Természetes vágya az embernek, hogy lássa, mit várhat a jövőtől. Mindig is voltak olyanok, akik megkísérelték megválaszolni ezeket a kérdéseket – több-kevesebb sikerrel. A jóslás népszerűsége semmit sem csökkent az elmúlt évszázadok során, de ma már jövőkutatásnak hívják e tevékenységet. A jövőkutatók nem véletlenszerű események (például kártyavetés vagy a megszáradt kávézacc mintázata) alapján jelzik az elkövetkező történéseket, hanem a jelenkori folyamatokat igyekeznek továbbgondolni. Kritikusaik szerint éppen ez jelenti a jövőkutatás legnagyobb korlátját: az emberek mindig úgy képzelték el a jövőt, hogy az a kortárs vívmányok fejlesztésén fog nyugodni. Holott a valóságban a fejlődés legerősebb mozgatórugói éppen a semmiből előtörő, szinte előkép nélküli felfedezések, amelyek teljes paradigmaváltást hoznak magukkal a világban. A jövőnézés mégsem értelmetlen időtöltés, hiszen általa számot vethetünk világunk helyzetével, és a jó vagy épp a rossz forgatókönyvek felvázolásával tudatosan alakíthatjuk sorsunkat. Cikkünkben néhány, az emberiség számára fontos területen tekintjük át az elképzelhető történéseket.
A rákgyógyszer elmarad
A továbbra is tomboló nyugat-afrikai ebolajárvány jól mutatja, hogy nem vagyunk mindenhatók. Ahogy az orvostudomány fejlődésével az ismert kórokozók ellen egyre hatékonyabban vesszük föl a harcot, a vírusok és baktériumok is fejlődnek, és az új variánsok, amelyekkel szemben gyógyszereink hatástalanok, sikeressé válnak, és elterjednek. Noha nem tudhatjuk, milyen járványok fognak pusztítani 2020-ban vagy 2050-ben, abban szinte biztosak lehetünk, hogy mindig is lesznek ideig-óráig sikeres, akár világméretű pandémiát okozó betegségek. Ezt segíti az éghajlatváltozás, a föld megállíthatatlanul növekvő népessége és ezzel párhuzamosan a létfontosságú források (a tiszta víz, az élelem, a megfelelő orvosi ellátás) egyre növekvő hiánya is. A hetvenes évek végén senki sem sejthette, hogy néhány évvel később megjelenik az AIDS, és világszerte emberek milliárdjait kényszeríti szexuális viselkedésük felülvizsgálatára. Ugyanígy az eboláról is azt hitték évtizedekig, hogy az csak a szegény afrikaiak sokadik problémája.
Természetesen pozitív fejlemények is várhatók, hiszen a tudományos fejlődésnek hála az ismert betegségek gyógyítása minden bizonnyal hatékonyabbá válik. A modern biotechnológia eszközkészletének segítségével az orvostudomány ma sokkal gyorsabban képes reagálni az új kihívásokra, mint régen. A kórokozók genetikai elemzésével szinte hetek alatt megtalálhatók a mikrobák „gyenge pontjai”, amelyeket célozva hatékony gyógyszer, védőoltás fejleszthető ki ellenük. Az új hatóanyagok felfedezésének gyorsasága már ma is arra csábítja az egészségügy irányítóit, hogy azokat a gyakran lomhának, szükségtelenül szőrszálhasogatónak tekintett klinikai tesztelést megkerülve vessék be élesben. Ennek hatalmas veszélyei vannak. A múlt számos tragédiája int óva minket a kipróbálatlan gyógyszerek meggondolatlan alkalmazásától, amelyek többször sokkal nagyobb bajt okoztak, mint amit meggyógyítottak.
Az orvosi felfedezések említésekor mindenkinek egy nagyon hiányzó vívmány jut eszébe először: a rák ellenszere. Sajnos mára nyilvánvalóvá vált a szakemberek számára, hogy a csodaszer, amely megoldást kínál a daganatos betegségek mindegyikére, sosem fog megszületni. A rák néven illetett betegségekben szinte csak az a közös, hogy kóros sejtburjánzással járnak, de okaik, lefolyásuk és így lehetséges gyógyításuk is merőben különbözik. Ma is rengeteg ember hal meg rákban, de tagadhatatlan, hogy a legtöbb mai rákbetegnek sokkal nagyobb az esélye a gyógyulásra vagy legalább a megnyújtott, méltóságteljes túlélésre, mint akár egy évtizeddel ezelőtt.
Sok kibontakozó és várhatóan a XXI. század első felét meghatározó gyógyítási forma, miközben kétségtelenül nagy lehetőségeket tartogathat, számos megválaszolatlan kérdést is felvet. Bár az utóbbi években a kezdeti fellángolás után menetrendszerűen bekövetkező kiábrándultság miatt érezhetően visszaesett a gyógyulni vágyó emberek őssejtek iránti érdeklődése, mindez nem jelenti azt, hogy e sokféle szövettípussá alakítható sejtek haszontalanok lennének a gyógyításban. Néhány hete vált híressé egy korábbi gerincsérülés miatt lebénult bolgár tűzoltó, akinek angol és lengyel orvosok az agya szaglókérgéből vett idegsejtjeit ültették a gerincébe, és ezek segítségével újra járni tud. Az őssejtkutatás ellentmondásait főként az okozta, hogy korábban e sejtek fő forrásának az abortált emberi magzatokat tekintették, de a tudomány mára jórészt kiküszöbölte ezt a problémát.
A genetika rutinszerű orvosi alkalmazását az őssejtekhez hasonló gyanakvás övezi. Ez abból a félreértésből fakad, hogy a genetikáról mindenkinek a genetikai módosítás jut eszébe. Holott sokkal izgalmasabb az úgynevezett személyre szabott orvoslás. A korábbiakhoz képest fillérekbe kerülő genetikai tesztelés eredményét felhasználva a közeljövőben minden beteg számára egyedileg rá illő gyógymódot tudnak majd az orvosok kijelölni.
Megújuló szén-dioxid
Az egyre nyilvánvalóbb éghajlatváltozás az életünk egészére hatást fog gyakorolni, így kihagyhatatlan minden előretekintő elemzésből. Talán mára nincs olyan tájékozott ember, aki ne tudná, mire számíthatunk, ha a jelenlegi trendek folytatódnak (márpedig valószínű, hogy így lesz). A sarki jégsapkák elolvadnak, ez jelentősen megemeli a világtengerek szintjét, ami lakhatatlanná teszi a kontinensek legalacsonyabban fekvő part menti régióit. A klíma átalakulása csökkenti a mezőgazdaság termelékenységét, vagy egyenesen lehetetlenné teszi az élelmiszer-termelést, és milliárdokat foszt meg a megfelelő mennyiségű ivóvíztől. A szegény országok lakói lesznek a legkiszolgáltatottabbak, néptömegek indulnak majd új lakóhelyet keresni, és összecsapnak más, ugyancsak a puszta túlélésért küzdő népekkel.
A komolyan vehető kutatók által tényként kezelt folyamat hátterében iparosodott társadalmunk áll, főként a fosszilis tüzelőanyagok elégetésére épülő energiatermelésünk. Bár a földi klíma megváltozása megállíthatatlannak tűnik, a változás mértékére és gyorsaságára talán még képesek lehetünk hatást gyakorolni. A környezetvédelem és a hagyományos nyersanyagok megcsappanó készletei támasztotta kényszerűség már most is jelentős erőforrásokat biztosít a kevésbé környezetkárosító energiatermelési módok fejlesztésére, és kutatásuk a következő évtizedekben várhatóan még erőteljesebben zajlik majd. Ma azonban még kérdéses, hogy a számos irányba mutató fejlesztések melyike kínál valóban működőképes alternatívát a szénalapú gazdaságra.
A nagy reményekkel kecsegtető és szinte biztosan soha meg nem valósuló tervek állatorvosi lova a fúziós energia megzabolázása. A hagyományos, maghasadáson alapuló atomreaktorokkal ellentétben a fúziós reaktorok atommagok összeolvadása révén termelnek korlátlan, tiszta, olcsó energiát, és ezzel megváltják a világot. Pontosabban termelnének – a múlt század hatvanas évei óta újra és újra felbukkanó fúziós „áttörést” bejelentő kutatók reményei szerint. Legutóbb a neves, leginkább repülőgépgyártással foglalkozó Lockheed Martin szakemberei jelentették be, hogy kísérleti fúziós reaktoruk szinte elkészült. Ha ígéretük beigazolódna, és képesek lennének energiát termelni, az teljes világunkat megváltoztatná. A jelenleg ismert energiatermelő módok legtöbbje értelmét vesztené. Csakhogy a bejelentést értékelő szakemberek nagy része nem hisz egy szót sem az egészből. A működő magfúzióhoz ugyanis pokoli, 200 millió fokos hőség kell, amit semmilyen általunk ismert anyag nem visel el. Ezen bukott meg az összes többi hasonló terv is.
Valószínűleg a legnagyobb fejlődés a megújuló energiaforrások, főként a szél- és a napenergia alkalmazása terén érezhető majd az elkövetkező években. Ezek legnagyobb problémája nem is az energiatermelés, hiszen már a jelenlegi szélturbinák, napelemek és naperőművek is meglehetősen magas hatásfokkal üzemelnek, hanem a megtermelt energia tárolása. Mivel a napsütést, a szél erősségét gyakorlatilag nem tudjuk befolyásolni, megújuló forrásokból nem lehet a nap bármely percében tetszőleges mennyiségű energiát termelni. Az elektromos áram tárolása pedig még ma is gyerekcipőben jár. Hiába üzemel minden hordozható eszközben akkumulátor, a sok megawattnyi áram elraktározása a legnagyobb technikai kihívás, amely a közeljövő mérnökei előtt tornyosul.
A fejlesztések nem minden esetben jelentenek egyértelműen fejlődést is. Texasban például hatalmas objektumot építenek a légkörben lévő szén-dioxid (a legfőbb üvegházhatású gáz) megkötésére. Ez eddig örvendetes kezdeményezésnek is tűnhetne. Csakhogy a megkötött és cseppfolyósított szén-dioxidot arra használják majd, hogy a közeli olajmezőn a föld alá pumpálva elősegítsék a kőolaj felszínre hozását…
Okos városok, okos autók
Miközben a kommunikációs és az elektrotechnika oly mértékben fejlődött az elmúlt évtizedekben, amiről talán a XX. század hatvanas éveinek jövőkutatói sem álmodhattak, addig mai közlekedési eszközeink mintha csalódást keltően maradiak lennének. Sehol sincs a repülő autó, nem tudjuk percek alatt átszelni az óceánt, nem építettünk városokat a tenger alatt, az első ígéretes polgári űrrepülőgép nem régi katasztrófája után pedig a tömegek számára elérhető űrrepülés ígérete is ködbe veszett talán évtizedekre. Ahogy korábban láttuk, az ezredforduló a kiábrándulás időszaka volt a technológiai fejlődés sebességét és fenntarthatóságát illetően egyaránt. A közeljövőt ezért vélhetően nem forradalmian új, sci-fibe illő közlekedési eszközök uralják majd. A fejlesztések célja inkább az, hogy a közlekedés biztonságosabbá és hatékonyabbá váljon, és képesek legyünk legalább fenntartani jelenlegi életmódunkat az egyértelműen negatív irányba változó környezetben.
A világ városaiban a közösségi közlekedés szinte egyeduralkodó lesz. A légszennyezés és a tumultus csökkentése a fejlesztés elsődleges szempontjai maradnak. A személyautók háttérbe szorítása és az urbanizáció erősödése miatt megnövekedő utasszámot csak a tömegközlekedés hatékonyabbá tételével lehet kezelni. A hatékonyság itt azt jelenti, hogy egy-egy utast rövidebb idő alatt, kevesebb káros anyag kibocsátása mellett és legfőképpen olcsóbban lehessen eljuttatni célállomására.
Jelenleg széles körben még csak a kötött pályás közlekedésben terjedtek el a vezető nélküli járművek (vonatok), de néhány városban már tesztelnek önmagukat vezető buszokat is. Természetes, hogy az emberek idegenkednek attól, hogy a közúti forgalomban robotpilóta által vezetett buszra szálljanak, a legmodernebb számítógépes algoritmusok sofőrtudása azonban már ma is vetekszik a legjobb buszvezetőkével. A Google önműködő autója már kilométer-százezreket közlekedett Kalifornia közútjain balesetmentesen. A robotpilóta a repülésben már régóta rutineszköz. A légi utasok jó részében nem is tudatosul, hogy a teljes utazás során számítógép irányította géppel repül, a pilóták kis túlzással a robotpilóta működését felügyelik.
Az elképzelések szerint a jövő közlekedési eszközei hasonlóan kapcsolódnak majd egymáshoz, mint az internetre kötött számítógépek. Fedélzeti komputerük figyeli a többi autó, busz és teherautó mozgását, a KRESZ-táblákat és az úttestbe épített jeladók által sugárzott információkat. A kapott információk elemzéséből a számítógép megállapítja majd az ideális sebességet, a követési távolságot, és a balesetek elkerülése érdekében időnként „kiveszi a kormányt” a vezető kezéből.
A következő években számos elemző szerint a költségek drasztikus csökkenése miatt az elektromos kocsik jelentősen olcsóbbá válhatnak. Kérdéses azonban, hogy képes lesz-e a megújuló energiaforrásokon alapuló áramtermelés fedezni a közlekedés és az ipar elektronizálása keltette megsokszorozódó villamosenergia-igényt.
2014. december 27.
