Az Egészségügyi Világszervezet az „antibiotikumok utáni világ” eljövetelére figyelmeztet. A baktériumok ugyanis mára legyőzni látszanak a huszadik század közepe óta a világot megváltó antibiotikumokat, az emberiség pedig fegyvertelen marad a kórokozókkal szemben. A harmadik világ, különösen India a rezisztens baktériumokkal vívott háború frontvonalában él, és a harc tízezrével szedi újszülött áldozatait.
Az Indiáról alkotott kép gyökeres változáson ment át. Ma már nem a szegénységben élő tömegekről, inkább a magas szintű technológiai szakértelmet kívánó iparágakban elért sikerekről szólnak az onnan érkező hírek. A színfalak mögött azonban a szegények százmilliói számára kevéssé változott a világ. A szülészeti osztályokon pedig olyan baktériumok pusztítanak, amelyek ellenállnak az összes ismert antibiotikumnak. A riadót fújó orvosok szerint csak idő kérdése, hogy ezek a világ más tájain is elterjedjenek.
A baktériumok jelentette fenyegetést akkor mérhetjük föl reálisan, ha figyelembe vesszük, hogy miközben a világméretű pánikot okozó ebolajárvány eddig 7905 áldozatot szedett, addig csak tavaly 58 ezer indiai csecsemőt öltek meg az antibiotikum-rezisztens kórokozók. A szomorú statisztikához az is hozzátartozik, hogy évente 800 ezer újszülött hal meg az ázsiai országban. Ez a szám a milliárdos lakossághoz viszonyítva is szörnyű. Hazánkban ezer élve születésre vonatkoztatva 5,16 baba hal meg, Indiában viszont ez a szám 42. A világ újszülött-haláleseteinek harmada Indiában történik.
A The New York Times riportja szerint az indiai szülészeteken olyan baktériumok pusztítanak, amelyek öt évvel ezelőtt még ismeretlenek voltak. Az orvosok megelőzésképpen szinte minden újszülöttet antibiotikummal kezelnek, s ezzel csak súlyosbítják a bajt. Az ellenálló kórokozók ugyanis éppen az indokolatlanul alkalmazott antibiotikumok miatt terjedhettek el. Bármennyire is tragikus ez a folyamat, tudományos szempontból semmi meglepő nincs benne: az evolúció játszódik le a szemünk előtt – felgyorsítva. Az antibiotikumokra érzékeny „régi” baktériumok elpusztulnak, de egy részük olyan mutációt hordoz a génjeiben, ami ellenállóvá teszi. Idővel csak ők maradnak életben és szaporodnak, az antibiotikum pedig hatástalanná válik.
Erre már az antibiotikum atyja, Alexander Fleming is rájött, és idejekorán figyelmeztetett is. A felvilágosító kampányoknak hála a nyugati világban az utóbbi időben örvendetesen csökkent az antibiotikum-használat, de a világ más részein fordított folyamat megy végbe. Ma már a világ antibiotikumainak hetven százalékát Indiában, Brazíliában, Oroszországban, Kínában és Dél-Afrikában használják fel. Ez a rossz higiénés körülmények miatt részben indokolható, de sokszor kifejezetten káros.
Indiában az emberek fele a szabadban könnyít magán, minthogy nem létezik lakhelyükön csatornázás. Nem csoda hát, hogy ott a legmagasabb a bakteriális fertőzések száma. A közegészségügyi vizsgálatok kimutatták, hogy egyértelmű összefüggés van a csatornázottság és a lakosság antibiotikum-használata között. A rezisztens baktériumtörzsek mégis a kórházakban terjednek igazán. Az országos felmérések feltárták, hogy az indiai kórházak hetven százalékában fertőzött az ivóvíz. A feltételezések szerint az anya még terhesen megfertőződik, a baba pedig már betegen jön világra. Az életük első öt napjában fertőzéstől megbetegedett csecsemők hetven százalékát a jóformán mindennek ellenálló mikrobák támadják meg. Az antibiotikumokról azt gondolhatnánk, hogy a modern gyógyszervegyészet termékeként drágák, valójában sok fejletlen országban jóval hozzáférhetőbbek, mint a tiszta víz, a steril injekciós tű vagy a csatornázás.
A fenyegetettséggel szembeni küzdelmet komoly anyagi érdekek és a nemzeti büszkeség is hátráltatja Indiában. Öt évvel ezelőtt Újdelhiben fedeztek fel egy addig ismeretlen, rezisztens törzset, és a helyszín alapján a rá jellemző enzimet NDM–1-nek (Újdelhi metallo-béta-laktamáz–1) nevezték el. Emiatt az indiaiak tiltakozni kezdtek, nem akarták, hogy ezt a gyilkos kórokozót velük azonosítsák. Különösen azért nem, mert az országban virágzik az orvosi turizmus, amikor nyugati turisták otthon méregdrága egészségügyi kezeléseket végeztetnek indiai kórházakban.
Az Indiában felfedezett baktériumok világméretű hódítása nem puszta hipotézis. A genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a rezisztens baktériumtörzsek leszármazottjai már az Egyesült Államokban, Japánban és Franciaországban is feltűntek. Az Egészségügyi Világszervezet illetékesei arra figyelmeztetnek, hogy ha „születésük helyén”, Indiában és más harmadik világbeli országban nem sikerül megfékezni ezeket a kórokozókat, rezisztens baktériumok „cunamija” törhet a világra, s az antibiotikumra nem számíthatunk.
„Vannak olyan rezisztens baktériumfajok, amelyeknek folyamatosan erősödik az ellenálló képességük, és terjednek a világban. Ilyen, az indiai kórokozókhoz igen hasonló polirezisztens baktérium mára a világ szinte minden országába, így hazánkba is eljutott – tájékoztat Füzi Miklós, a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének docense. – Vannak azonban más fajok, amelyeknél a rezisztencia terjedése megállt vagy esetleg kissé vissza is szorult. Valószínűleg a pozitív folyamatok részben a felvilágosító kampányok sikerének köszönhetők, ugyanakkor sajnos vannak törzsek, amelyeknél ez nem következett be. Az antibiotikum hatástalansága olyan, ma veszélytelennek tűnő egészségügyi beavatkozásokat lehetetleníthet el, amelyeket természetesnek vélnek a nyugati világban élő betegek. Sok rutinműtét során lép föl fertőzés, amelyet az esetek nagy részében kordában tudtak tartani az orvosok. A csípőprotézisek beültetésekor például jelenleg a páciensek két százalékát támadja meg valamilyen baktérium. A becslések szerint ha nem lesznek hatékony antibiotikumok, a műtöttek harminc-negyven százaléka fog megfertőződni. Az esetek harmada halálos lehet. Ugyanígy minden olyan beavatkozás veszélyessé válhat, amikor a beteg immunrendszerét szándékosan legyengítik, vagy az szükségszerűen legyengül. Ilyen a kemoterápia, az átültetések, a pacemaker és a belső defibrillátor beültetése.”
Decemberben jelent meg az eddigi legátfogóbb jelentés a rezisztens baktériumok közegészségügyi és gazdasági hatásáról. A becslések szerint ha a jelenlegi ütemben terjednek az ellenálló törzsek, akkor az évszázad közepéig 300 millió ember halhat meg a fertőzésektől, és ez százbillió dollár kárt okoz a világon. (Ki lehet ugyanis számolni, hogy az orvoslás sikere vagy kudarca mekkora gazdasági hatással bír részben az ellátás ára miatt, részben a meggyógyított betegek jövőbeli termelőmunkája által. A jelentés közgazdász szerzői például úgy becsülik, a császármetszések két százalékkal növelik a világ gazdasági termelékenységét, hiszen nélkülük sok kisbaba meghalna.) A várakozások szerint a halálesetek többsége Ázsiában és Afrikában következik majd be, de Európában is 390 ezer és az Egyesült Államokban is 310 ezer ember eshet áldozatul a „szuperbaktériumoknak” évente, a mai ötvenezerrel szemben.
A gyógyszeripar működése nem kedvez sem az antibiotikumok megfontolt, mértékletes használatának, sem az új, innovatív szerek kikísérletezésének. Ha egy gyógyszercég több milliárd dolláros befektetéssel új rák- vagy szívgyógyszert fejleszt ki, sokkal nagyobb profitra tehet szert a hatóanyag szabadalmi védelmének lejárta előtt, mint az antibiotikumokkal. Nehezen térül meg annak az orvosságnak a létrehozása, amelyet szándékosan ritkán, csak a legszükségesebb esetekben írnak fel az orvosok. A rövid távú gazdasági érdekek azt diktálják, hogy a szerből minél többet használjanak a betegek, függetlenül a hosszú távú veszélyektől.
Tudatosítani kellene az emberekben az antibiotikumok túlzott és indokolatlan használatának veszélyeit, és akkor ők, belátva a kockázatokat, az előírásnak megfelelően bánnának e pótolhatatlan gyógyszerekkel – gondolhatnánk. Csakhogy egy angol felmérés azt a meglepő eredményt hozta, hogy éppen azok az emberek okozzák a legtöbb kárt, akik a legtöbbet tudnak az antibiotikumokról, írja a The Guardian. A tesztből kiderült, hogy azok, akik tudják, hogyan működnek a baktériumellenes szerek, sokkal gyakrabban szedik be őket orvosi utasítás nélkül, sőt sokszor családtagjaiknak is adnak belőlük, ha betegnek ítélik őket. A pszichológusok feltételezik, hogy ilyenkor az emberek talán a közérdek (az antibiotikum megóvása a társadalom és az utókor számára) és a személyes érdek (az orvos elkerülése, szeretteink megsegítése) között őrlődnek, és annak ellenére, hogy ismerik a racionális érveket, mégis a vélt rövid távú személyes érdek mellett döntenek.
Bár az antibiotikum-rezisztenciáról egyre aggasztóbb hírek érkeznek, és a mérvadó lapokba író mikrobiológus szerzők is „rémálmot”, a „baktériumok győzelmét” és a „modern orvoslás végét” emlegetik cikkeik címében, természetesen ezen a területen is folynak kutatások, időnként reménykeltő fejleményekkel. A Szöuli Nemzeti Egyetem kutatói a Science tudományos folyóiratban tették közzé, hogy kifejlesztettek egy újfajta tesztet, amelynek segítségével a korábbi idő negyede-ötöde is elég arra, hogy a betegtől vett baktériummintáról megállapítsák, milyen antibiotikumokra rezisztens. Az idő kulcstényező. A jelenlegi általános gyakorlat szerint ugyanis legalább 16-20 órának kell eltelnie, mire kiderül, hogy egy adott szernek ellenáll a kórokozó, vagy sem. Gyakran az orvosok nem várják meg ezt az időt, hanem azonnal széles spektrumú, tehát sokféle baktérium ellen hatásos antibiotikumot írnak fel a betegnek, ezzel pedig tovább segítik a rezisztens törzsek térnyerését.
Holland mikrobiológusok az antimikrobiális szerek új csoportját fedezték föl. Ezek nem a gombák által termelt vegyületek származékai, hanem a baktériumokat fertőző vírusokból izolált enzimek. Még jó pár évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a klinikumban alkalmazott gyógyszerek szülessenek a felfedezésből, de a várakozások szerint ezen enzimekkel szemben a kórokozók sokkal nehezebben alakíthatnak ki rezisztenciát.
Füzi Miklós kutatócsoportja is az antibiotikum-rezisztens baktériumokat vizsgálja, és előzetes eredményeik, ha végül bebizonyosodik helyességük, a docens szerint gyökeres változásokat hozhatnak a globális rezisztenciaellenes harcban.
„Van egy igen széles körben alkalmazott antibiotikum-csoport, amelyről azt gyanítjuk (és eredményeinket már külföldi vizsgálatok is megerősítették), hogy nagyon jelentős szerepet játszik az ellenálló képesség terjedésében. Ezek a szerek ugyanis nemcsak az önmaguk elleni rezisztenciának kedveznek, de más antibiotikumokkal szemben is ellenállóvá teszik a mikrobákat – tudtuk meg Füzi Miklóstól. – Még nem nevezném meg ezeket az antibiotikumokat, ezzel várunk addig, míg 110 százalékig biztosak leszünk az eredményekben. De ha igazunk lesz, és sikerül ezek használatát racionálisabbá tenni, azzal jelentősen javulhatnak a jelenlegi valóban aggasztó folyamatok.”
2015. január 17.
