A termékek, amelyek a fogyasztók lustaságára építenek, sikerre vannak ítélve. A kávét rejtő kapszula, amely egyetlen csésze ital főzésére alkalmas, fényesen bizonyítja e tézist. Ám a kapszulák újrahasznosíthatatlanok, és ötszáz év alatt bomlanak le. A keletkező sok ezer tonnányi szemét gyakorlatilag kezelhetetlen.
Jó pár éve áttértünk otthon a kapszulás kávéra, részben egyszerűsége, de főként a lefőzött ital már-már kávéházi eszpresszót idéző minősége miatt. Ez persze nincs ingyen, hiszen gyártótól függően egy kapszula (és így egy csésze kávé) ára 120–150 forint. Keveseknek tűnik föl, hogy ez menynyire drága, hiszen a negyed-fél kilós csomagokban árult szemes vagy őrölt kávé egyszer csak elfogy – de ki emlékszik akkor már arra, hogy pontosan hány adag kávét készítettünk belőle… Azelőtt kotyogós kávéfőzőt használtunk. Hogy tisztán lássuk a költségeket, annak idején lemértem, pontosan mennyi kávét töltünk bele egy alkalommal. Kiderült, hogy egy csésze kávéhoz nagyjából tíz gramm alapanyagot használunk föl. Ez még a drágább márkák használatakor is azt jelenti, hogy legfeljebb 35-40 forintba kerül egy csésze kávé. Ezt tetézi, hogy a kapszulákba mindössze hat-hét gramm kávét töltenek, majd négy-ötszörös áron értékesítik.
A kávékapszulák legsúlyosabb ára mégsem az árcédulájukon szerepel.
„Néha már sajnálom, hogy megcsináltam – nyilatkozta a The Atlantic magazinnak John Sylvan, aki 1992-ben feltalálta a világ első kapszulás kávérendszerét. – Nekem nincs is otthon ilyen, mert nagyon drága, és egyébként sem bonyolult kávét főzni. Olyan, mintha cigarettába [sodortuk volna] a kávét: egy addiktív hatóanyag egyadagos kiszerelése.” Persze érthető, hogy Sylvannek savanyú a szőlő, hiszen még a piaci robbanás előtt eladta a kapszulákat gyártó Keurig (a név hollandul „különlegesen ízletest” jelent) cégbeli üzletrészét potom ötvenezer dollárért üzlettársának, így nem részesedik a mára sok milliárd dolláros üzletből. Sylvan állítása szerint azonban ő sokkal inkább a kapszulák jelentette hatalmas és megállíthatatlanul súlyosbodó környezetszenynyezést bánja.
Az elmúlt öt évben megháromszorozódott a kapszulás kávégépek piaca, és az elkövetkező öt évben újra megduplázódhat, olvasható a qz.com internetes magazinban. Ahogy a nyomtatópatronok vagy a borotvapengék világában, itt sem a gépben van a nagy üzlet, hanem az állandóan újabb vásárlásra késztető, egyszer használatos kapszulákban. Mivel minden gyártó egyedi alakú tasakokat gyárt, magukhoz láncolják a vásárlókat. Pontosabban próbálják. Vannak ugyanis olyan cégek, amelyek igyekszenek kihasználni a nagy márkák népszerűségét, és a készülékeikbe illő utángyártott, némileg olcsóbb kapszulákat gyártanak. Ebből az utóbbi években világméretű szabadalombitorlási perek lettek. Az úttörő kapszularendszerek szabadalmi védettsége már le is járt. Így e régi gépekhez bárki gyárthat töltényt, ami tovább növeli az évente a szemétdombra kerülő kapszulák már ma is tízmilliárdokban mérhető számát.
Csak a Keurig annyi kapszulát adott el 2014-ben, hogy egymás mellé helyezve őket tízszer körbeérnék a földet. A George Clooneyval hirdető, piacvezető Nespresso 2013-ban 28 milliárd kapszulát értékesített. A kapszulák általában kis műanyag csészék, amelyekbe néhány gramm kávét töltenek, és az oxidációjuk megelőzése végett a maradék helyet nitrogénnel töltik meg. A tartályokba papírszűrőt helyeznek, végül fémfóliával zárják le őket (bár vannak párna alakú kiszerelések is). A számos alapanyagból álló, lezárt struktúra a gyakorlatban lehetetlenné teszi a hulladék szelektív gyűjtését és újrahasznosítását. Így a lefőzött kapszulák teljes tömege megy a hulladéklerakókba vagy jobb esetben a szemétégetőkbe.
De ha valaki esetleg venné a fáradságot, hogy minden egyes használt kapszulát szétszedjen, és a műanyag csészét az alumíniumfedél és a kávé nélkül újrahasznosítsa, akkor sem járna sok sikerrel. A kapszulák 95 százaléka ugyanis többféle összetevőből álló kompozit műanyag rétegekből készül. Külsejük polisztirénből van, találunk bennük etilén-vinil-alkoholt is, amely meggátolja, hogy a hőhatás miatt vegyi anyagok jussanak a többi rétegből a kávéba. Továbbá polietilén is van bennük, amely könnyűszerrel kibírja a főzés közben fellépő hőséget és a nagy nyomást, illetve a párát sem engedi át. Mindez a fő funkció szempontjából lehet, hogy előnyös, viszont a kapszula emiatt praktikusan újrahasznosíthatatlan. Az egyik kritikus szerint a kávét elpusztíthatatlan atombunkerbe zárták. Sylvan szerint ő sosem gondolta volna, hogy az emberek otthon is automatakávét akarnak inni. Ő arra számított, hogy az irodákban terjed majd a rendszer, ahol fontos a reprezentáció, illetve a higiénia, mivel sokan használják ugyanazt a készüléket. Azon azonban nincs mit csodálkozni, ha a profitorientált cégek mindent megtesznek, hogy termékeik vevőkörét (akár azok irracionális viselkedési hajlamait is kihasználva) szélesítsék.
Bár az utóbbi hónapokban lassulni látszik a Keurig-kapszulák iránti kereslet eddig töretlen növekedése, a cég és versenytársai máris megtalálták a kitörés útjait. A kávé mellett teát és üdítőkoncentrátumokat is kínálnak a vevőknek. A cél láthatóan az, hogy az emberek mindenféle italt kapszulákból készítsenek, e törekvés környezetre való hatása legtöbbjüket láthatóan kevéssé érdekli.
Kill the K-Cup (Öld meg a k-kapszulát!) – ez annak a YouTube-ra feltöltött (tinyurl.com/kapszula) videónak a címe, amelyet az elmúlt hónapokban sok ezren osztottak meg a közösségi hálózatokon. A rövidfilm a földönkívüliek invázióját jövendölő katasztrófafilmek stílusában jeleníti meg a kávékapszulákat, amelyek gonosz idegenként a föld elpusztítására törnek. Noha a videó készítője igyekszik fenntartani anonimitását, a film trükkjei hollywoodi minőségűek, így sokan jelentős anyagi forrásokkal rendelkező lobbicsoportokat sejtenek a háttérben.
Optimizmusra adhat okot, hogy a probléma a figyelemfelhívó kampányoknak köszönhetően mára bekerült a köztudatba (legalábbis Amerikában, ahol jó pár évvel korábban kezdődött a kapszulaőrület). A Keurig már árul újrahasznosítható kapszulákat is, bár ezeket a vevőknek kellene szétszedniük és szelektálniuk, amit nem biztos, hogy sokan megtesznek. Felvettek „fenntarthatósági menedzsert” is, akinek az lenne a feladata, hogy irányítsa a kapszulák újrahasznosítását, valójában inkább az űrinváziós videó keltette rossz közkép kártételének mérséklése a feladata. Fő termékük még évekig kezelhetetlen marad, mert még ők sem tudják, mit lehetne kezdeni vele.
Vannak gyártók, akik viszont tudják. Az új-zélandi Honest Coffee Company (Őszinte Kávécég) olyan kapszulákat gyárt, amelyek illenek a Nespresso-masinákba, de a szokásos csészék ötszáz éves lebomlási idejével szemben 180 nap alatt összetevőire esnek szét a természetben. A többféle műanyag és alumínium helyett növényi rostokból és cellulózból készül. A Nespresso a feltalálók szerint nem örült annyira a találmánynak, ezért csak hosszas bírósági eljárás végeztével sikerült jogot szerezniük arra, hogy a világcég rendszerével kompatibilis kávétöltényeket árulhassanak Új-Zélandon. Abban bíznak, hogy a termékeikkel azt a környezettudatos vásárlói réteget szólíthatják meg, amelyik szeretett volna eddig is kapszulás kávét inni, de elkedvetlenítették a mellékhatások. Az áraik nagyjából azonosak az eredeti Nespresso-kapszulák áraival, de – amint az egyik alapító nyilatkozta – csak az ő termékükhöz jár az a felszabadult érzés, hogy a használt kávékapszulát nyugodt szívvel dobhatjuk a kert végi komposztálótartályba.
2015. március 16.
