Nyomtatott galaxis

Tömör könyvtörténelem: Sotoku császárnő dharanija; Frank Powell: Grizzly Adams bátyó, a medveszelídítő; Denis Diderot: Enciklopédia; Heinrich Hoffmann: Kócos Peti; Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita; elektronikuskönyv-olvasó

Gyenge, középszerű vagy teljesen rossz sok szócikk az Enciklopédiában, méghozzá Denis Diderot, a mű főszerkesztője szerint. De itt nem áll meg: szerinte az egész lexikon tele van „rosszul megközelített, félig megemésztett, jó, rossz, utálatos, igaz, hamis és bizonytalan dolgokkal, egészében pedig összefüggéstelen, zavaros”. A könyv története című kötet által idézett gondolatok jól mutatják, hogy a könyvek minősége miatti panasz nem az elektronikus kiadványok megjelenésével, de még csak nem is a modern lektűr felbukkanásával kezdődött.
Minőségbeli kifogással alig élhetünk magával A könyv történetével kapcsolatban. Reprezentatív kiadvány ez, amely végigköveti a könyvek históriáját az előképének tekinthető barlangrajzoktól és ékírásos tábláktól az e-könyvekig. Miközben tele van egész oldalas, gyönyörű, színes fotókkal régi könyvekről, nyomatokról, a közöttük szereplő fejezetek sem csupán illusztrálják a képeket. Alapműve lehet minden bibliofil ember könyvtárának, hiszen az elmúlt évszázadok, évezredek legfontosabb, információátadásra használt médiumának rendkívül sokrétű múltja jelenik meg benne. Kiderül, hogy mit is talált fel pontosan Gutenberg (a könyvnyomtatás processzusa ugyanis nem kizárólag az ő érdeme), és az is, mikor vette kezdetét a cenzúra.
A könyv jövőjéről azonban – ahogy igazán senkinek – e kötet szerzőinek sincs megalapozott jóslatuk. A jelenből kiindulva ugyanúgy levezethető a közelgő halál, mint az új aranykor. Az biztos, hogy az utóbbi években, a mobilis digitális technológia térnyerésével, évszázadok óta nem látott változás indult be a könyvek világában. Megjelent az új formátum, az elektronikus könyv, amely az eddig monopolhelyzetben lévő papíralapú könyv kihívójaként valamelyest vélhetően csökkenteni fogja a veterán pályatárs piaci részesedését.
Azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a könyv fogalmába számára belefér-e a képernyőn megjelenített szöveg, vagy csak a megfogható, tapintható, szagolható papírkötetet tekinti annak. Ha a megjelenő címek számát nézzük, nemhogy válságról nem beszélhetünk, de a soha nem látott bőség korát éljük: míg 1960-ban 8100 ISBN számot adtak ki, tavalyelőtt már 1,4 milliót (és ebben a klasszikus kiadókat megkerülő módon megjelentett művek nincsenek is benne).
Az e-könyvek térhódítása egyelőre korántsem olyan földindulásszerű, mint azt egy évtizede sokan jövendölték. Még angol nyelvterületen is csak két-három év múlva fogják beérni az e-könyv eladások a papírkönyvek forgalmát. A legtöbb kiadó úgy számol, hogy bevételének többsége még legalább egy évtizedig (egyesek szerint pedig, amíg világ a világ) a nyomtatott könyvekből származik majd. A kisebb piacokon – például nálunk – pedig alig mérhető az új médium részesedése, és a jövőbeli trend is kétséges.
Egyes felmérések szerint valóban csökkent némileg az az idő, amelyet az emberek olvasással töltenek, de a csökkenés mértéke meg sem közelíti a borúlátó forgatókönyveket. A hosszú szövegek ódivatúvá válása sem következett be a könyvek világában. A fikciós műveket rangsoroló amerikai bestsellerlisták élén továbbra is a hosszú, gyakran nyolcszáz oldalas művek állnak. Az olvasók számára még mindig a vastag könyv a komoly könyv.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a legmodernebb technológiai vívmányokat mindenki számára elérhetőnek feltételező lehetőségek kizárólag a fejlett jóléti társadalmakban élők számára adottak. A világ nagy részén, ahol a tiszta ivóvíz, a csatornázás és a megbízható elektromos hálózat is vágyálom, az áramszünet, ostrom, természeti katasztrófa okozta szükségállapot idején is ugyanolyan jól funkcionáló nyomtatott könyvnek nincs alternatívája.
(Roderick Cave–Sara Ayad: A könyv története. Kossuth Kiadó, Budapest, 2015. Ára: 6990 forint)

2015. március 7.