Túlterheléses támadás

Az Anonymous néven ismert hackercsoport a párizsi terrortámadások után beszállt az Iszlám Állam dzsihadistái elleni háborúba, látványos csapást mérve az internetet remekül használó terroristák online szócsöveire. Vajon ez a jó szándék jele, vagy csak a médiát ügyesen használó komputerkalózok magamutogatása?

Bosszút fogunk állni a nevükben, követni fogjuk minden tevékenységeteket a neten, le fogjuk kapcsolni az összes fiókotokat a közösségi médiában. Ti vagytok a vírusok, mi a gyógymód. Mozlimok, keresztények, zsidók vagyunk. Tagjaink hackerek, ügynökök, kémek, aktivisták, vagy csak a srác a szomszédból – üzenték az Anonymous hackercsoport aktivistái az Iszlám Állam terrorszervezetnek a Charlie Hebdo szerkesztőségét ért támadás után. A fenyegetést videofilm formájában töltötték fel az internetre. A felvételen a megszokott, Guy Fawkes-maszkot viselő figura látszik, a szöveget számítógép generálta hang olvassa fel.
Az üzenet közzétételének módja, ahogy az Anonymous kommunikációja általában, kísértetiesen hasonlít új ellenségeik, a modern dzsihadisták propagandatevékenységére. Az internetes fórumok, közösségi oldalak, blogok kínálta névtelenséget kihasználva igyekeznek megnyerni az ügyükhöz tinédzserek, huszonévesek szimpátiáját. Ugyanezt csinálja az Iszlám Állam is, de üzeneteik tartalma és céljaik természetesen gyökeresen mások.
Hogy pontosan mi az Anonymous csoport célja, ahogy szinte minden körülöttük, a homályba vész. Miközben elutasítják az autoritás minden formáját, sajátos erkölcsiségre utaló gesztusokat is tesznek. Most sem a levegőbe beszéltek, hiszen alig néhány órán belül a terroristákhoz köthető Facebook-, Twitter- és blogfiókok százai felett vették át az ellenőrzést, amelyeket a nyilvánosság elé tártak vagy elérhetetlenné tettek. A gyilkosságokról, nyilvános kínzásokról, lefejezésekről készített videókat terjesztő honlapokat rövid úton ellehetetlenítették oly módon, hogy mesterségesen olyan nagy mennyiségű adatot hívtak le a szerverről, hogy az nem bírta a terhelést és leállt.
A terroristák kommunikációra és tagtoborzásra használt közösségimédia-fiókjai közül rengeteget azonosítottak, törtek fel, és tették közzé tartalmukat. Furcsa módon a terror elleni háborúban az Anonymous egy platformra került az Egyesült Államok és szövetségesei kormányaival, holott korábbi akcióik többsége éppen őellenük irányult. A csoport 2003-ban hallatott először magáról, de a tevékenységük első éveiben akcióik kimerültek a hírességek vegzálásában, illetve a szerzői jog megsértése ellen fellépő filmstúdiók, iparági lobbiszervezetek „megbüntetésében”. Saját erejükkel szembesülve 2008-tól előszeretettel hirdetnek háborút általuk (időnként jogosan, máskor kevésbé) gonosznak bélyegzett célpontok ellen. Első áldozatuk a szcientológia egyház volt, amely minden követ megmozgatott, hogy az internetről eltüntesse Tom Cruise rendkívül kínos kisfilmjét, amelyben az egyházról értekezik. Cserébe lefagyasztották az egyház honlapjait, telefonbetyárok garmadája támadott az ügyfélszolgálatukra, és csupa fekete lapot faxoltak a telefonszámukra, hogy kifogyjon a tinta a faxukból.
Az Anonymous az akció sikere láttán belejött a hacktivizmusba (ez a hackerkedés és az aktivizmus szó összevonásából alkotott kifejezés), és azóta rendszeresek a hasonló kezdeményezéseik. Az Egyesült Államok mellett szinte minden olyan országot, céget, világszervezetet, gazdasági szövetséget támadtak már, amelynek bármiféle hatalmat tulajdonítanak. Lelepleztek sok, gyermekpornográfia terjesztésével foglalkozó honlapot és üzemeltetőiket is.
Az utóbbi években több tucat aktivistát fogtak el a hatóságok, akik a csoport tagjának vallották magukat. Csakhogy az általuk elmondottak alapján bárki Anonymous-tag lehet, ha annak vallja magát. Így felmerült a kérdés, hogy az Anonymous létezik-e egyáltalán.

2015. február 19.