Irányítható orosz rulett?

Szélsőséges vitát váltott ki egy új ráktanulmány, amely azt állítja, a daganatok többsége nem az életmódbeli bűnök miatt alakul ki, mindössze a vakvéletlen következménye. Tényleg dohányozhatunk, ihatunk, ehetünk mértéket nem ismerve, és csak a szerencsében bízhatunk, vagy az egész csak rosszindulatú ámítás?

A rák világszerte a második leggyakoribb halálok (a szív- és érrendszeri megbetegedések után), és talán még az infarktusnál is jobban retteg tőle az emberek többsége. Szinte nincs olyan család, ahol ne halt volna meg valaki a betegség következtében. Rákban meghalni pedig lassú, fájdalmas, szörnyűséges halál. Hiába a tudomány és ezen belül az orvoslás sokat hangoztatott fejlődése, a daganatos betegségek gyakran ma is halálos ítélettel érnek föl, bár ennek időpontja egyre inkább kitolható.
Amikor a beteg és családja szembesül a végzettel, emberi természetükből fakadóan okokat keresnek. Az emberré válás útján ugyanis alapvető fontossággal bírt őseink ok-okozati kapcsolatokat kereső, a környezetben rejlő összefüggéseket felismerő képessége. Evolúciónk során szinte rabjává váltunk a véletlenszerű káoszból kiemelkedő szabályszerű mintázatok, törvényszerűségek kutatásának. Ez nagyon hasznos, hiszen ezáltal sikeresebben tudunk létezni a nehezen átlátható, komplex világban, értelmezni tudjuk a jelenségek hátterét. Csakhogy nem mindennek van oka a természetben, igenis vannak véletlenszerű, oktalan és céltalan történések. Az ember azonban, minthogy egész gondolkodása az összefüggések leleplezésére termett, a befolyásolhatatlan véletlennel nem tud mit kezdeni. Ott is kényszeresen okokat, felelősöket keres, ahol nincsenek.
A rákkal is így bánunk, és az elmúlt évtizedek tudományos felfedezései csak megerősítenek minket abban, hogy a daganatok kialakulása végső soron rajtunk múlik. Ha egészségesen táplálkozunk, nem eszünk zsírt, cukrot és egyéb, éppen károsnak tartott élelmiszereket, nem dohányozunk, sokat sportolunk, akkor irányítani tudjuk, meg tudjuk akadályozni a rák kialakulását. E gondolatmenetből az is következik, hogy ha mégis bekövetkezik a baj, és az orvosok daganatsejteket diagnosztizálnak a szervezetünkben, az elkerülhető lett volna, annak megvan az oka, a felelőse. Sok beteg tovább rontja lelkiállapotát az önostorozással. Ha korábban leteszem a cigarettát, ha kevesebb pálinkát ittam volna, ha kevesebb szalonnát eszem, ha a drágább, „bio”-festékkel festem ki a házam, biztos megmenekülhettem volna – gondolják.

Könyörtelen szerencse

Ez az okfejtés alapvetően hibás. A rák ugyanis három faktor: a külső környezeti hatások, az öröklött genetikai háttér és a vakvéletlen összejátszásának következménye. Egy hatalmas vihart okozó új tanulmány ez utóbbi szerepét próbálta felmérni – és ezzel soha nem látott hevességű, vádaskodásoktól, személyeskedéstől sem mentes veszekedést gerjesztett a daganatok kutatásával, gyógyításával és megelőzésével foglalkozó szakemberek körében. A dolgozat téziseire a legszélsőségesebb (természetesen egytől egyig téves) reakciók érkeztek: „mindegy, mit csinálunk, csak szerencsén múlik a rák”; „nem lehet befolyásolni a daganat kialakulását”; „a rák nem az életmód alapján válogat” – hogy a visszafogottabbakat idézzük. Csak éppen a megfontolt középutas értelmezésekből volt hiány.
Mit is állítottak az eretneknek kikiáltott kutatók? Azt, hogy a sejtek osztódásakor rendszeresen fellépő véletlenszerű DNS-másolási hibák (a mutációk) felelősek a daganatok kétharmadáért, miközben a szokásos okként felsorolt környezeti hatások és az örökletes tényezők csak a fennmaradó egyharmadért felelősek. Ez első hallásra megdöbbentően hangzik, hiszen az elterjedt nézet szerint a rákot az életmódunk, az általunk és a velünk szemben elkövetett bűnök okozzák. A világ talán legtekintélyesebb tudományos szakfolyóiratában, a Science-ben közölt tanulmányban a szerzők (egyikük Bert Vogelstein, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa, talán a világ legelismertebb rákkutató szaktekintélye) megvizsgálták, hogy függ-e az egyes szervekben kialakuló daganatok gyakorisága a bennük található őssejtek osztódási számától. Kiderült, hogy nagyon is. Például a vastagbélben rengeteg a gyakran osztódó őssejt, míg a vékonybélben kevés, és a vastagbéldaganatok kifejlődésének esélye 24-szer nagyobb, mint a vékonybélráké.
– A cikkben nem azt állítják, hogy a daganat kialakulásának hátterében pusztán a balszerencse állna, hanem azt, hogy a szervben zajló sejtosztódások gyakorisága és a rák létrejötte között összefüggés van. Vannak szövetek, amelyekben ez az összefüggés erősebb, máshol viszont gyengébb – mondja Bödör Csaba, a Semmelweis Egyetem I. Számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének tudományos főmunkatársa. – A tanulmányról beszámoló cikkek azonban csak az eredmények azon részét emelték ki, amely a véletlen hibák döntő szerepét hangsúlyozza. Miközben figyelmen kívül hagyták azt, hogy vannak ráktípusok, amelyeknél az előfordulás sokasága csak a környezeti tényezőkkel magyarázható.

Veszélyes életmód

Sok daganattípust vizsgáltak, és nagyon fontos különbségeket találtak közöttük. Úgy tűnik, vannak olyan szervek, amelyek rákosodására nagyon erősen hat a környezet, másokra pedig kevésbé. A tüdőrákesetek hatalmas többségét például egyértelműen a dohányzás okozza (kétezer százalékkal nagyobb esélyük van a dohányosoknak, hogy tüdőrákban haljanak meg), és a bőrrák is a nap UV sugarai következtében alakul ki általában. Ugyanakkor sok belső szervi daganat van, amelyeknél sokkal nehezebb bizonyítani a környezeti hatás szerepét.
Nagyon fontos azonban szem előtt tartani – és ezt maguk a szerzők is hangsúlyozzák –, hogy a betegségek kialakulásában, ahogy általában a biológiában, szinte sosem egyedüli okokról és biztosan bekövetkező eseményekről van szó. Mindössze valószínűségről. Ezt érti félre a sok szenzációhajhász cikk szerzője, akik szerint sutba dobhatjuk a kényelmetlen, egészséges életmódra kényszerítő dogmát, hiszen a rák úgyis csak molekuláris orosz rulett. De ami még megdöbbentőbb, hogy sok, munkásságát a rák életmódbeli okainak vizsgálatával töltő kutató is félreérti a cikk üzenetét, és szenvedélyes kirohanásokkal reagál a Science-tanulmány vélt állításaira. Ha dohányzunk, azzal nem tesszük biztossá, hogy tüdőrákot kapunk, mindössze jócskán megemeljük az esélyét. Ugyanígy: ha nem dohányoztunk soha életünkben, attól még kaphatunk tüdőrákot, de ennek veszélye összehasonlíthatatlanul kisebb. Az is előfordulhat, hogy a rákos dohányos tüdejében valójában nem a cigaretta miatt, hanem a véletlen mutációk folytán alakult ki tumor.

Elkerülhető autóbaleset?

Mindig is tudott volt, hogy a rákot tökéletesen kivédeni nem lehet, az újdonság az, hogy a véletlennek milyen hatalmas szerepe van a kialakulásában. „Az átlagos rákos beteg számára szerintem ez jó hír. Tudni azt, hogy végül is a betegség jórészt a rossz szerencse miatt alakult ki, talán némi megnyugvást adhat nekik – idézi a cikk másik szerzőjét, Cristian Tomasettit a The New York Times. – Vannak olyanok, akik életük minden egyes momentumát kontrollálni akarják. Ők az eredményeinket nagyon félelmetesnek találhatják. A rák okainak jelentős részét ugyanis nem tudják befolyásolni. Mások viszont boldogabban élhetnek. Miközben természetesen megtesznek mindent, hogy ne növeljék a rák kockázatát, nem kell minden cselekedetük miatt aggódniuk, nem kell folyton azt nézniük, hogy amit megesznek vagy csak megérintenek, az rákkeltő-e.”
Persze azon kutatók is rendelkeznek statisztikai érvekkel, akik erélyesen cáfolják az új tanulmányból leszűrhető tanulságot. A Harvard Egyetem tudósai szerint a jelenleg ismert külső tényezők kiszűrésével a daganatos megbetegedések felét meg lehetne akadályozni. Például azzal érvelnek, hogy a lakhely jelentősen befolyásolja a rák kialakulásának veszélyét. Ha egy család másik városba, másik országba költözik, az unokák már egyáltalán nem fognak kilógni az új lakhelyre jellemző rákstatisztikából (miközben genetikai hátterüket hozták magukkal). Ez egyértelműen a környezeti hatások szerepére utal. A méhnyakrák és a humán papillomavírus kapcsolata is bizonyított ma már, oltással az esetek nagy része megelőzhető. Ugyanígy az alkohol és az elhízás is ismert és tudományosan alátámasztott rákkeltő hatással bír.
– A véletlen és a környezet egymást erősítő szerepét úgy érthetjük meg legjobban, ha a rákot az autóbalesetekhez hasonlítjuk. A karambolok általában véletlenül következnek be, de számos tényező hat a kockázatra, amelyek között találunk megelőzhetőeket, például a kocsi műszaki állapota vagy a gyorshajtás, de kivédhetetleneket is, például a többi autós viselkedése – magyarázza Bödör Csaba. – Napjainkban a rákkutatás abszolút a genetika irányába halad. Az erőfeszítések arra irányulnak, hogy a teljes örökítőanyag-állomány (a genom) szintjén megismerjük a daganatok hátterét. A betegek genetikai vizsgálatával bizonyos esetekben személyre szabott terápiát tudunk számukra kínálni, miáltal hatékonyabbá válhat a gyógyításuk.
A kiinduló cikk módszertanát és az eredményekből levont következtetések jogosságát tényszerűen kevesen vitatják. Nem lehet tehát az egészet azzal elintézni, hogy műtermékről, kutatási hibáról van szó. Mégis helytelen azt hinnünk ezek után, hogy értelmetlen egészségesen táplálkoznunk, sokat mozognunk, és hogy a cigaretta vagy az alkohol nem is jelent halálos veszélyt a fogyasztóra. Vannak ugyanis ráktípusok, amelyek kockázatát akár töredékére csökkenthetjük az életmódváltással, és szinte mindegyik szervünket fenyegető veszélyt mérsékelhetjük kisebb-nagyobb arányban. Emellett azonban azt is el kell fogadnunk, hogy sosem leszünk képesek szervezetünk minden sejtjét ellenőrizni, lehet bármilyen fejlett az orvostudomány, a véletlen szerepét sosem tudjuk kizárni.

2015. március 7.