A rekordméretű gyümölcsök és zöldségek nemcsak a termesztők büszkeségének tesznek jót, de a botanika fejlődéséhez is hozzájárulnak. Extremitásba hajló növekedésüket vizsgálva ugyanis a kutatók a gyümölcsök fejlődésének mindeddig rejtve maradt részleteire deríthetnek fényt.
Számos amerikai vidéken játszódó zsánerfilm kihagyhatatlan jelenete a kisvárosi közélet csúcseseményének számító aratóünnep, amelyet a tájegység fő terménye köré szerveznek. E fesztiválok központi eseménye a legnagyobb, legszebb, legfinomabb tök, uborka, kukorica kiválasztása és termelőjének kitüntetése. A terményeiket és a haszonállataikat a valóságban is versenyeztetik a farmerek. Sokan olyan komolyan veszik a küzdelmet, hogy szándékosan termesztenek hatalmas zöldségeket, gyümölcsöket, amelyek puszta méreteiken túl szinte semmire sem jók, minthogy beltartalmuk értéke messze alulmarad a normális méretű társaikéhoz képest.
A nagyobb súly ugyanis a töknél szinte teljes egészében nagyobb (98 százalékos) víztartalmat jelent. A termény egységnyi tömegre vonatkoztatott tápértéke, szénhidráttartalma így kisebb lesz, ezzel együtt íze is silányul. Legtöbbjüket dísztárgynak preparálják ki, vagy húsukat kivájva csónakként használják őket. Emellett a szándékosan rekordernek növesztett példányok tövenként csak egy gyümölcsöt fejlesztenek, és rendkívül pazarló módon igénylik az öntözést, a műtrágyát és a területet. Így a gigantikus zöldségeket termő földnek hektáronként kisebb lesz a terméshozama. A legnagyobb tök tehát nem a legjobb tök, ha a zöldség eredeti rendeltetése szerint ítéljük meg. Nem más e versengés, mint sport, az egykoron a legjobb gazdák jutalmazására kialakult hagyomány elveszítette lényegét.
A Harvard Egyetem növényanatómusai azonban felfigyeltek az egyre sűrűsödő rekorddöntésekre, és rájöttek, hogy hogyan képesek e zöldségóriások hatalmasra hízni, olvasható a BBC honlapján. Amikor három évvel ezelőtt elkezdték a kutatást, az aktuális tökvilágrekorder súlya még csak 913 kilogramm volt, de a tavaly termett új uralkodó tömege már 56 kilóval haladja meg az egy tonnát. A termelők persze nem véletlenül találnak egyszer csak a földjükön hatalmas tököket, hanem szándékosan óriás fajtákat használnak, és a kiválasztott növényeket szabályosan edzik, hizlalják. A tök nemcsak a világ legnagyobb, de a leggyorsabban növő termése is egyben. Van nap, amikor tizenöt kilót is hízik, bár aratás után viszont a párolgás miatt naponta két kilogrammot fogy. Szinte az összes rekorder a több mint száz éve nemesített mamuttök nevű változat leszármazottja.
Összehasonlították a hatalmas tökök és a normálisak testfelépítését, és különösen a szár szállítószöveteire voltak kíváncsiak. A magasabb rendű növények hajtásaiban elkülönült csőrendszerben halad a víz és a benne oldott ásványi anyagok a gyökérből a hajtáscsúcs felé, ezt a vezetéket a szállítószövet fa-
részének nevezik. Mellette hasonló csövön keresztül jut el a levelekben termelt cukor, tehát a növekedéshez szükséges energiadús tápanyag a növény összes részébe, többek között a gyümölcsbe is. Ez utóbbi, háncsnak nevezett csőrendszer érdekelte legjobban a Harvard kutatóit. A nagy terméshez ugyanis sok cukor kell. A háncsrész csöveinek áteresztőképessége azonban véges, így több anyag átjuttatásához vagy nagyobb átmérőjű vezetékre, vagy több csőre van szükség.
Azt találták, hogy az óriástermést hozó növények háncsának mikrostruktúrája nem különbözik a hétköznapi változatétól, mindössze több van belőlük. A vezető kutató, Jessica Savage megfogalmazása szerint a növény a megnövekvő forgalomra reagálva nem a meglévő autópálya sávjait növeli meg, hanem még több egysávos utat épít. A biológusok úgy gondolják, hogy e megoldás általánosan igaz lehet a növényvilág más képviselőire is. Arra nem tudnak azonban jelenleg választ adni, hogy van-e egyáltalán felső határa a gyümölcs növekedésének, és ha igen, hol lehet az.
Egy korábbi vizsgálatban a Georgiai Műszaki Egyetem kutatói fizikai modellek segítségével igyekeztek meghatározni az óriástökökben fellépő erőket, és megbecsülni a tök elvi maximális méretét. Ez utóbbira a ható tényezők összetettsége miatt végül nem vállalkoztak ők sem. A fejlődő termésekről készített gyorsított felvételeket vizsgálva azonban megállapították, hogy a kezdetben gömb alakú tökök önmaguk hatalmas súlya miatt lassan ellaposodnak, aratáskor a magasságuk a szélességük felét sem éri el. A szerkezetük rugalmas stabilitása ugyanis nem képes lépést tartani növekedési gyorsaságukkal. Emiatt szinte biztos, hogy összeomlás nélkül nem nőhetnek a végtelenségig.
2015. január 22.
