Babérboroszlán: február–április, Balaton-felvidéki Nemzeti Park (NP); bablevelű varjúháj: június–szeptember, Duna–Ipoly NP; bakszakáll: június–július, Őrségi NP; bánáti bazsarózsa: május–június, Duna–Ipoly NP. Ez csak négy, az adott tájegység természeti képét meghatározó növényfaj abból a 237-ből, amelynek a Nemzeti parkok Magyarországon című kötetben felsorolják a virágzási idejét, és megjelölik az élőhelyükül szolgáló nemzeti parkot is. A kiadók gyakran hirdetik úgy gyakorlati információt tartalmazó könyveiket, hogy azok nélkülözhetetlenek az olvasó számára. A valóságban persze semmi sem nélkülözhetetlen, de vannak könyvek, amelyek valóban hasznosabbak a többinél.
Bede Béla munkája, a Nemzeti parkok Magyarországon olyan profi módon válogatott és rendszerezett ismerethalmazt tartalmaz, amilyenről eddig a legtöbb természetjáró csak álmodozhatott. Már a kötet elején található, fent idézett virágzási táblázat láttán sejti az ember, hogy itt többről lesz szó, mint az ezerszer megjelentetett és unalomig ismert, a személyes látogatást kevéssé segítő tényanyagról.
Maga a cím egyáltalán nem fedi a könyv teljes tartalmát, hiszen nem csak a tíz nemzeti park szigorúan vett területének természeti és kulturális értékeit, az ott szervezett programokat mutatja be. Hasonló hangsúllyal szerepel a nemzeti parki igazgatóságok által kezelt 39 tájvédelmi körzet, 167 természetvédelmi terület és 267 tanösvény is.
A könyv legérdekesebb fejezetei éppen a védelemre érdemes, mégis viszonylag kevesek által ismert és látogatott területeket mutatják be. A Dél-mezőföldi tájvédelmi körzet például egész évben szabadon látogatható, és három tájegységet foglal magában. Az Ős-Sárvíz egykori medre a morotvatavakban pompázó fehér tündérrózsa és az orchideafélékhez tartozó, hússzínű ujjaskosbor virágainak szépsége miatt lehet emlékezetes. Orchideákat (amelyekről a legtöbben úgy hiszik, hogy csak a trópusokon nőnek) a szomszédos területen, a Tengelici-homokvidéken is találhatunk. Ugyanitt él a legnagyobb hazai pókfaj, a szongáriai cselőpók, amely akár tíz centiméteresre is megnőhet. A tájvédelmi körzet harmadik térsége a Dél-mezőföldi löszvölgyek, amelynek flóráját a löszrétek jellegzetes virágai, a tátorján, a csűdfű és a könyv szerint „a nevénél sokkal szebb megjelenésű” szennyes ínfű határozzák meg.
(Bede Béla: Nemzeti parkok Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest, 2015. Ára: 4490 forint)
2015. augusztus 8.
2015. szeptember 4.
Tizenöt orchidea
