Sivatagi fellángolás

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA sikeresen tesztelte a rakétahajtóművek következő nemzedékének prototípusát. A szerkezet hatalmas, ilyen nagyot még soha nem építettek. A NASA várakozása szerint a gyorsítórakéta, amely a három év múlva szolgálatba álló űrhajó-felbocsátó rendszer központi eleme lesz, nemcsak a Holdra, de azon túl, akár a Marsra is eljuttathatja az űrhajósokat. Az űrhivatal számára PR-okokból is fontos volt az interneten élőben közvetített próba, hiszen már jó ideje nem rendelkezik működőképes űrhajóval. Így a nemzetközi űrállomáson tartózkodó asztronautákat sem tudják saját erőből elérni.

2
percig tartott az új gyorsítórakéta első tesztje. Pontosan ennyi időre van ugyanis szükség ahhoz, hogy a hasznos terhet Föld körüli pályára juttassa a fellövést követően.

32
Celsius-fokra melegítették a próba előtt napokig a szerkezetet, mert a mostani teszt a nyári körülményeket volt hivatott szimulálni. Egy év múlva újabb próba következik, akkor 4 Celsius-fokos hőmérsékleten gyújtják be a rakéta-erőforrást, mintha tél lenne.

3000
Celsius-fokos pokoli hőség uralkodott a hajtómű belsejében a teszt ideje alatt. A mostani próba fő célja az volt, hogy ellenőrizzék, képes-e a szerkezet elviselni a hajtóanyag égetése közben fellépő hőterhelést. Viszonyításként érdemes tudni, hogy az alumínium olvadáspontja 660, míg az acélé 1500 Celsius-fok.

5,5
tonna üzemanyagot égetett el a teszt minden egyes másodpercében a hajtómű. Két perc alatt tehát 660 tonna hajtóanyag enyészett el az égéstérben.

54
méter hosszú a gyorsítórakéta, ezzel rekordernek számít majd, ha egyszer űrhajót emel a magasba. A helyszínül szolgáló utahi sivatag homokja üveggé olvadt a szerkezetből előtörő perzselő lángok hatására.

1600
tonna tolóerőt fejlesztett a hajtómű a teszt során. A biztonságos távolságból szemlélődő érdeklődők személyesen is megtapasztalhatták, hogy a hang viszonylag lassan terjed. A vakító fény, a hőség és a lökéshullámok ugyanis sokkal hamarabb elértek hozzájuk, mint a dübörgő hang.

1000
NASCAR-versenyautó erejének felel meg ez az 1600 tonna tolóerő.

75
százalékát fogja e gyorsítórakéta (pontosabban két példány) teljesíteni a Föld tömegvonzásának legyőzéséhez szükséges tolóerőnek. Ezek a szerkezetek az űrsiklók fellövésének is megszokott kellékei voltak (a jellegzetes barna, szivar alakú üzemanyagtartály két oldalán foglaltak helyet), de ez az új sokkal nagyobb azoknál.

5
fokozatból áll a gyorsítórakéta. Az űrsiklóprogram hasonló szerkezeteivel ellentétben ezeket nem tervezik újrahasznosítani, miután kihalászták őket az óceánból. Ehelyett az űrsiklókorszakban használt hajtóművek alkatrészeit használják majd fel az újak építéséhez.

23
különböző űrsiklórepülésből hátramaradt gyorsítórakéta-alkatrészt fognak az elkövetkező években tervezett űrrepüléseknél újrahasznosítani, főként pénzügyi okok miatt. Az űrsiklókat annak idején azzal az ígérettel állították csatasorba, hogy az újrahasznosítható járművek és alkatrészek olcsóbbá teszik majd az űrhajózást. Nos, nem tették azzá. A NASA jövője múlik azon, hogy most kordában tudja-e tartani a költségvetést.

2015. április 18.