Eszkimó szem

Szinte minden fejlett civilizációban élő ember civilizációs betegségekben szenved, jellemzően egyszerre többfajtában is. Az elhízás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, a gyomorfekély mellett azonban van egy kór, amelynek terjedése – bár az elmúlt évtizedekben a legsúlyosabb mértékben vált népbetegséggé a világon – mégsem oly látványos. Pedig ott van a szemünk előtt.

Johannes Kepler német matematikust ma általában úgy ismerik, mint a bolygók ellipszispályán való keringésének leíróját, mozgásuk alapvető egyenleteinek felfedezőjét. Kepler munkássága ennél azonban jóval szerteágazóbb volt: többek között ő tekinthető a modern optika egyik úttörőjének. A fénytörés sok ember életét megnehezítő velejáróját saját magán volt alkalma megvizsgálni. Kepler ugyanis rövidlátó volt. Arra helyesen jött rá, hogy a rövid- és a távollátást az okozza, hogy a szemlencse a fényt nem pontosan a retinára fókuszálja (hanem kissé elé, illetve mögé), és ő volt az is, aki a rövidlátást korrigáló szemüveglencsék elő példányait tervezte. A jelenség okait magyarázó elmélete is logikusnak hangzott: Kepler szerint a szem alkalmazkodik ahhoz a feladathoz, amelyre gyakran használják. Aki sokat néz közelről apró dolgokat (mint például ő, aki naphosszat csillagászati táblázatokat silabizált), annak a szeme közelre lát jól, de távolra már nem.
Kepler elgondolása évszázadokra beivódott a köztudatba, és ott van a mai napig. A gyerekeknek nem szabad közelről nézniük a tévét, nem szabad közel hajolniuk a könyvhöz (pláne sötétben nem). A sok olvasás és a látásromlás kapcsolata mindenki számára magától értetődik, a regényekben, filmekben a könyvmoly szereplők szinte kivétel nélkül szemüvegesek. A XIX. században néhány oktatásteoretikus egyenesen fejtámasz bevezetését javasolta az iskoláknak, amelyek megakadályozzák, hogy a diákok túl közel hajolhassanak a könyvhöz.
A rövidlátás (szakszóval miópia) az utóbbi évtizedekben járványos mértékben terjed a világon. Kelet-Ázsiában a legdrámaibb a helyzet, ahol helyenként az iskolás gyerekek kilencven százaléka miópiában szenved, és szemüveg viselésére szorul. Ehhez képest hatvan éve a kínaiak alig ötöde volt rövidlátó. Észak-Amerikában és Európában egyelőre nem ilyen elterjedt a betegség, de a trendek hasonlóak. Egyes nyugati országokban a fiatalok fele nem lát megfelelően távolra, és az arányuk fokozatosan emelkedik. Bár az enyhébb rövidlátás szemüveggel korrigálható, mégsem egyszerű kellemetlenség, hiszen súlyosabb formái, főként, ha későn ismerik föl, akár hályog kialakulásához vagy teljes vakuláshoz vezethetnek.
– Magyarországon az emberek negyede szemüveges, nagy többségüknél a rövidlátás teszi szükségessé a szemüveg viselését. És ez nem is a betegséggel küzdők teljes száma, hiszen az utóbbi évtizedekben egyre sokasodik azok száma, akik megműttetik a szemüket, így korrigálva a fénytörési hibát – mondja Nagy Zoltán Zsolt egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója. – Kelet-Ázsiában az utóbbi harminc-negyven évben végbemenő életmódváltás is okolható a miópiásak számának rohamos emelkedéséért. Az ott élő emberek egyre inkább átveszik a nyugati életforma megannyi szokását, például étrendjük is gyökeresen átalakult. Emiatt gyors akceleráció, testmagasság-növekedés folyik a körükben, a fiatalok között ma már egyáltalán nem ritkák az európai szemmel is magasak. Mindez változást okoz a koponyájukban és a szemgödrük méreteiben is. Tudni kell, hogy a szemgolyó egyetlen milliméternyi megnyúlása már háromdioptriányi látásromlást okoz.
Modern kutatási eredmények is vannak szép számban, amelyek igazolni látszanak a régi elméletet, írja a Nature folyóirat. Bár a miópia kialakulására öröklött tényezők is hatnak (ezért van nagyobb esélyük a szemüveges szülők gyermekeinek, hogy maguk is szemüvegesek legyenek), és az elmúlt években már vagy száz gént azonosítottak, amelyek szerepet játszhatnak a betegségben, ez nem magyarázat mindenre. Sok vizsgálat bizonyította ugyanis, hogy az életmód jelentősen befolyásolja a rövidlátást. Míg a tradicionális életmódot folytató eszkimók körében szinte ismeretlen a rövidlátás (a rossz szeműek hányada nem éri el a két százalékot), addig az ő városi életformára áttért leszármazottaik ugyanolyan arányban szorulnak szemüvegre, mint a környezetükben élők. Az is közhelyszámba megy, hogy azok a gyerekek, akik több időt töltenek a négy fal között olvasással, tanulással vagy újabban számítógépezéssel, érintőképernyős mobileszközök nyomogatásával, gyakrabban válnak rövidlátóvá. A kínai iskolások például napi két órát vesződnek átlagosan a házi feladataikkal, miközben az angol vagy amerikai gyerekek ennek a felét sem. De az izraeli vallási iskolák, a jesivák tanulói, akik napjuk nagy részét szent szövegek tanulmányozásával töltik, is sokkal gyakrabban miópiásak, mint mások. Úgy tűnt hát, hogy nagyrészt valóban a tartós közelre fókuszálás okozza a rövidlátást. Születtek azonban olyan kutatási eredmények is, amelyek ellentmondani látszottak e régi bölcsességnek.
Amikor ugyanis azt mérték fel a kutatók, hogy a rövidlátó, illetve az egészséges szemű gyerekek ténylegesen mennyi időt töltenek a komputer előtt, olvasással vagy a mobiltelefonjuk böngészésével, azt találták, hogy valójában nem sok különbség van a két csoport viselkedése között. Pontosabban van különbség, de inkább abban, hogy mennyi időt töltenek a szabadban. Ötszáz amerikai és négyezer ausztrál általános iskolás évekig tartó követésével arra jutottak, hogy akik többet vannak a szabad levegőn, a napfényben, jelentősen kisebb eséllyel romlik el a szemük. Mindez akkor is igaz, ha a szabadban lévő gyerekek történetesen olvasnak, vagy a mobiltelefonjukon játszanak naphosszat, és akkor is, ha a szobában kuksoló fiatalok rá sem pillantanak a számítógép képernyőjére.
Kell lennie tehát a közelre fókuszálás mellett (amely a legtöbb szakember szerint továbbra is fontos tényező) más hatásnak is, amely a zárt terekben elrontja a szemet. Sok kutató szerint ezt a hatást, amelyet állatkísérletekkel is igazoltak, az erős napfény váltja ki. A laboratóriumban szemüveget erősítettek kiscsibék szemére, amellyel növekedésük során rövidlátást lehet előidézni náluk. Azt találták, hogy ha erős fényben tartották a csirkéket, a szemüveg ellenére hatvan százalékkal kevesebben lettek miópiásak, mint a gyengébb fénnyel megvilágított társaik. A fény, gyanítják sokan, a dopamin nevű idegingerület-átvivő vegyület termelődését segíti elő a retinában. A dopamin a növekedés során meggátolja a szemgolyó megnyúlását, amely a fő oka a rövidlátás kialakulásának. Ugyancsak a látáskutatásban előszeretettel alkalmazott csirkéken sikerült kimutatni, hogy ha gátoljuk a szem dopamintermelését, akkor az erős fény nem véd a miópia ellen. Az utóbbi években gyereken is sikerült kimutatni a napfény jótékony hatását. Azon kínai diákoknak, akiknek naponta egy tanórát a szabadban tartottak, kevésbé romlott a szemük a tanév végére, mint a hagyományos osztályteremben tanuló társaiknak. Egyes szakemberek már azt javasolják, hogy üvegházakban tartsák a foglalkozások egy részét.
– A szem egészséges fejlődéséhez szükség van a megfelelő mennyiségű napfényre. Hiába tűnhet úgy nekünk, hogy a szobában is elegendő mennyiségű fényt tudunk előállítani a mesterséges világítással, valójában ez a fénymennyiség sokkal kevesebb, mint a szabadban tapasztalható – figyelmeztet Nagy Zoltán Zsolt. – A rövidlátásnak tehát vannak genetikai, életmódbeli, táplálkozási tényezői, és valószínűleg sok minden más is hat rá. Ezek közül az életmódbeli okokat a legkönnyebb befolyásolnunk, így rá kell vennünk a gyerekeket, hogy a számítógép elől felállva menjenek ki játszani a szabadba.

2015. május 30.