Online önvédelem

Ahogy minden új technológia, az internet előnyeinek és hátrányainak reális értékeléséhez is évtizedeknek kell eltelniük. A világháló ebből a szempontból még gyermekéveit éli, így sok emberből csakis szélsőséges reakciókat vált ki. Akadnak, akik áldják, hogy a segítségével a számítógépünk vagy a mobiltelefonunk képernyőjén terem másodpercek alatt az emberiség szinte minden tudása, és emiatt afféle emberi jogként mindenki számára ingyen elérhetővé tennék, kortól függetlenül. De vannak olyanok is, akik csak veszélyeit és árnyoldalait látják, számukra az egész hálózat csak a pornó, a felforgató eszmék terjesztésének terepe, és a bűnözőké, akik az anonimitást és láthatatlanságot kihasználva leselkednek gyanútlanul böngésző gyermekeinkre.

Egy biztos: még ha a második állásponttal értünk is inkább egyet, teljesen elzárni nemcsak esztelenség, hanem képtelenség is a gyerekeket a nettől. Az élet egyre több velejárója kerül át a való világból a virtuális térbe. Aki nem használja az internetet, manapság az adóbevallását is alig tudja beadni, az iskolai leckeírásról, az egyetemi beiratkozásról, tárgyfelvételről nem is beszélve. Szülőként tehát fel kell készítenünk az internetet a mindennapok természetes részének tekintő, a web világába született, úgynevezett Z generációhoz tartozó gyermekeinket, hogy biztonságosan használják a világhálót. Ugyanúgy, ahogy mindig is természetes volt, hogy a szülők megtanították utódaikat a külvilág veszélyeinek kivédésére.
Az új veszélyek ellen azonban mindenekelőtt magunknak kell felkészülnünk, és ehhez hasznos tanácsokat ad Megan A. Moreno Szex, drogok, Facebook című könyve. A kötet nagy előnye a mostanában szakmányban megjelenő, hasonló témájú kiadványokkal ellentétben, hogy a hasznavehetetlen, banális általánosságokon túl számos valóban alkalmazható, gyakorlati tippel is szolgál. A fejezetek tagolását úgy alakították ki, hogy a könyv struktúrája a nyugati típusú (valóban tanulható) tankönyvek felépítését idézi. A nehezebben érthető fogalmakat külön szövegdobozokban magyarázzák el, és a fő üzenet befogadásához nem feltétlenül szükséges szövegrészek is jól láthatóan elkülönülnek az oldalakon. Magyarul gyakorlati kézikönyvről és nem csak ámításra jó önsegítő kiadványról van szó.
A fejezetek legfontosabb üzenete a beszélgetés fontossága. Nem szabad hagynunk, hogy a gyermek emberi kapcsolatai kizárólag az interneten keresztül jöjjenek létre. Ahogy az is mindenáron kerülendő, hogy gyerekünk szabad ideje teljes egészét a gép előtt töltse. Ennél pontosabban azonban nem lehet meghúzni az internetezés „biztonságos” időtartamának határát, minthogy mindenki másképp dolgozza fel az online és az egyéb élményeket. Van, aki lelki sérülés nélkül viseli, ha napi több órát is facebookozik, chatel, obskúrus weboldalak között csatangol, más, érzékenyebb gyerekek viszont már percek alatt áldozattá válhatnak, ha vigyázatlanul közelítenek a netes tartalmakhoz.
A szerző szerint az egészséges internetezés modelljének egyik legfontosabb pillére az egyértelmű határok kijelölése. Az legtöbbször sehova sem vezet, ha csak nagy ívű morális gondolatokkal traktáljuk gyermekeinket, amelyek gyakorlatba való átültetése ezerféleképpen történhet, az illető értékítélete szerint. A gyerekkel egyetértésben kell kijelölnünk a netezés szabályait. Azt, hogy milyen fotókat tölthet föl a képmegosztókra magáról, lakhelyéről, mikor árulhatja el a Facebookon, hogy hetekre egy másik kontinensre utazik a család, és a lábtörlő alatt hagyták a kulcsot. Azt is előre meg kell határozni, milyen honlapokat látogathat, milyen kifejezésekre kereshet rá a Google-on, és legfőképpen azt, hogy milyen típusú üzenetek láttán kell azonnal szólnia a szüleinek.
Az önarcképek (selfie-k) talán a szülőkből joggal legtöbb aggodalmat kiváltó formái az erotikus(nak szánt) fotók, amelyeket újabban a tizenéves lányok szoktak küldeni szívük választottjának. E divat az angol szex és az üzenetküldést jelentő texting szavak összevonásával alkotott sexting néven vált híressé. Egyes közösségekben a „nagylánnyá” válás kötelező velejárója, sokan afféle társadalmi elvárásként élik meg, hogy bugyiban, melltartóban (illetve ezek nélkül) pózoljanak a tükör előtt. A felmérések szerint a lányok ötöde küld ilyen képet magáról. A könyv szerint azonban fontos a lányukat sextingezésen kapó és rögtön kétségbeeső szülőket megnyugtatni azzal, hogy ezek az üzenetek gyakran csak a szexuális közeledés első lépcsőfokai, és egyáltalán nem biztos, hogy a lány már a gyakorlatban is lefeküdt a kép címzettjével. Viszont egészen közel lehet hozzá, így a kényes beszélgetések tovább már nem halogathatók.
A Szex, drogok, Facebook a gyermekkori felvilágosítás talán legkurrensebb területével foglalkozik tehát, és ezt egészen fogyasztható, nem atyáskodó, hanem a gyakorlati problémákra koncentráló formában teszi. A magyar kiadást a szülőknek segítséget nyújtó hazai szervezetek és honlapok elérhetőségei egészítik ki.
(Megan A. Moreno: Szex, drogok, Facebook. Ford.: Zöldi Anna. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2015. Ára: 3990 forint)

2015. május 2.