatja, hogy a gépi intelligencia, noha kutatása hatvanéves múltra tekint vissza, a legtöbb ember számára még mindig az ismeretlen, a tudományos fantasztikum része. Sokan tartják úgy, hogy e kutatások végcélja az emberi gondolkodásra képes robotok létrehozása, és ez félelemmel tölti el őket (nem is csoda, hiszen a témával foglalkozó sci-fik jó része arról szól, hogy a gépek átveszik az uralmat a földön). Mi hát a valóság, mennyire értelmesek ma a számítógépek?
– A mesterséges intelligencia az én értelmezésemben a kommunikációs, adattároló, illetve -feldolgozó képességeket és a tanulást egyesíti magában. Felfogás kérdése, hogy mindezt értelemnek tekintjük-e. Vannak olyan kutatások is, amelyek az érzelmi intelligenciát is próbálják gépesíteni, mert az emberek igénylik az empátiát, amikor bárkivel, akár a számítógéppel kommunikálnak – mondja Kömlődi Ferenc jövőkutató szakíró, mesterségesintelligencia-szakértő.
Elképzelhető, hogy amikor 1955-ben John McCarthy komputertudós megalkotta a fogalmat, valóban gondolkodó robotokról ábrándozott. A kor elektronikai fejlődésének gyorsaságától megrészegült kortársak körében általánossá vált a nézet, hogy egy-két évtizeden belül (tehát még jóval a XX. század vége előtt) létrejönnek az első emberi gondolkodásra képes számítógépek. Ma már tudjuk, hogy ez nem jött össze. 1966-ban a MIT-en néhány kutató nyári tudományos diákköri feladatként hirdette meg a komputerizált képfelismerés problémájának megoldását. A kutatások azóta is tartanak, kézzelfogható (de még korántsem kielégítő) eredmények csak a legutóbbi időkben születtek. A mesterséges intelligencia terén elért szerény eredmények kudarcként is felfogható lassú csordogálása a szakembereket is szemléletváltásra késztette. Főként japán cégek még ma is gyakran mutatnak be ember alakú robotokat, amelyek nevetségesen táncolnak, fociznak, esetleg emberi arckifejezéseket imitálnak, ezek valójában csupán reklámcélokat szolgálnak, az emberi gondolkodás paródiájaként jelennek meg. A komolyan vehető mesterségesintelligencia-kutatók eközben megszabadultak az értelmes gépek „testétől”, nem céljuk robotokat építeni. Csak a számítógép információgyűjtésére, az ismeretek elemzésére, a tanulásra és az értelmesnek tekinthető cselekvésre koncentrálnak.
– Az ötvenes években megfogalmazott, gondolkodó gépek megalkotását jövendölő célok valóban nem teljesültek. Az évtizedek során azonban számos olyan részterület jött létre, amelyekben hatalmas előrelépések történtek, és amelyek nélkül a mai fejlett számítástudomány nem létezhetne – tartja Kömlődi Ferenc. – Talán a jövőben megszületnek az emberként gondolkodó gépek is, de még nem tartunk ott. Felesleges is jóslatokba bocsátkozni arról, hogy ezek öt, ötven vagy kétszáz év múlva lesznek készen. Gyakorlatilag kizárt, hogy a gépek átvegyék a hatalmat a földön. Ezt már az olyan apróságnak tűnő, valójában irdatlanul nehéz problémák is gátolják, mint hogy hogyan tesszük majd őket kompatibilissé a meglévő rendszereinkkel.
Valójában nap nap után számos olyan szolgáltatást használunk, amelyek működési mechanizmusát egykor a mesterséges intelligencia tárgykörébe sorolták. Nem is vesszük észre, de az internetes közösségi oldalak, levelezőprogramok, keresők hatalmas mennyiségű adatot dolgoznak fel minden másodpercben. Fejlett algoritmusaik segítségével egész értelmes dolgokat bányásznak ki az emberi ésszel felmérhetetlen tömegű értéktelen információ közül. Az internet korában a nagy világcégeknek elemi szükségük van az „értelmes” számítógépekre, így hajlandóak jelentős erőforrásokat átcsoportosítani a kutatásukra.
Már nem fenyegeti a mesterséges intelligencia kutatását a kiábrándultság okozta forráshiány, amely a XX. század utolsó évtizedeiben visszavetette a fejlődést. Mindenki okostelefonjában működik ma már olyan kereső, amely többé-kevésbé megérti a neki szóban feltett kérdéseket, és általában megfelelően reagál rájuk. A gépi fordítóprogramok képesek értelmezni az összetett mondatokat is, bár teljesítményük kétségkívül elmarad a műfordítók alkotásaitól, fordításuk még így is hasznos lehet. A fordítóprogramok legfejlettebb képviselői már szinte élőben értik meg és fordítják le az emberi beszédet. Az IBM Watson nevű számítógépe nemrégiben legyőzte a Mindent vagy semmit televíziós vetélkedő bajnokait, pedig a műsor lényege, hogy a kérdéseket trükkös formában, szójátékokba rejtve teszik föl. Tehát fejlődik a mesterséges intelligencia, de az öntudatra ébredő és fellázadó géphadsereg még sehol sincs.
Bár Elon Musk vélhetően nem végzett beható vizsgálatokat, mielőtt megszólalt volna, vannak olyan elismert komputertudósok, akik szerint létező problémát feszeget, és véleménye egyikük megfogalmazásában „nem teljesen őrültség”, írja a Computerworld magazin. Bár azt is hozzáteszik gyorsan, hogy a laikusok elképzelte mesterséges intelligencia nagyon különbözik attól, amivel ők valójában foglalkoznak, hiszen a kettőt talán száz vagy még több év fejlődése választja el egymástól. Viszont ha már közel leszünk a valóban emberi léptékkel is értelmesnek nevezhető gépek bekapcsolásához, akkor tényleg meg kell állnunk, és végig kell gondolnunk, hogy mit is teszünk, és ennek mik a veszélyei. Már a tervezés közben gondoskodnunk kell arról, hogy a gép ne vehesse át az irányítást maga fölött.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatos félreértések jelentős részéért a fantasztikus regények, filmek a felelősek, de a műfaj szerzői olyan sokat foglalkoztak a témával, hogy talán a megoldás is tőlük érkezik. Sok kutató komolyan veszi az orosz–amerikai író, Isaac Asimov által lefektetett robotikai törvényeket, a gépi intelligencia biztonságos működtetésének sorvezetőjét látva azokban. A három törvény így hangzik: 1. a robot nem bánthatja az embert; 2. a robotnak engedelmeskednie kell az embernek, hacsak ez nem okozza az első törvény megsértését; 3. a robotnak meg kell védenie magát, kivéve, ha ez az első két törvénybe ütközik.
2014. november 15.
