Összeomló jégtenger

Mintha az utóbbi hónapokban elsikkadtak volna az éghajlatváltozásról és a globális felmelegedésről szóló hírek. Sajnos azonban szó sincs arról, hogy a folyamat leállt volna, esetleg kiderült, hogy nincs itt semmi baj, kérem szépen, a vészmadárkodó tudósok csak rosszul olvasták le az adatokat számítógépük képernyőjéről. Az átlaghőmérséklet emelkedése továbbra is a sarki jégsapkák olvadásán érhető tetten leginkább, pusztulásuk mikéntje azonban továbbra sem teljesen ismert a kutatók előtt. Egy most publikált kutatás eredményei egy lépéssel közelebb visznek a megállíthatatlannak tűnő folyamat pontos megértéséhez. Kiderült ugyanis, hogy az antarktiszi jégtakaró – a meleg tengervíz miatt – nemcsak lentről, hanem a levegő emelkedő hőmérséklete folytán föntről is olvad.

15
éven keresztül figyelték meg műholdakkal és radarvizsgálatokkal az Antarktiszi-félsziget keleti partjai mentén elhelyezkedő Larsen-C-selfjég állapotát. A selfjég olyan jégtömeg, amely a szárazföldről a tengerbe nyomul, még a szárazföldi jégtakaróhoz kapcsolódik, de alatta már csak a tenger van.

8
alkalommal térképezték föl a selfjeget 1998 és 2012 között radarok segítségével. A monitorozást az tette szükségessé, hogy a Larsen-selfjég másik két része (az A és a B) 1995-ben és 2002-ben rendkívül hirtelen omlott össze, és töredezett darabjaira.

4
méter vastag jeget veszített a megfigyelések kezdete és vége között eltelt 15 évben a jégmező az olvadás miatt. De ennek csak egy részét a felszínén.

1
métert csökkent a selfjég vízfelszín fölötti magassága, tehát három méter vastag jég az óceánba merülő aljáról tűnt el.

48 600
négyzetkilométer a Larsen-C-selfjég területe, tehát nagyjából hazánk területének fele. A Larsen-selfjég egykori A és B részeinél is jóval nagyobb kiterjedésű. Paul Holland, a brit Antarktisz-kutató intézet munkatársa elmondta, hogy a jég felülről azért vékonyodik, mert az olvadás miatt levegő távozik a hóból, amely így jobban összetömörödik, alulról pedig a meleg tengeráramlatok olvasztják.

2,5
Celsius-fokkal emelkedett az Antarktisz átlaghőmérséklete az elmúlt 50 évben, ezzel a bolygó leggyorsabban melegedő tájai közé tartozik. Ha a Larsen-C-selfjég is leválna a szárazföldről, és összeomlana, az szomorú események láncolatát indítaná be. A mögötte tornyosuló gleccserek ugyanis jóval gyorsabban áramlanának utána a tengerbe, ahol elolvadnának, és tovább gyorsítanák a tengerszint emelkedését.

50
centiméteres vagy még nagyobb tengerszint-emelkedést prognosztizálnak a kutatók az évszázad végéig, amelyet nagyrészt az elolvadó jégsapkák okoznak. Bár egyesek szerint, ahogy az elolvadó jégkockák sem emelik az ital szintjét a pohárban, az elolvadó vízen úszó jégtáblák sem emelik a tengerszintet, ez nem igaz. A jég ugyanis jórészt édesvízből áll, ahogy ez beleolvad a sós tengervízbe, ezzel hígítja azt, és így megnő a térfogata.

3
hét (vagy még rövidebb idő) alatt tört le és omlott össze a Larsen-B-selfjég 2002-ben, holott a kutatók ezt csak 2100-ra várták. A 3250 négyzetkilométeres jégtömeg leválását az gyorsíthatta föl, hogy a szinte 24 órás antarktiszi nyári nappalok idején folyékony vízzel telt tavacskák és patakok jelentek meg a felszínén. A víz tovább olvasztotta az egyébként is kritikus állapotban lévő jégmezőt.

720
milliárd tonnányi, 220 méter vastag jég vált el pillanatok alatt a szárazföldtől, holott az elmúlt 12 ezer évben stabilan az Antarktisz partjaihoz rögzült. Az 1995-ben levált, legkisebb Larsen-A-selfjég nem volt ilyen stabil az elmúlt évezredekben, csak 4000 évvel ezelőtt kezdett újra kialakulni az Antarktiszi-félsziget partjai mentén.

2015. június 13.