Légdeszka a jövőből

Marty McFly érkezése az utóbbi napok legnépszerűbb témája volt a Facebookon. Az illető fiatalember nem valós személy, hanem a Vissza a jövőbe című fantasztikus kalandfilmsorozat Michael J. Fox által alakított főszereplője, aki a második epizódban a távoli – legalábbis a film 1989-es forgatásakor távolinak tetsző – 2015-be utazik. Pontosabban 2015. október 21-én érkezik meg az időgéppé átalakított DeLorian sportkocsival.

Szakállas ismeretterjesztés

Talán generációs jellegzetesség, hogy a mai fiatal felnőttek legélénkebb gyermekkori élményei általában a televízióban látott rajzfilmekhez, természetfilmekhez kötődnek. A Facebookon lévő több száz tagú csoport tagjai azon a vasárnapon nézték a Walt Disney bemutatja című rajzfilm-összeállítást, amikor megszakították az adást, mert elhunyt Antall József miniszterelnök. A Kacsamesék, Csipet csapat és társaik közül azonban kiemelkedik egy francia sorozat, amelynek az elmúlt húsz évben semmit sem csökkent a népszerűsége: az Egyszer volt… az élet.

Tudományos csaholás

Csányi Vilmos hosszú kutatói pályafutása során számos tudományterületen kipróbálta magát. Mint lapunknak adott interjújában (A tehén tőgye, 2015. május 16.) vallott róla, volt már díszhaltenyésztő, sejtbiológus, majd etológus lett, mígnem a humánetológia közvetítésével megérkezett jelenlegi fő terepére, a szépirodalomhoz. Csányi azonban a nyolcvanas években megjelent ismeretterjesztő könyvei, tévészereplései miatt a legtöbb laikus érdeklődő szemében továbbra is etológus, talán az ország legismertebb élő tudósa.

Celebeszi szupersztár

A (kulturális) antropológia viszonya az ismeretterjesztő irodalommal igencsak ellentmondásos. A távoli világrészeken élő „természeti” népek kultúrája a legtöbb laikus olvasó számára érdekes. Kevésbé rajonganak viszont az efféle népszerű néprajzi-antropológiai művek iránt maguk az antropológusok. Ők észreveszik a populáris művek hiányosságait, a jelenségek magyarázatának buktatóit, az antropológiai megfigyelés szabályainak felrúgását, vagy alapból elutasítják azt, hogy a törzsi civilizációt a nyugati kultúrához hasonlítsuk (amit egy széles közönségnek író szerző nehezen kerülhet meg).
Nigel Barley, a világ egyik legsikeresebb antropológus írója üdítő kivétel, hiszen az ő könyveit, főképp az afrikai tapasztalatairól írott Egy zöldfülű antropológus kalandjait, illetve itt tárgyalt művét még a szakmabeliek jelentős része is nagyra értékeli. Barley tehetsége abban áll, hogy sikeresen találja meg az egyensúlyt az olvasmányosság és a humor, illetve a szakmai alázat és a tudományos igényű leírás között.
„Az antropológia nem extrém sport” nem mai mű, angolul a nyolcvanas évek végén jelent meg. Barley az Indonéziához tartozó Celebesz szigetére tett utazásának történetét meséli el. Az ott élő népcsoportok abban az időben még nagyrészt hagyományos életmódot folytattak, bár az odaút állomásain már 1985-ben is megvetette a lábát a nyugati kultúra (a rádióból angol karácsonyi dalok szóltak, beszélgetőtársai amerikai filmekért, például a Jézus Krisztus szupersztárért rajongtak). Ahogy azonban egyre mélyebbre hatolt a dzsungelben, ezek a hatások gyengültek, és ezzel együtt válik a kutató (és az olvasó) számára egyre érdekesebbé, hogy az évszázadokon keresztül izolált életmódot folytató helyiek hogyan birkóznak meg a feltartóztathatatlanul közelítő új ismeretekkel, szokásokkal, ideákkal.

Tizenöt orchidea

Babérboroszlán: február–április, Balaton-felvidéki Nemzeti Park (NP); bablevelű varjúháj: június–szeptember, Duna–Ipoly NP; bakszakáll: június–július, Őrségi NP; bánáti bazsarózsa: május–június, Duna–Ipoly NP. Ez csak négy, az adott tájegység természeti képét meghatározó növényfaj abból a 237-ből, amelynek a Nemzeti parkok Magyarországon című kötetben felsorolják a virágzási idejét, és megjelölik az élőhelyükül szolgáló nemzeti parkot is. A kiadók gyakran hirdetik úgy gyakorlati információt tartalmazó könyveiket, hogy azok nélkülözhetetlenek az olvasó számára. A valóságban persze semmi sem nélkülözhetetlen, de vannak könyvek, amelyek valóban hasznosabbak a többinél.
Bede Béla munkája, a Nemzeti parkok Magyarországon olyan profi módon válogatott és rendszerezett ismerethalmazt tartalmaz, amilyenről eddig a legtöbb természetjáró csak álmodozhatott. Már a kötet elején található, fent idézett virágzási táblázat láttán sejti az ember, hogy itt többről lesz szó, mint az ezerszer megjelentetett és unalomig ismert, a személyes látogatást kevéssé segítő tényanyagról.
Maga a cím egyáltalán nem fedi a könyv teljes tartalmát, hiszen nem csak a tíz nemzeti park szigorúan vett területének természeti és kulturális értékeit, az ott szervezett programokat mutatja be. Hasonló hangsúllyal szerepel a nemzeti parki igazgatóságok által kezelt 39 tájvédelmi körzet, 167 természetvédelmi terület és 267 tanösvény is.
A könyv legérdekesebb fejezetei éppen a védelemre érdemes, mégis viszonylag kevesek által ismert és látogatott területeket mutatják be. A Dél-mezőföldi tájvédelmi körzet például egész évben szabadon látogatható, és három tájegységet foglal magában. Az Ős-Sárvíz egykori medre a morotvatavakban pompázó fehér tündérrózsa és az orchideafélékhez tartozó, hússzínű ujjaskosbor virágainak szépsége miatt lehet emlékezetes. Orchideákat (amelyekről a legtöbben úgy hiszik, hogy csak a trópusokon nőnek) a szomszédos területen, a Tengelici-homokvidéken is találhatunk. Ugyanitt él a legnagyobb hazai pókfaj, a szongáriai cselőpók, amely akár tíz centiméteresre is megnőhet. A tájvédelmi körzet harmadik térsége a Dél-mezőföldi löszvölgyek, amelynek flóráját a löszrétek jellegzetes virágai, a tátorján, a csűdfű és a könyv szerint „a nevénél sokkal szebb megjelenésű” szennyes ínfű határozzák meg.
(Bede Béla: Nemzeti parkok Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest, 2015. Ára: 4490 forint)

2015. augusztus 8.

Emberrablás a bulinegyedben

Ha egy regényt az ifjúsági jelzővel illetnek, az sokak szemében a silánysággal és az igénytelenséggel egyenértékű. Miközben jelen vannak a piacon a fiatal olvasóknak szóló értékes művek is, az „ifjúsági” szerzők egy része korábban Verne, Cooper, May, Kästner könyveinek, ma Harry Potter, a szerelmes vámpírok, esetleg az angolszász főúri gimnáziumok világában játszódó külföldi művek másolásával keresi a kenyerét.

Online önvédelem

Ahogy minden új technológia, az internet előnyeinek és hátrányainak reális értékeléséhez is évtizedeknek kell eltelniük. A világháló ebből a szempontból még gyermekéveit éli, így sok emberből csakis szélsőséges reakciókat vált ki. Akadnak, akik áldják, hogy a segítségével a számítógépünk vagy a mobiltelefonunk képernyőjén terem másodpercek alatt az emberiség szinte minden tudása, és emiatt afféle emberi jogként mindenki számára ingyen elérhetővé tennék, kortól függetlenül. De vannak olyanok is, akik csak veszélyeit és árnyoldalait látják, számukra az egész hálózat csak a pornó, a felforgató eszmék terjesztésének terepe, és a bűnözőké, akik az anonimitást és láthatatlanságot kihasználva leselkednek gyanútlanul böngésző gyermekeinkre.

Hétköznapi lódoktor

Kimondottan bátornak tartom azokat a lovakkal foglalkozó állatorvosokat, akik álló helyzetben végzik a kasztrálást – ez lehetne a tételmondata a Meg ne fogd a tehén farkát! című kötetnek. A könyv a National Geographic Channelen futó Dr. Pol állatklinikája című dokumentumfilm-sorozat főszereplője, Jan Pol kalandjait meséli el kisebb, de főként nagyobb állatokkal.

Fogoly a tokiói rádióban

Egy könyv olykor jobb annál, mint amit a szerzője gondol róla. Pontosabban jobban tesszük, ha a benne leírt történeteket nem az író által ránk erőltetni próbált szemüvegen át olvassuk, és nem sokat törődünk a valóban elképesztő kalandjaiból leszűrt életbölcsességével. Louis Zamperini Ne add fel, ne törj meg! című kötetére sokszorosan igaz ez.

Emészthető kötet

A hashajtók célja egyértelmű: valódi, parádés kaka. Méghozzá olyan, ami még a szégyenlős beleket is előcsalogatja a kispadról – ez és ehhez kísértetiesen hasonló sorok fogadják az olvasót, ha belelapoz Giulia Enders Bélügyek című könyvébe. A kötet a bélműködésről, a székletürítésről, a refluxról, a bélflóráról szól, a fülszöveg szerint lebilincselő stílusban.

Nyomtatott galaxis

Tömör könyvtörténelem: Sotoku császárnő dharanija; Frank Powell: Grizzly Adams bátyó, a medveszelídítő; Denis Diderot: Enciklopédia; Heinrich Hoffmann: Kócos Peti; Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita; elektronikuskönyv-olvasó

Zavar az Erőben

Sok kortársammal, ismerősömmel ellentétben soha nem rajongtam különösebben a Csillagok háborúja filmekért. Egyrészt azért, mert szerintem a Star Trek (a magyar keresztségben Űrszekerek) sokkal jobb, és nem lehet két legjobb sci-fi. Másrészt azért, mert – talán sznobizmusból – viszolygok az egekig magasztalt popkulturális termékektől.

Eltűnő slusszkulcs

Bár időskorban szervezetünk szinte minden eleme veszít teljesítőképességéből, a legtöbb ember a mentális, gondolkodásbeli képességek gyengülését viseli a legnehezebben. A memória és az analitikus gondolkodás természetes élettani folyamatok miatt is veszít erősségéből a legtöbb embernél, vannak azonban olyan feladatok is, amelyeket éppen az idős emberek agya képes jobban teljesíteni – derül ki a holland agykutató, André Aleman Az idősödő agy című kötetéből. Aleman optimista könyvet írt, de eközben nem hallgatja el azokat a kétségtelenül szomorú tényeket, amelyek nehézzé teszik sok idős ember mindennapjait élete alkonyán. A kötet demenciáról és Alzheimer-kórról szóló fejezetei a magyar nyelven elérhető legátfogóbb írások között vannak. Miközben szövege szakmailag kifogástalan, és az anatómiai részleteket sem kerüli meg, egyúttal olvasmányos és általános műveltség birtokában is érthető.

Hajóstoppal az óceánon

Balázs Dénes évtizedeken keresztül ajándékozta megannyi élménnyel a földrajz iránt rajongó, utazni vágyó, de bátorság vagy pénz híján csak a karosszékből álmodozó felfedezőket. Az utazás és a természeti környezet iránti olthatatlan szeretete a világ százharminc országába juttatta el, számtalan szakcikke és ismeretterjesztő írása geográfusok nemzedékeit ösztönözte. Állhatatos munkájának hála 1983-ban megalakult Érden a Magyar Földrajzi Múzeum, amely emlékkötettel adózik alapítója emlékének.

Bizalmi férfiúk

Kémek, besúgók az ókortól Mata HariigMindenki ismeri a kémeket, hiszen számtalan regényt írtak, filmet forgattak róluk, manapság pedig az internettel kapcsolatos híradások a kémkedés XXI. századi módjairól szólnak. A népszerű művek többsége alapján azonban az a képzetünk támadhat, mintha az ellenség titkainak kifürkészése nem igazán érdekelte volna az uralkodókat és kormányokat egészen az első világháborúig. Az ismert spionok többsége tipikusan huszadik századi figura. Kezdve az első világégést övező nagyhatalmi játszmák szereplőivel szövevényes, számára végzetes viszonyba keveredő Mata Haritól vagy a második világháború nagy angol megtévesztő hadműveleteiben kulcsszerepet játszó kettős ügynököktől a hidegháború Nyugat-Berlinjén keresztül az amerikai nemzetbiztonság globális lehallgató praktikáit leleplező Edward Snowdenig.

Elefánthűség

Az Afrikába költözött, vadállatokkal foglalkozó nyugati emberek memoárkötetei külön műfajt alkotnak. Generációk utaztak gondolatban a trópusi szavannákra Joy Adamson Oroszlánhűség című könyvét bújva, vagy harcoltak a gorillákat gyilkoló vadorzók ellen Dian Fossey sorain keresztül. E könyvek nem haszontalanok, hiszen szinte minden jövőbeli kutató gyermekként ezekből ismerkedik meg a vadállatok alapvető jellemzőivel, viselkedésükkel (bár fontos, hogy a jelenségek csetlő-botló magyarázatát villámgyorsan felejtsék is el). Azok az állatszerető felnőttek is örömüket lelhetik bennük, akik sosem szándékoztak hivatásszerűen biológiával vagy természetvédelemmel foglalkozni, mindössze a könyv segítségével szeretnék átélni azokat a trópusi kalandokat, amelyek személyes megtapasztalására valószínűleg sohasem lesz lehetőségük.

A ledér kém

Mata Hari nevét mindenki ismeri. Nagyjából annyit tudunk róla, hogy táncosnő volt a századelőn, aki az érvényesülés érdekében különösebb erkölcsi korlátok nélkül használta ki testi adottságait. Bájait pedig főként befolyásos férfiak számára árusította. Nagyravágyása szinte magától értetődő módon kényszerítette az első világháború kémjátszmáiba, és vezetett kivégzéséhez. Szex és kémkedés, illetve függetlenségre vágyó nő a patriarchális világban – Mata Hari egyesíti magában a férfiakat és a nőket vonzó hősök archetípusait. Nem csoda, hogy bármilyen vele foglalkozó könyv, film érdeklődésre számíthat.

Eskü a teniszpályán

I. Theodosius római császár 394-ben betiltotta a Krisztus előtti VIII. századtól folyamatosan, négyévente megrendezett olimpiai játékokat, és több mint ezerötszáz évnek kellett eltelnie, míg újra olimpiai tornát rendeztek Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére. Ez az állítás téves, derül ki Wolfgang Behringer német történészprofesszor A sport kultúrtörténete című könyvéből. Sok sporteseményt neveztek ugyanis olimpiai játékoknak az 1896-os első modern kori olimpia előtt is. Közöttük olyan is volt, amelyet több mint kétszáz évig rendszeresen megrendeztek.

Nyugtalanító középút

Általában nem szerencsés, ha egy könyv címe alapján teljesen más képet alkothatunk a tartalmáról, mint amilyen valójában. Kivéve, ha a szörnyű cím után kellemesen csalódunk a szövegben. Emily Anthes Frankenstein macskája című könyve szerencsére az utóbbi csoportba tartozik. A kötet az állatok testének átalakítását célzó újszerű kutatásokról szól, de nézőpontja korántsem olyan leegyszerűsítő, populista és műveletlen, mint azt a horrorbéli szörnyeket idéző cím alapján sejteni lehetne.

Farmer és hidzsáb

Juhász Árpád a magyar ismeretterjesztő televíziózás talán legnagyobb alakja. Hosszú karrierje során a föld szinte minden csücskébe eljutott, és sehonnan sem tért haza üres kézzel. Az évtizedek során készített fényképei, filmfelvételei bizonyosan még sok tucat kötethez biztosítanak elegendő alapanyagot. Legújabb könyvében ázsiai élményeit idézi föl, amelyek között van több évtizedes és egészen friss is.