Néhány hete Ferenc pápa újfent világossá tette, hogy a katolikus egyház tanításai, illetve a modern tudományos felfedezések – legfőképpen az evolúció és az ősrobbanás – között nincs semmi ellentmondás. Más katolikus vezetők az értelmes tervezettségnek nevezett elméletet áltudománynak nevezték. Csak azokat lephették meg e kijelentések, akik az elmúlt fél évszázadban nem figyeltek arra, amit a Vatikán mondott.
Az egyház nem tiltja – egybehangzóan a humán tudományok és a szent teológia jelenlegi álláspontjával – az evolúciós elméletet érintő kutatást és a vitát […] mindaddig, míg az az emberi test korábban létezett élő anyagból való eredetét kutatja. Viszont a katolikus hit arra kötelez minket, hogy úgy tartsuk: a lélek Isten teremtménye. Ezt [a kutatást] azonban úgy kell végeznünk, hogy az evolúciót támogató és az azzal ellentétes ismereteket is igen alaposan fontolóra vegyük – áll az enciklikában.
Bizonyára sokak úgy vélik, ez az idézet az elmúlt hetekben született pápai körlevélből való, amelyet Ferenc pápa nemrégiben szenzációt keltő evolúciós „pálfordulása” után adtak ki. Pedig valójában 1950-ben írt így XII. Piusz pápa Humani generis kezdetű enciklikájában. A katolikus egyház vezetői soha nem jelentették ki kategorikusan, hogy az evolúcióelmélet összeegyeztethetetlen a katolikus tanításokkal, sőt számos alkalommal nyilatkoztak úgy az elmúlt évtizedekben, hogy a modern tudomány eszközeivel a világról szerzett tudás bővülését, ha az megfelel az erkölcsi alapértékeknek, az egyház soha nem gátolhatja azzal, hogy „istentelennek”, „bűnösnek” bélyegzi.
Intelligens tervezettség
Az újabban értelmes vagy intelligens tervezettség nevet használó elmélet hirdetői azonban láthatóan sokkal ügyesebben juttatják el üzeneteiket az embereknek. Nem csoda, sokan úgy gondolják, hogy a keresztény vallások általában elutasítják az élőlények és az univerzum fejlődéséről alkotott tudományos elméleteket. Ez koránt sincs így, az intelligens tervezettség valójában csak az amerikai neoprotestánsok és az iszlámhívők körében igazán népszerű. Bár a világ minden táján megtaláljuk az elmélet híveinek jórészt elszigetelt csoportjait, de ők általában hangosabbak valós súlyuknál. Hogy mennyire nem ők képviselik a kereszténység egészét, azt Ferenc pápa minapi üzenete bizonyítja a legfényesebben.
„Amikor a teremtésről olvasunk a Genezis könyvében, könnyen úgy képzelhetjük Istent, mint egy bűvészt (varázslót), aki a varázspálcájával bármit megtehet. Pedig nem így van – mondta a Pápai Tudományos Akadémia ülésén tartott beszédében Ferenc pápa. – [Isten] megteremtette az emberi lényeket, és hagyta, hogy az általa adományozott belső törvények szerint fejlődjenek, hogy elérjék önmaguk teljességét. […] A természetes evolúció nem áll ellentétben a teremtés fogalmával, mivel az evolúcióhoz szükség volt a fejlődő lények megteremtésére.”
Ferenc az univerzum keletkezéséről alkotott legelfogadottabb tudományos elmélet mellett is kiállt: „Az ősrobbanás, amelyet ma a világ eredeteként tartunk számon, [ugyancsak] nem ellentétes az isteni beavatkozás gondolatával, sőt inkább szükségszerűvé teszi azt. […] Senki sem gondolhatja azt, hogy a tudomány tanulmányozása által gyengébbé válik, vagy istenszeretete csorbul. Pont ellenkezőleg, a tudás, a bölcsesség és az ima együtt erősítik a szívet és a szellemet.” Kevesen tudják, hogy az ősrobbanás-elméletet egy katolikus pap, a belga csillagász és fizikus Georges Lemaitre vetette először papírra 1931-ben.
Az evolúcióelmélet és a valóban befolyásos keresztény gondolkodók kapcsolata valójában másfél évszázados múltra tekint vissza. Már közvetlenül Charles Darwin A fajok eredete című művének 1859-es publikálása után nyilvánvalóvá lett, hogy az egyház szinte kizárólag az evolúcióelmélet ember származását illető olvasatával vitatkozik, miközben a többi élőlény törzsfejlődését a nyilvánosság szintjén nem vitatták a magas rangú katolikus tisztviselők. Hivatalos állásfoglalást az evolúcióról évekig nem is tett közzé a Vatikán, mintegy a hívekre, illetve a helyi papságra bízva annak értelmezését, téziseinek elfogadását vagy elutasítását.
Már az evolúció ismertté válása előtt is gyakori volt, hogy az egyház megengedte, sőt javasolta a Bibliában foglaltak allegóriaként (és nem szó szerint) való értelmezését, ha azok nyilvánvalóan ellentmondtak a megfigyeléseknek és a tudományos felfedezéseknek. Művelt, tájékozott ember, legyen pap vagy világi ember, már a XIX. században is köznevetség tárgya lett, ha nyilvánosan hirdette, hogy a Föld mindössze hatezer éves. Beszédes, hogy A fajok eredetét soha nem vették föl az index librorum prohibitorumra, a katolikus egyház által károsnak és éppen ezért tiltottnak tartott könyvek listájára.
XII. Piusz Humani generis enciklikája a XX. század közepén aztán teljesen megváltoztatta (pontosan nyilvánosan is egyértelművé tette) a katolikus egyház hivatalos álláspontját a törzsfejlődéssel kapcsolatosan. Valószínűleg a pápa és bíborosai akkor azt gondolták, hogy a kérdést egyszer s mindenkorra lezárták. Hiszen a második világháború után szélvészgyors fejlődésnek induló természettudományok korában kevesen hihették azt, hogy még a 2000-es években is tömegek (az Egyesült Államok lakosságának 42, Törökország népességének 85 százaléka) hiszik majd, hogy az ezer oldalról bizonyított evolúció fantazmagória.
A lélek eredete
Bár a józan ész alapján jogosan vélekedhettek így a Vatikán vezetői, tévedtek. Amerikában soha nem tűnt el a bibliai teremtést betű szerint értelmező kreacionizmus, és a nyolcvanas években újjáéledt, immár értelmes tervezettség néven. Népszerűségére jellemző, hogy az amerikai Republikánus Pártban gyakorlatilag elvárás, hogy a funkcionáriusok, szenátorjelöltek úton-útfélen hangoztassák, hogy keresztényként ők nem hisznek az evolúcióban (ahogy a globális felmelegedésben sem).
Mindez – gondolhatnánk – hitbéli kérdés, és mint ilyen, a legalapvetőbb emberi szabadságjogok egyike, hogy mindenki olyan álláspontot foglaljon el vele kapcsolatban, amilyet meggyőződése diktál. Csakhogy az intelligenstervezettség-hívők szent kötelességüknek tartják, hogy rákényszerítsék az iskolákat, hogy az evolúciót és a saját tanaikat legalább egyenrangú elméletként tanítsák (majd logikus következő lépésként az evolúció tanítását szüntessék be). Ezzel pedig valójában a következő generációkra próbálják rákényszeríteni tudatlanságukat.
Fontos azonban, hogy itt főként az amerikai neoprotestáns egyházak híveiről és nem a katolikusokról van szó. A katolikus iskolákban szerte a világon – Amerikában is – magától értetődő módon része a tananyagnak az evolúció. Az amerikai katolikus Notre Dame Egyetemen, amelyet a Keresztes Kongregáció tagjai alapítottak, és részt vesznek az irányításában mind a mai napig, a természettudományoknak otthont adó egyik épület aulájának padlójában van egy mozaikból kirakott, kör alakú jelvény. A jelvény közepén a DNS kettős spirálja, kerületén pedig a híres idézet az egyik legnagyobb hatású evolúcióbiológustól, Theodosius Dobzhanskytól: „A biológiában semminek sincs értelme, ha nem az evolúció fényében nézzük.”
II. János Pál 1996-ban fontosnak érezte újfent kinyilatkoztatni a katolikus egyház elfogadó, sőt támogató álláspontját az evolúcióval kapcsolatban. A pápa, hasonlóan Ferenchez, akkor is a Pápai Tudományos Akadémia ülésén beszélt: „Ma, fél évszázaddal a [Humani generis] enciklika megjelenése után néhány új felfedezés arra a felismerésre vezetett minket, hogy az evolúció több mint egy hipotézis. Valójában figyelemre méltó, hogy – számos, különböző tudományterületen tett felfedezés után – ezen elmélet egyre nagyobb befolyással bír a kutatók gondolkodására. E független kutatások egybecsengő eredményei […] jelentősen erősítik az elmélet helyességét.” A lélek eredete azonban az egyházfő szerint továbbra sem magyarázható evolúciós keretek között: „Azok az evolúciós elméletek […], amelyek a lelket az élő anyagból eredeztetik, vagy annak puszta melléktermékeként magyarázzák, nem összeegyeztethetőek az emberi igazsággal.”
XVI. Benedek sokak szerint távolodni igyekezett az evolúció elődje által folytatott „kanonizációjától”, és állásfoglalásaiban időnként az intelligens tervezettség hirdetői által előszeretettel hangoztatott elemek is feltűntek. „Az is igaz, hogy az evolúció nem teljes, tudományosan bizonyított elmélet” – írja egy helyütt. Ugyanakkor az általa vezetett egyházi hivatalok állásfoglalásaiban – pápasága előtt és alatt – számos alkalommal elődje és utóda felfogásához hasonló gondolatok jelennek meg. A klérus előtt tartott 2007-es beszédében például így fogalmazott a teremtés és az evolúció vélt ellentétéről: „E szembenállás abszurd. Egyrészről igen sok tudományos bizonyíték támasztja alá az evolúciót, amely így valóságosnak tűnik, és gazdagítja az életről meglévő tudásunkat. Ugyanakkor az evolúció doktrínája nem válaszol meg minden kérdést, különösen a nagy filozófiai kérdést: hogyan jött létre a mindenség? És hogyan kezdődött el mindaz, ami az emberhez vezetett? Úgy gondolom, ez a legfontosabb.”
Tudományos egyetértés
Darwin születésének kétszázadik (és A fajok eredete megjelenésének százötvenedik) évfordulóján, 2009-ben részt vettem a római pápai egyetemen rendezett evolúciós konferencián, ahol a világ vezető evolúcióbiológusai, teológusai és természettudományos végzettségű egyházi méltóságok a törzsfejlődésről vitatkoztak. Pontosabban nem vitatkoztak szinte semmiről, hiszen a folyamat mechanizmusát illetően gyakorlatilag egyetértés volt köztük. A dolgok kezdetéről vélhetően a kutatók többsége másképp gondolkodik, mint a vendéglátók, de ezt illedelmességből vagy a konferencia sikerének közös célját szem előtt tartva mindenki megtartotta magának. A konferenciáról kiadott nyilatkozat elfogadta a Föld több milliárd éves korát és az élet fokozatos megjelenését, illetve magát az evolúciót.
A résztvevők egyike, a Toulouse-i Katolikus Egyetem Domonkos-rendi matematikus-teológusa, Jean-Michel Maldamé így nyilatkozott lapunknak akkor: „Nincs semmi ellentmondás a vallás és a természettudományok között. Csak egy valóság, csak egy élet létezik, és ez a tárgya a tudományos és a teológiai vizsgálatoknak is. Én francia vagyok, így kívülállóként figyelem az intelligens tervezettségről Angliában és az Egyesült Államokban folyó vitát. Ez a mozgalom az anglikán egyházhoz köthető teológiai irányzatban gyökerezik, sem a katolikus, sem a protestáns, sem az ortodox hagyománynak nem része.”
Még nála is egyértelműbben fogalmaz számos interjújában az amerikai jezsuita csillagász, George Coyne atya, a Vatikáni Csillagvizsgáló volt igazgatója. Szerinte „az intelligens tervezettség nem természettudomány, még ha annak is próbál tűnni. Ha tanítani akarjuk az iskolákban, azt a hittannal és a kultúrtörténettel együtt kell tanítani, és nem a természettudományok között.” Paul Poupard bíboros, a Pápai Kultúratanács volt elnöke pedig úgy nyilatkozott, hogy „a hívő embernek kötelessége figyelni arra, amit a világi modern tudomány nyújtani tud, ugyanúgy, ahogy mi is kérjük, hogy a hitbéli tudást is vegyék figyelembe az emberiességi kérdések megoldásában. […] Jól ismerjük annak veszélyeit, ha a vallás megszakítja kapcsolatát az értelemmel, és a fundamentalizmus áldozatául esik.”
2014. december 20.
