Egy éve tört ki az ebolajárvány

Tavaly március 25-én nyilvánította hivatalosan is járvánnyá a Közép-Afrikában feltűnt ebolafertőzések sorozatát az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Az elmúlt harminc évben csak korlátozott kiterjedésű járványokat okozó betegség ezúttal soha nem látott pusztítást vitt véghez, ami felkészületlenül érte a világot. A ragály jó ideje csillapodik, itt az idő, hogy a szakemberek levonják a tanulságokat.

A legrosszabbat elkerültük – talán így lehet összefoglalni az egészségügyi szervezetek ebolajelentéseinek közös konklúzióját, amelyet az évfordulóra időzítettek. Hosszú ideig a világjárvány kitörését sem lehetett kizárni. Amint azonban az első betegek átjutottak a repülőtéri ellenőrzésen, és például Nigériában is megfertőztek másokat, a világ vezető hatalmai felismerték a veszélyt, és rendelkezésre bocsátották azokat a forrásokat, amelyeket a jótékonysági szervezetek, főként az Orvosok Határok Nélkül (MSF) az első perctől fogva követeltek.
Még a WHO is elismeri, hogy nem elég gyorsan, és kezdetben arrogánsan, a helyi hatóságokkal nem megfelelő módon együttműködve kezelte a járványt. Az MSF illetékese azt állítja: már tavaly márciusban pontosan látták, hogy ez a járvány sokkalta súlyosabb lehet, mint minden korábbi, de sem a WHO, sem az érintett afrikai országok, főként Guinea, Sierra Leone és Libéria kormányai nem hallgatták meg őket.
A The New York Times elemzése nemrégiben kimutatta, hogy a Guineában 2013 decemberében feltűnt, majd hónapokig rejtőzködő megbetegedések Sierra Leonéra való átterjedését könnyen meg lehetett volna akadályozni, ha a hatóságok kezdetben nem söprik szőnyeg alá a problémát.
A legutóbbi adatok szerint a járványban mindeddig 24 788-an betegedtek meg, közülük pedig
10 251-en meghaltak (így a mortalitási ráta 41 százalékosra tehető). Ezzel az elmúlt évben többször annyian haltak meg ebolában, mint az elmúlt évtizedek ebolajárványaiban összesen.
A krízishelyzetnek még nincs vége, de a nehezén már túl vannak az érintett országok lakói. Továbbra is elő-előfordulnak új esetek Guineában, Sierra Leonéban és Libériában, bár ez utóbbi országban múlt pénteken regisztráltak új megbetegedést, azelőtt pedig három hétig egyetlenegy eset sem fordult elő. Ez járvány végét sejteti.
Ezzel szemben Guineában az év eleji visszaesés után ismét emelkedett az új esetek száma. A többi érintett országban, Nigériában, Maliban, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Szenegálban és Spanyolországban nagyságrendekkel kevesebb fertőzöttet regisztráltak, ezeket hatékonyan izolálták, így mára ezen országok vírusmentesnek minősülnek. Hivatalosan akkor mondhatják ki, hogy a járvány véget ért, ha legalább hat hét telt el az utolsó eset óta.
Az egészségügyi ellátórendszer kezdetben csődöt mondott. A helyi kórházak mind infrastruktúrájukban, mind személyzetükben alkalmatlannak bizonyultak a harcra. A helyi lakosok hamar elveszítették bizalmukat az orvosokban és a fertőzöttgyanús embereket ellátó intézményekben, amint nyilvánvalóvá vált, hogy a kórházakban sokkal nagyobb a fertőződés és az elhalálozás esélye, mint a „külvilágban”.
Miután a járványt deklarálták, a WHO teljes öt hónapot várt, hogy nemzetközi vészhelyzetté nyilvánítsa a szituációt. Az MSF szerint mindez a késlekedés emberek ezreinek szükségtelen halálát okozhatta közvetett módon. Ugyanakkor az Orvosok Határok Nélkül a saját működésében is talál kifogásolható elemeket, gyorsabban felszabadíthatták volna a saját forrásaikat is a vírus elleni harcra. A szervezet 5300 munkása közül egyébként 28-an fertőződtek meg, és tizennégyen hunytak el a betegségben.
Ugyanakkor számos pozitív tapasztalattal is járt az eddigi legpusztítóbb ebolajárvány. Az Afrikai Unió például először küldött egységes orvosi különítményt egészségügyi krízissel küzdő területre. Miközben a járvány első hónapjaiban a tudósítók a teljes káoszról, az állami intézményrendszer összeomlásáról, az utcákon meghalt fertőzöttek otthagyott tetemeiről számoltak be, az utóbbi időben az érintett országok hatóságai is erőfeszítéseket tettek, hogy lehetőségeikhez mérten saját erőből is harcoljanak a ragály ellen. Sierra Leonéban a nemzeti öntudat is sokat erősödött a helyi önkéntesek beszámolói szerint azáltal, hogy sikerült a teljes lakosságot mozgósítani a járványellenes feladatokra.
Az ebolaellenes gyógyszerek bevetése is példa nélküli volt a betegség eddigi történetében. Az új orvosságok klinikai tesztelésének szigorú szabályait felrúgva több kísérleti készítményt is beadtak olyan (szinte kizárólag fehér, nyugati) segélymunkásoknak, akik önkéntes jószolgálati munkájuk során fertőződtek meg. Bár az amerikai, angol és spanyol fertőzöttek katasztrófafilmeket idéző, kétségbeesett kezeléséről szenzációként számolt be a világsajtó, annak beláthatatlan következménye lenne – figyelmeztetnek a józanabb szakértők –, ha gyakorlattá válna a kipróbálatlan szerek tömeges klinikai alkalmazása.
A jövőbeni járványok elleni küzdelem szempontjából éppen ezért sokkal fontosabbak azok a szisztematikus gyógyszerkísérletek, amelyeket a szakma szabályai szerint folytatnak az afrikai kormányok hozzájárulásával a fertőzötteken és veszélyeztetett honfitársaikon.

2015. március 26.