Magyarországon minden évben 1,8 millió, Európában 55 millió, az Egyesült Államokban 35 millió fenyőt vágnak ki és díszítenek föl az emberek karácsonykor. A vevők a tartós, szép, mégis olcsó fajtákat keresik, így folytonos az igény az egyre jobb fenyőkre. Bár a karácsonyfák biotechnológiai módosítása még csak gyerekcipőben jár, nem kizárt, hogy a tervezett fáké a jövő.
Nincs is annál bosszantóbb, mint amikor szenteste ég ki valamelyik égő a karácsonyfán, és emiatt a sorosan kapcsolt lámpácskák mindegyike kialszik, elsötétítve a fát. Sokkal egyszerűbb lenne, ha a fenyőnek nem lenne szüksége megvilágításra, hanem ragyogna magától – gondolta pár évvel ezelőtt az angol Hertfordshire-i Egyetem néhány doktori hallgatója, és felvázoltak egy kutatási tervet. Eszerint a molekuláris biológiában előszeretettel alkalmazott, medúzából izolált zöld fluoreszcens fehérje génjét ültetnék be a kiválasztott fenyőfajta DNS-ébe, számolt be az elképesztőnek tűnő ötletről a BBC.
A felnövekvő fa a várakozások szerint zöldesen fénylik majd, hasonlóan ahhoz, ahogy létrehoztak már világító egeret és selymet is. Arról nem tudni, hogy mi valósult meg a tervből, de azt a kezdeményezők is elismerték, hogy a tervezett, darabonként kétszáz fontos (78 ezer forint) ár sokakat elriaszthat.
Az Egyesült Államokban az utóbbi időszakban érezhetően nő a műfák népszerűsége, főként a természetes fenyők tűlevélhullajtása és az ezzel járó kényelmetlenségek miatt. Emiatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a fenyőtermesztők, akik immár hajlandók pénzt áldozni a tartósabb, gyorsabban növő, a betegségeknek jobban ellenálló, tehát jobb minőségű fajták kifejlesztésére. Mindeddig ugyanis nemhogy a modern mezőgazdasági biotechnológiai módszereket nem alkalmazták a karácsonyfákon, de a klasszikus szelekción alapuló nemesítést is csak igen ritkán.
Az amerikai egyetemeken most kezdik feltérképezni a legnépszerűbb fenyőfajták genetikai hátterét, és olyan öröklődő jellemzőket keresnek, amelyek a vásárlók számára fontos bélyegeket befolyásolják.
Az Észak-karolinai Állami Egyetemen dolgozó John Frampton például a Popular Science riportja szerint talált egy hibrid jegenyefenyőt, amely igen ellenálló a Phytophthora gomba okozta gyökérrothadással szemben. A jelenség genetikai hátterére is fény derült: az egyik szülő növény egyik génje gombaellenes védelmi mechanizmust aktivált az utódban. A jövőben az efféle genetikai összefüggések megértése elvezethet oda, hogy tervezhető tulajdonságú fákat készítsenek. Attól azonban még saját bevallásuk szerint is nagyon távol vannak, hogy kereskedelmi forgalomban is árulható, genetikailag módosított fákat állítsanak elő. Ennek oka a forrás- és az időhiány.
– A karácsonyfának termesztett erdei fenyőfajok esetében, főként a hatalmas tömegtermelés miatt, nemesítésről nem beszélhetünk. Léteznek ugyan nemesített, mesterségesen szaporított hibrid fenyők, de ezek főként egyedi megrendelésre készülnek – mondja Mesterházy Zsolt fenyőnemesítő, taxonómus (rendszertanász), A magyar fenyők kincsestára című kézikönyv szerkesztője, az erdőtarcsai fenyőarborétum gondozója. – A karácsonyfának való fenyőket magról kell vetni, senki sem bírná megfizetni az oltással létrehozott növényeket. A klasszikus nemesítés, amely a magágyban növekvő növények megfigyelésén, a jó egyedek kiválogatásán és továbbszaporításán alapszik, természetesen megvalósítható, de igen hosszú ideig tart. Vannak azonban kirívó példák. Egyszer jártam Csehországban egy ezüstfenyőerdőben, amelyben minden egyes példányt úgy szelektáltak, hogy élénk kék színű legyen. A látvány egészen visszataszító volt.
Az idő a fák nemesítésénél alapvető korlátozó tényező, náluk ugyanis akár évtizedekben is mérhetik a generációk felnövekedését. Mesterházy Zsolt elmondása szerint akár tíz-tizenöt éves folyamat is lehet, amíg a magágyban talált különleges tulajdonságú növényből különálló fajta lesz. Magyarországon a nemesítő ismeretei szerint nem foglalkoznak a fenyők laboratóriumi módosításával, viszont ő és kollégái két nemesítési módszert is kidolgoztak, amelyek segítségével felgyorsítható és hatékonyabbá tehető a szelekció.
– Az egyik módszer az időskori fenyőnemesítés. Ilyenkor ötven–nyolcvan éves, átlagtól eltérő egyedeket keresünk az állományban. Így ugyanis olyan tulajdonságokat is felfedezhetünk, amelyek a magágyban akár öt-tíz év alatt sem jönnek elő, tovább várni pedig senkinek sem fér bele az életébe – folytatja Mesterházy Zsolt. – Jó példa erre az úgynevezett Mamuttorony, egy olyan fenyőfajta (a szúrós luc változata – M. Cs.), amelyet Budapesten találtam, és különlegessége, hogy tizenöt éves korában lefelé fordulnak és a törzsre simulnak az ágai.
Az új fajták felfedezésének, elterjesztésének másik metódusa az, amikor félsivatagos (például kaukázusi vagy dél-európai) környezetből hoznak Magyarországra fenyőket. Ezeket itt elültetik, és a nedvesebb klíma jótékony hatása miatt jobban nőnek, mint eredeti élőhelyükön, illetve alkalmanként a megváltozott körülmények addig ismeretlen jellegeket is előhoznak belőlük.
Noha a két metódus segíthet abban, hogy belátható időn belül különleges vagy éppen kívánatos tulajdonságú fafajtákat kínáljanak a termesztőknek, egyik sem olcsó mutatvány. Így még hosszú évekig valószínűleg ugyanolyan fenyőfákat árulnak majd az utcákon karácsony előtt, mint amely típusokat megszoktunk az elmúlt évtizedekben.
Aki azonban kíváncsi a lehetőségekre, annak érdemes egy pillantást vetnie Mesterházy Zsolt weboldalára. Ő üzemelteti az internet legnagyobb virtuális fenyőfajta-gyűjteményét a Conifertreasury.org címen.
2014. december 24.
